Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

36 222. országos ülés márczins 11. Í8S0. vábbi időben kiadott engedélyébe kapaszkodva, a törvényhozás háta mögött conspirálva követett el egy oly alkotmánysértést, a minőért minden más alkotmányos országba?] vád alá helyeznék és elitélnék. Egy ily mesterkélt úton előkészített bevégzett ténynyel akarja most a törvényhozást kényszerhelyzetbe hozni. Azonban, t. ház! mi egy ily eljárásra jóvá­hagyásunkat nem adhatjuk; én részemről azt tenni hajlandó nem vagyok, mert oly preacedenst alkothat a minister ur kezében, mely határ­talan veszélyeket rejt, nemcsak a zsidók, hanem más felekezetbeliekre nézve is. Tudjuk, t. ház! hogy a közoktatási minister ur nagy értékű alapokat kezel, tanulmányi, egyetemi, vallási s más alapoknak milliói álla­nak gondozása alatt. Ki áll jót nekünk, hogy minister ur egy szép napon építési viszietegénél fogva, valamely régi helytartósági. vagy ural­kodói rendeletre, véleményre hivatkozva, az or­szággyűlés kikerülésével, azoknak tetemes részét be nem építi rideg falakba. 0 megszokta, hogy a t. ház többsége botrá­nyos bérleteit s más káros intézkedéseit mindig helyeslő tudomásul veszi. Káros csereberéit kupolás építkezéseit, mindig jóváhagyásával he­lyesli. Ez bátorítá fel őtet ez ügyben is a követett eljárásra és félek, hogy felbátorítandja még sok olyanra, a mit még utódaink is megkeserülnek, mert az olyan bérlet, a melyben 50 krt igér a jószág visszajövetelkor minden darab ákácz-cse­meteért fizetni, nem bérlet, hanem donatio, mivel az ily bérlőnek módjában van annyi ákácz cse­metét ültetni, hogy azon jószág soha kezéből ki ne menjen. Már pedig donatio jogával ma még az uralkodók sem igen élnek, annyival kevésbé lehet felruházva a mi közoktatásügyi minis­terünk Azért én, habár a rabbi - seminarium szük­ségességet nem tagadom, de a közoktatási minis­ter urnák a seminarium építésénél követett ön­kényes eljárását helytelenítem s kész lennék, ha beadatnék, egy vád alá helyezési indítványt is támogatni szavazatommal. A mi az izraelita-alapot illeti, én legigazsá­gosabb eljárásnak azt tartottam volna, ha az visszaadatnék azon izraelita községeknek, a melyektől az erőszakosan felcsikartatott; mert az elorzott tulajdon, ha megtaláltatik, mindig a a károsultnak adatik vissza; de miután ezt túl­haladott álláspontnak mondják, a mennyiben a hozzájárulás aránya ma bajosan lenne kipuhatol­ható s a mennyiben a megsarczoltak is hozzá já­rultak ahhoz, hogy az izraelita nevelési czélokra fordíttassák; azért én ez alap örököseiül az ösz­szes magyarországi zsidókat tekintem. Ha a mi zsidóink átmentek volna az assi­milation s e nemzet fiainak vallanak és tarta­nák magukat: akkor én kész lennék az egész alap jövedelmeinek kezelését nekik feltétlenül átadni; de miután félnünk lehet, hogy azt nem mindenütt fordítanák a nevelésügy és a művelt­ség előmozdítására, sőt még talán némelyek — az előzményekből Ítélve — készek leimének a Kárpátokon és a Lajtán túl is szállítani: én az állami ellenőrzést nagyon szükségesnek s reájuk Tiézve is üdvösnek tartom s azért a kérvényi bizottság véleményével szemben, Molnár Aladár sokkal határozottabb javaslatát támogatandom sza­vazatommal. Juhász Mihály: T. ház! Miután a kér­vényi bizottság t. előadója és Molnár Aladár t. barátomnak nagy tanulmánynyal összeállított és a kérdést mindent részeiben felölelő beszédé­ben ezen ügy teljesen ki van merítve, minthogy én hasonló nézetben vagyok, röviden nyilatkoz­hatom. Felszólalok pedig csak azért, t. ház, mert azon időt, melyet e kérdés tárgyalására fordí­tunk, mely kérdés az ország lakosságának nagy részét érdekli, — nem lehet elveszettnek tekin­teni ; és felszólalok azért, mert meggyőződésem az, hogy a tárgy fejtegetéséből s minden oldal­ról felvilágosításából a ház tárgyalásait figye­lemmel kisérő hazai zsidóság közvetlenül meg­győződhetik, vagy esetleg tudomást fog szerezni a napirenden lévő alapítvány természetéről és annak rendeltetéséről, és ha nem fogja is egé­szen megszüntetni de kétségtelenül le csillapítja és sokkal szűkebb s önmagától elenyésző kor­látok közé szorítja azon ingerültséget, a mely tán azon kérdés nem teljes ismerése folytán keletkezett. T. ház S A hazai zsidóság egy része az or­szágos iskolai alap elosztását kéri, a másik része ezen felosztást ellenzi és mindkét fél a ház igazságosságára hivatkozik. A ház tehát e kérdésben mint biró, mint igazságosztó fog mű­ködni és mint ilyen, nem helyezheti magát sem az egyik, sem a másik fél álláspontjára s nem foghatja pártját sem egyiknek, sem másiknak. Midőn én e kérdést tanulmányoztam, meggyőző­désemnek irányt, elhatározásomnak fő súlyt nem azon tekintet adott, melyet az egymással szem­ben álló felek vitatnak, t. i. vájjon két külön­böző felekezetet képeznek-e az izraeliták, vagy az egy és ugyanazon zsidóvallásnak két külön­böző pártja? Ez tisztán lelkiismeret dolga és ennek megítélésére magamat sem hivatottnak, sem jogosultnak nem tartom; de nem gyakorolt elhatározásomra befolyást az sem, a mi itt fel­hozatott, hogy t. i. vájjon az összes zsidóság, vagy annak csak egy, a vagyonosabb része já­rult-e az alaphoz. Nem gyakoroltak be­folyást elhatározásomra azon gyakorlati nehéz­ségek sem, melyek a felosztás folytán a zsidó

Next

/
Oldalképek
Tartalom