Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

238. országos ülés április 10. 1880. 405 csinált volna és nagyon jól érezné magát benne; s mégis a postahivatal elhelyezése ezen rengeteg palotában nem lehetséges, hanem elmentek a Károly kaszárnya istállóiba; a szegény hivatalnokoknak azon helyiségek bűzhödt levegőiben kell teljesíteni hivatalos teendőiket és fizetnek a császári kir. hadsereg pénztárába az ily semmiségekért 12,000 frtot. (Mozgás balfelöl.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a minister úrban, ilyen dolgok előhozatala alkalmával, igen mély aggodalmak kell, hogy keletkezzenek. Én legalább a magam részemről vagy azt mondanám, hogy én megfelelek azon vádakra, vagy azt mondanám, hogy ennek rendben kell lenni és az állam érdekében intézkedném. Méltóztassanak megnézni a postaépületet, jóformán az egész emeletet az igazgató maga lakja. Hiszen, ha annak az igazgatónak be kell bútorozni azon termeket, bútorzatra 7—8000 írt nem elég. Honnan, miből? Ne csináljunk nagyobb urat a szegény emberből, mint a mi. (Zajos derültség.) Hol van az megírva, hogy egy póstaigazgatónak olyan nagy lakás kell, hogy a miatt a hivatalok kiszorulnak az épületből és 12,000 frtért idegen helyiségekben kell számukra helyiségeket bérelni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudom én, hogy nem kellemes dolgot csinálok magamnak az által, hogy én ezt a dolgot itt előhozom, mert a postaigazgató, a general-director, mind meg annyi ellenségem, csak hogy persze nekem nem árthat egyik sem. (Derültsége) Valakinek csak el kell mondani ezeket is, mert hát ugy látom, hogy vaunak sokan, a kik hallanak, de hallani még sem akarnak. (Igaz! Ugy van!) Úgyis maholnap olyan lesz nálunk a postaszolgálat, mint azé a katonaságé, a hol senki közember, hanem mindenki generális akar lenni. Én azt gondolom, t. ház, hogy nem teszek hazámnak és a póstakinestárnak rósz szolgálatot, midőn a t. ház minden tagja előtt a tiszta valóságot és a tiszta igazságot határozati javaslatom által feltüntetni törekszem. E határozati javaslatnak két czélja van; egyik az, hogy 1867 óta hány szerződéses posta vétetett állami kezelés alá és azon postáknak költsége mennyi volt akkor, midőn szerződéses posták voltak és mibe kerülnek azok ma? Ez az egyik czélja, a másik czélja pedig az, hogy legutóbb a mimsterelnök urnák uralma alatt, gondolooi 1875. február 3-tól a mai napig, hány szerződéses posta állíttatott fel, a szerződéses postáknak, egyenkint mi jövedelme van éveukint és mibe kerülnek évenként. Ha a t. ház határozati javaslatomat elfogadná s ezen 12. czím tárgyalását felfüggesztené addig, míg a táblás kimutatást be nem adja a minister ur, tapasztalná, hogy sok oly kiadás eszközöltetik a keresKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. kedelmi ministeriumbau, a melynél megtakarítást lehetne eszközölni, de a mely kiadások tétetnek csak azért, mert egyes férfiaknak' az ugy tetszik, nem pedig azért, hogy ez által a közérdek legyen előmozdítva. Én tehát szerencsés leszek felolvasni határozati javaslatomat és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. Isten látja lelkemet, nem saját gustusom, hanem az ország akarata és közjava szerint cselekszem. A határozati javaslat a következő: „A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister utasittatik, miszerint táblás kimutatását terjessze be a képviselőház elé annak, hogy 1877 óta, hány posta lett államivá téve és hogy az ilyen postahivatalok mennyibe kerültek az állampostakincstárnak addig, mig államiak nem voltak és mennyibe kerülnek most, mióta államivá tétettek és akként kezeltetnek; továbbá utasittatik annak kimutatására, hogy mély postahivatalok azok, melyek a rajok fordított kiadást nem fedezik ; addig mig ezen táblás kimutatás be nem fog terjesztetni, ezen 12. ezím tárgyalása függőben hagyandó. B. Kemény Gábor, földmivelési-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Bátor vagyok néhány szóval a t. képviselő ur által felhozott észrevételekre és indítványra válaszolni. A t. képviselő ur nehezteli, hogy a posta államosittatott. Azt mondja, hogy sokkal drágább, hogy nagyobb kiadást okoz. Való, hogy államosított posta-állomások, mindig nagyobb kiadást okoznak, mint előtti postamesterek utjáni kezelés; de a tapasztalat azt mutatta, hogy minden államosítás által, többet növekedett a jövedelem, mint a mennyivel növekedett az államosításnak kiadása. Hogy ez tény és tökéletesen igy áll, mutatja az, hogy ámbár évről évre szaporodnak az államosított postahivatalok, a posta-jövedelem nem apad, hanem nő. Igen üdvös eredmény éretett el s folytonos haladás. Továbbá, bármennyire is respectálom azon eljárást, hogy ott, a hol államosított postahivatalok nem léteznek, postamesterek, a kik rendesen megbízottjaik által kezeltetik a postát, léptettetnek életbe, de bocsánatot kérek, egy olyan postahivatalt, a melynek postaforgalmi értéke éveukint sok százezerre megy, az ajánlott leveleknek és érték-papirok száma, a mi kezén megfordul, sok ezerre megy, ugy quasi patriarchaliter kezelni nem lehet. Legkevésbé vonom bárkinek is moraliter megbízhatóságát kétségbe, de igazán sokkal több technikai ügyességgel kellene az illetőnek bírnia és sokkal közvetlenebb érintkezésben áll magával a kormánynyal, mintsem, hogy oly postahivatalt, a melynek netalán százezerekre megy a forgalma, egyes postamesterre 52