Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

394 238- országos üléi a nyelvet és ennélfogva a tanfolyamot nem tud­ták használni. Nem azért mondom ezt, mint ha ellensége volnék annak, hogy a magyarok is megtanulják a tót nyelvet, sem azért, hogy a tó­tok előbb megtanulják a magyar nyelvet és az­tán hallgassák a tanfolyamot. Csak felvilágosítást kívántam kérni a mmister úrtól. Hogy pedig azután, midőn a kiadások majd egyenkint ezen gazdasági intézetekre megszavaz­tatnak, ne kelljei külön felszólalnom, beterjesz­tem azon határozati javaslatomat, melyről előre tudom, hogy önök takarékossági szempontból nem fogadhatják el. Határozati javaslatom a kö­vetkező : Utasittatik a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy ezen gazdasági tan­intézetnél, a német nyelven előadni szokott tan­folyamot szüntesse be. {Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Simon Gyula: Madarász t. képviselő ur indítványa nem először van a ház előtt és meg­vallom őszintén, ha csak ugy venném, a mint az indítvány éppen hangzik, hogy t. i. egy német nyelvűi taufols am szüntettessék meg, magam is mellette szavaznék. De itt más körülmények fo­rognak fenn, melyek engem éppen az ellenkező elhatározásra indítanak. Nem tudom elképzelni, t. ház, hogy az én t. képviselőtársamat javaslatá­nak beadására más indítaná, mint azon aggodalom, hogy a német tanfolyam meghagyásából veszély keletkezhetnék, talán a nemzetiségre a hazai nyelv tekintetében, vagy talán félti a t. kép­viselő ur az ország államiságát. Én, megvallom, hogy a mi a germanisatió iránti aggodalmakat illeti, miután alkalmam volt több mint két év­tizeden át ezen akadémia működését és fejlődé­sét figyelemmel kisérni; minthogy magam is hallgatója voltam ezen akadémiának és pedig ugy a magyar, mint a német tanfolyamnak: bátran mondhatom, hogy annak tanári testületét a germauisatióval vádolni éppenséggel nem lehet. Ha ezen kérdést vitatjuk, fontolóra kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy kik volnának azok, a kik ott germanisálnak és másodszor, hogy kik volnának azok, a kiket germanisál­nának. A mi az első kérdést illeti, méltóztatnak tudni, hogy szorosabb értelemben vett német tanár ott három van. Ezek hosszabb ideig ott lévén, bátran mond­hatom, hogy ismerik azon kötelességöket, mely­lyel újabb hazájok iránt tartoznak s be is bizo­nyították ezt azzal, hogy a mennyire elfoglalt­ságuk engedte, hazai nyelvünk tanulásával foglalkoztak, még pedig nem kis siker nélkül. Ott, a hol három német ajkú tanár van s a többi német tantárgyakat magyar tanárok adják április 10. 1880. elő, megvallom, nem félek, hogy e három képes legyen valami kárt tenni. De kik volnának t. ház, azok, kiket germani­salni lehetne? Vagy az akadémiai fiatalság, vagy talán a városi és megyei nagy közönség. A fiatalságot ismét két részre osztom. T. i. a nem magyar születésüekre, kiket nem lehet germanisálni, mert különben sem magyarok; s a magyar születésüekre, kiknek hazafias szellemét sokkal inkább ismerem, hogysem teljes bizton­sággal ki ne merném mondani, hogy ezek magu­kat germanisálni semmi szin alatt, bárki által nem engedik. (Tetszés.) A mi pedig t. ház, a másik germauisálható factort illeti : ez volna a nagy közönség, a publicum. Megvallom, hogy némileg egy elfogult véleménynyel állok szem­közti, a mennyiben t. i. Mosonymegye közönségé­nek 8 / 10 része német ajkú; de ki merem azt is mondani, hogy ezen német ajkú közönség oly haza­fias szellemű és annyira ragaszkodik a hazához, hogy gratulálhatok minden vidéknek, melyben a nem magyar ajkú közönség ily magyar szellem­mel rendelkezik. (Felkiáltások: Ez igazi) Erre ugyan azt lehet mondani, hogy könnyű azt állí­tani, hogy valamely vidék hazafiúi érzelmeket táplál; ámde én röviden hivatkozni akarok a tényekre s fel kívánok említni egy factumot, melyről meg vagyok győződve, hogy a t. kép­viselő ur is teljes elismeréssel fog nyilatkozni s ez az, hogy 1848-ban ezen németajkú nép, a ma­gyar sereg részére újonezokat és önkényteseket állított ki akkor, mikor már a megyének leg­nagyobb része és székvárosa is az ellenség által meg volt szállva. De felemlítem azon körülményt, is, a mely e nép hazafias szelleméről szól az újabb korban s ez azon nagymérvű vágy és törekvés a magyar nyelvet elsajátítani, melyért a legnagyobb áldozatokat hozta és hozza, úgy hogy ma már a siker is mellette szól, a mennyi­ben biztosíthatom a t. házat, hogy az ifjabb nemzedék köztt nincs senki, a ki hazai nyelvün­ket ne csak szóban, de írásban is többé-kevésbbé ne tudná. (Éljenzés) En tehát t. ház, megvallom, a germanisá­lástól itt nem félek. A mi pedig a költségeket illeti, hisz ahhoz azok, kik a németajkú tanfolyamot hallgatják, szintén hozzájárulnak, még pedig meglehetős összeggel — mint a minister ur ezt alkalmasint tüzetesen fel fogja derítni — de bátor vagyok azon körülményt is felemlíteni, hogy mihelyt a német parallel-tanfolyam megszűnik, csökkenni fog az akadémia jövedelme, mert a német tan­folyam eltörlése által, nem fogjuk elejét vehetni annak, hogy mindazon magyar származású ifjak is, kik bármely oknál fogva, most Magyaróvárott német előadásokat hallgatnak, Hohenheimsba és más ilyen intézetbe ki ne menjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom