Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

390 238. országos ülés április 10. 1880. vatkoztam, t. i. a nagy különbözetet a marhaállomány két utóbbi statistikai összeszámításában, csakugyan rövid idő alatt meg tudja orvosolni és akkor én magam leszek, a ki neki szolgálatomat felajánlom és átveszem az ő utasítása szerint a recept megírását. Kérem a t. házat, hogy a 150,000 frtra emelt dotatiót megszavazni méltóztassék. {Helyeslés balfelöl.) Tisza László: Igen röviden leszek bátor a t. ház figyelmét igénybe venni. Felszólalok leginkább azért, hogy az előttem szólott t. képviselő ur egy megjegyzésére feleljek, a kivel különben a gazdaság terén, legalább a főbb vonásokra nézve, egy utón szoktam haladni. Ezen megjegyzése, melyet a földmívelési minister ur személyére félig dicséret, félig pedig gäncsképen mondott, ösztönöz engem a felszólalásra és annak kinyilatkoztatására, hogy szerintem annak helye, hogy a minister felfelé licitáljon, nem a képviselőház, hanem a ministertanács és a pénzügyi bizottság. És én a nélkül, hogy olyan szerencsés lehetnék, hogy egyik, vagy másik helyen lettem volna, teljes meggyőződéssel el merem mondani, hogy ott a minister tárczája iránti kötelességét pontosan teljesítette. Felfogásom szerint őt azért hibáztatni nem lehet, hogy a ministertanács, vagy a pénzügyi bizottság határozatával szemben, itt nagyobb Összeg kiadását nem kívánja. Igen természetesen a képviselőház belátásától függ ezen nagyobb összeget megszavazni, vagy nem. És én a minister urat, ámbár Kemény, nem tartom oly makacsnak, hogy ha ez összeget dispositiójára bocsátja a ház, el ne fogadja, fel ne használja. 150,000 frtra az én meggyőződésem szerint is szüksége van a gazdasági érdekeknek. E 150,000 frt, mint maga a minister ur kifejezte, igen csekély összeg azon nagy szükséghez képest, mit gazdaságunk igényel. De eltér nézetem az előttem szólóétól abban, hogy én ezúttal a 150,000 frtot nemcsak a marhatenyésztés emelésére, hanem az összes nemzetgazdasági érdekekre —- megemlítem a culturmérnöki intézményt — kivánom fordítani. Tehát én a 150,000 írtnak a budgetbe felvételét kérem. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Gr. Széehényi t. képviselő ur rám is hivatkozván és szives lévén azon eszmének is kifejezést adni, hogy én az általam ajánlott szempontot nem az ő általa indítványozott összegre nézve, hanem általában értettem: ezen indokból kötelességemnek tartom egy pár szót magyarázatul szólani. Én, t. ház, igenis ezen szempont figyelembe vételének szükséges voltát hangsúlyoztam az 8 indítványával és általában a kiadást szaporító indítványokkal szemben, nem azért, mintha a 204 ezer frtot roppant nagy összegnek tartanám; nem is azért, mintha azt hinném, hogy gazdászati érdekeink szempontjából még 204 ezer frtot elkölteni nem lehetne. De igenis ezzel szemben is értettem és kellett értenem, mert költségvetési tételeinkben találhatunk, ha tetszik százat, hol ugyancsak ily megfelelő nagyobb összeget igen czélszerűen, hasznosan föl lehetne használni. Pedig ha már száz ily tétel van, ez a kis öszszeg is már 20 millióra rúgna. Egyes képviselő, ki egyik, vagy másik eszmét tartja szem előtt, természetesen indítványoz tételek emelését és indokolja azzal, hogy az nem oly nagy összeg, hogy az jelen viszonyaink köztt az államháztartásra káros lehetne. De a kormánynak valamennyit kell szem előtt tartani, mert érzi, hogy igen sok tételnél lehetne éppen ily alapon fölemeléseket indítványozni; mert érzi azt, hogy az államháztartás érdekében mindezeket megtenni és túl a kiszabott határon menni nem helyes. Éppen ezért kénytelen a kormány az egyes tételek emelését ellenezni még ott is, a hol, ha a pénzügyi helyzet engedné, maga volna hajlandó az emelést, talán még nagyobb fokút, indítványozni. Ebben fekszik, t. ház, a különbség az egyes indítványozó képviselő és a kormány helyzete köztt és ebben fekszik indoka annak, t. ház, a mit — és ezt, miután t. képviselőtársam múltkori nyilatkozatomra hivatkozott, kénytelen vagyok most kiemelni, — a pénzügymimster ur a költségvetés általános vitája alkalmával mondott. Én is osztozom azon nézetben, hogy közgazdasági érdekeink emelése nem lehet pártkérdés ; sőt teljességgel kész vagyok elhinni azt is, a mit a képviselő ur hangsúlyozott, hogy sem ő, sem senki részükről ezt pártkérdésnek nem tekinti. De, t. ház, nem is annyira pártkérdést, mint inkább kortes-kérdést említett a képviselő ur. Gr. Széchényi Pál (közbeszól): Párt- és kortes-kérdést említettem! Tisza Kálmán ministerelnök: Tehát mind a kettőt méltóztatott említeni. Mondom, méltóztassanak megengedni, de a dolog természetében fekszik, hogy ily természetet is vesznek fel az ily költségszaporulatot involváló kérdések akkor, midőn egyes képviselő, a ki nem érzi magát felelősnek az államháztartás Összegeiért, egyes tételeknél oly nagyobb összegeket indítványoz, a melyeket, mert az országban sokan kívánják, a kormány maga is szívesen kérne, de a melyeket mégis kénytelen nem kérni, sőt annak elfogadása ellen is kénytelen védekezni azért, mert az a kormány megint felelős az államháztartásért általánosságban. Ebben fekszik a helyzet különbözősége s ebben fekszik azon eredmény, melyet a pénzügyminister ur érintett s a melyet a képviselő