Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

238. országos ülés április 10. 1880. 391 ur tagadott és mely, ha nincs is szándékában, benne van a helyzetben. De akármint legyen, t. ház, én csak azt ismétlem, a mit mondottam, hogy bármennyire kívánnám is, hogy minden megtörténjék gazdászati viszonyaink emelésére, bár átlátom is, hogy magában az a 204 ezer frt, melyet a képviselő ur kivan, nem oly nagy összeg, hogy az által az államháztartás egyensúlyában zavar történhetnék; de mintán igen jól tudom, hogy a budgetnek számtalan más tétele van, hol hasonlag lehetne ezélszerííen felhasználva nagyobb összegeket elkölteni s ha mindezeket a t. ház megszavazza, igenis államháztartásunk egyensúlyát nemcsak helyreállítani, de még a jelen helyzetben is fenntartani nem lehet: kénytelen vagyok ezen főszempont előtt meghajolva arra kérni a t. házat, hogy sem ezen, sem más tételnél, a lehetőségig a költségeket emelni ne méltóztassék. {Helyeslés jobb/elöl.) Gr Széchényi Pál: Személyes kérdésben vagyok bátor csak egy szót kérni. A ministerelnök ur azt monda, hogy én a felelősséget a költségvetés iránt megtagadtam volna, hogy nem akarom átvállalni s azért természetesen könnyű felemelést kérni. Azóta, hogy én képviselő s a háznak tagja vagyok, én még a kormány által beterjesztett költségvetést eddig sohasem tagadtam meg s reménylem, hogy nem kell tennem jövőre sem. A mig én képviselő leszek, én e felelősséget, mely a törvényhozó testület tagját megilleti, az általa elfogadott költségvetésért, ezt a felelősséget még mindig megosztottam a ministerelnök úrral, ez iránt vád engem nem illethet. Tisza Kálmán ministerelnök: Szavaimat akarom csak megmagyarázni.^ Én azt hiszem, hogy elég tisztán mondtam. Én nem vádoltam a t. képviselő urat, én beszéltem általánosságban és a mit általánosságban mondtam, nem vád senkire, mert természetesen az államháztartásért és azért, hogy abban zavarok ne álljanak elő, nem az egyes képviselő felelős — némi századvagy ezredrésze háramlik rá is, — de felelős mindenek fölött és első sorban a kormány. A kormány kötelessége tehát vigyázni, hogy még jó és különben helyes czélokra is, túlterjeszkedő költségek ne szavaztassanak meg. Csak ez az, a mit mondani akartam. Almássy Sándor: T. ház! A minister ur indokolásában azt hozta fel, a miért nem akarta elfogadni ezt a költséget, hogy nem képes azt elhelyezni; előadván azt, hogy eddig, vagyis a múlt évben csak 40 darab bikát birt elhelyezni, hanem megjegyezte, hogy az idén már 200 van előjegyzésben. Ennek egyedüli oka, tessék elhinni, nem a mi népünknek indolentiája, mert az nagy szükségben szenved, számtalan község minden ilyen tenyészanyag nélkül van, hanem a nem-tudás az okozója, mert tessék elhinni, csak ezen mai napi tárgyalás togja eredményezni, hogy a minister ur nem lesz képes eleget tenni még századrészében is, annyira nagy a szükséglet. Hanem itt magunk a képviselőház tagjai közül is számosan nem tudtuk azt, hogy tenyészállatok rendszerint osztatnak ki, annál kevésbbé tudták r azt a községekben. En tehát tökéletesen meg vagyok győződve, hogy bármennyi legyen is az, nem lesz fennakadva, hogy azt elhelyezhesse. Más szempont az, melyet a ministerelnök ur felhozott, t. i. hogy a költségeknek új szaporítása felelősséggel jár irányunkban, hogy azután a fedezetet nem fogják megtalálni. Előhozza, hogy nem egy ily tétel van, a melyre szükséges volna ily összegeket kiadni, hanem van számtalan, mely czélszerímek, szükségesnek van elismerve, de nem lehet, mert a budget nem engedi és itt felelősséget nem vállalhatunk. A szükség mindenkor parancsol. Az óvatosságot szeretem, igenis várom a ministerektől. Ez kötelessége, de ezt nem tapasztaltam. Itt van például egy: meg akartuk szorítani az udvartartás költségeit, ott volt pénz. A rendelkezési alapnál, mely 200,000 frtot tesz, szintén nem voltak figyelemmel a takarékosságra; most pedig, mikor közczélokra, hasznos beruházásokra indítványoztatik a fölemelés, előállanak a takarékossággal. Én a takarékosságot itt argumentumul el nem fogadhatom, s pártolom az indítványt. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Csak két rövid észrevételt akarok tenni a most kérdésben levő tételre nézve a helyzet tökéletes tisztázásának érdekében. Tisza László képviselő urnák felfogása az indítványról, hogy ezen 150,000 frt nem csupán marhaíenyésztésre, hanem egyéb közgazdasági, különösen talajjavítási czélokra is fordittathassék s ezen felfogassal kívánja az indítványt szavazásra bocsátani. Én megvallom, ily értelemben nem fogadhatnám el azt, de ilyformán még csak tekintetbe sem jöhet az indítvány. Az indítványnak czélja tisztán a marhätesztés emelésére 150,000 frtot megszavaztatni. Én ezen szempontból pártolom azt. Es csak egyet vagyok bátor felemlíteni azzal szemben, a mit a ministerelnök ur mondott. (Halljuk!) A ministerelnök ur azt mondotta, hogy egészben véve igaz, nem oly nagy összeg, hogy az államháztartást megzavarja, de előfordulhat egy második, harmadik, tizedik tétel, melynek szintén felemelése kéretik s meglehet, megszavaztatik ugyanazon czélszerííség alapján s ez már csakugyan nagy teher lenne az államra. Ezen argumentum, t. ház, melynek sok esetben, elismerem, van súlya, e tételnél nem jöhet tekintetbe, mert itt nem oly tételről van szó, melyhez hasonló még két, három, vagy csak 50*