Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

372 287. országos filés április ft. 1880. van ezen törvényjavaslat sorsára nézve. Azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur azt várja, hogy mi is ugy tegyünk, mint a Lajthántúliak, hogy mindaddig, míg azok el nem mentek a királyhoz, a gyártott borokról szóló törvény­javaslat sem törvényerőre nem emeltetett, sem szentesítve nem Jeti. Azt várja a t. minister­elnök ur, alkotmányos országban, hogy mi is oda menjünk koldulni. A kérdés, a melyet fel­vetettem, megérett arra az ország közvéleménye előtt, hogy az elintéztessék. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja Móricz Pál t. képviselő ur, hogy a támadás akkor, ha ezélt akarunk érni, nem helyes, mert akkor a kívánt eredményt sohasem érjük el. Ezt nagyon sajátságosnak tar­tom, különösen azon párt részéről, a mely foly­ton azt hangoztatja, hogy mi bosszú politikát űzünk. Hát ki ííz boszú politikát, ha önök azért, mert megtámadtatnak, a helyes eszme ellen is szavaznak, ki ííz boszú politikát, mikor azon mozgalmat, melyet respectálni kellene, figyelembe nem veszik? Egy kifejezésével tisz­telt barátom itt derültséget keltett, pedig legyenek meggyőződve, nem egészen jogosan, mert ő miudössze csak egy r szót hibázott el. Azt mondta ugyanis, hogy hamis borok azok, melyek nem borból készíttetnek. Hát ezt roszul fejezte ki. De miután ő vele többször beszéltem, tudom, hogy ő nem azt értette, hanem a mustot, szőlő­nedvet és ezen lapsus lingueért a ház derültsége helytelen volt, Biztosíthatom a t. házat, hogy ha kizárásá­val azoknak, a kiket Hermánn Ottó t. barátom, házi szakembereknek jelzett, például én bízat­nám meg azon. szakértő bizottság összeállításával, biztosítom a t. házat, hogy az eredmény ugy a mi igényeinknek megfelelő, mint a külföld igényeinek is megfelelő lenne. Tehát csak azokat a házi. szakembereket tessék elkerülni és a tör­vényjavaslat életbeléptethető lesz, Tisza Kálmán t. ministerelnök ur, szokása szerint némely dolgokban kisikolva a dolog érdemében adandó válaszadás alól, egyszerűen a polémiához nyúl. Elismerem, hogy a t. minister úrral e téren mérkőzni nem tudok, de azért van némely dolog, a mit el kell mondanom. Mielőtt szakszerű fejtegetésébe bővebben belemennek, fel kell hoznom állítását. Azt mondja, hogy a milyen jogom van a ministerek szakszerűségét kétségbe vonni, éppen olyan joga vau a minister­elnök urnák, az én képviselői jogosultságomat kétségbe vonni, (felkiáltások jobbfélől: Teket­ségét!) tehát képviselői képességemet kétségbe vonni. En erre bátor vagyok csak annyit mon­dani a ministerelnök urnák, hogy én részemről egy felsőbb forumot ismerek e tekintetben s ezek az én választóim. Én azt hiszem, hogy ezek jobban megbírálhatják képviselői képes­ségemet, mint a ministerelnök ur. (Helyeslés a szélső balon.) Es e tekintetben arra nézve, hogy mennyi kárt csinált ő az államnak azokkal a dolgokkal, melyekkel ő foglalkozott 1875 óta, a legnagyobb kritérium az volt, hogy a választó közönség és a közvélemény nemcsak a minister­ségre, de még a képviselőségre is régen nem tartja őt alkalmasnak, a mit bebizonyított azzal, hogy éppen az ő választó-kerülete, melyről pedig mindenki azt mondta, hogy ő ott csalhatlan, omnipotens, hogy ő a debreczeni pápa, szépen elkergette onnan és ő kénytelen volt Erdély bérezés vidékeire menekülni. (Tetszés a szélső balon^) Azt is mondja a t. ministerelnök ur, az én törvényjavaslatomról, a melyről én azt áhítottam, hogy nem akarok mást keresztül vinni, mint annak szellemét és elvét, azt mondja — mondom — hogy ezt nem lehetett tenni azért, mert nem volt benne szellem. Bocsánatot kérek, megen­gedem azt, hanem azt vagyok bátor erre fel­hozni, hogy e törvényjavaslat ez előtt négy évvel adatott be általam és a ház azt tárgyalás alapjául elfogadta; de mivel valószínűleg a ház is azon meggyőződésbén volt, hogy abból hiányzik valami, t. i. a szellem, ennek pótlására utasí­totta a mmisteriumot. Es mi történt? Négy év óta az összministerium nem volt képes ezen szel­szellemet beleönteni. (Élénk derültség a szélső balon.) Ha tehát az összministerium nem tud bele szellemet önteni, nagyon elfogadom, hogy én sem tudtam belé szélit met önteni. Azután azt is mondotta a ministerelnök ur, —• nevetséges dolognak említvén fel, — hogy én azért nem tudok abba szellemet önteni, mert ez latinai spiritust jelent; én pedig tiszta bortakarok a pohárba önteni, nem pedig spiritusos vizet. Ezért tehát megengedem, hogy azon törvény­javaslatban nincs szellem. (Tetszés a szélső bal­oldalon.) Különben javaslatomnak még egy fasisára vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni s ez az, hogy mikor én azon törvényjavaslatot be­adtam, intentióm az volt, hogy a mennyire lehet, a gyártott borokat korlátoljam és ha már az iparszabadság miatt sokan nem akarják eltiltani a gyártott borokat, a fogyasztók többféle intéz­kedések, mint vignettákon, a bor gyártott minő­ségének megnevezése által, ezek hátrányaitól meg­óvassék. Ez a borok gyártására oly hátránynyal járt volna, hogy az magától megszünendett. Midőn a törvényjavaslatot a ministerium inten­tióinak megfelelöleg terjesztettem be, arra éb­redtem, hogy az összes törvényhatóságok, de a hírlapok is ellenem támadtak, mint a ki a bor­gyártást inaugurálni akarja. A közvélemény ezen hangos nyilatkozata arra bírt, hogy belátván, .;

Next

/
Oldalképek
Tartalom