Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-237
337, országos fiias április 9. 1880. 371 ipar-kereskedelmi kamarákra vonatkozó intézkedéseket újólag tárgyalás alá venni és azokon némely czélirányos változtatásokat tenni. Mondottam azt is, hogy óhajtanám és szükségesnek vélne'm az ipar- és kereskedelmi kamarák működését sokkal közelebbi érintkezésbe hozni magával a kormánynyal, hogy müködésök eredménye annál hatásosabb legyen; kiemeltem, hogy ez mind részben ipari és főleg munkás-kérdés, mely, mióta állam van, mindig létezik és a meddig állam fog létezni, mindig nyilt kérdése leend magának a társadalomnak és rendkívüli fontosságú már csak annál fogva is, mert sok és sok ezer ember napi kérdését képezi. Mindezeknél fogva nem tagadom, megismertem a dolog fontossága mellett annak sürgősségét is és kijelentettem, hogy mihelyt mindazon fontosabb dolgokon áthatol a kormány, melyek elkészítésében már benne van, ha a legközelebbi őszig lehetséges lesz mindezen munkálatokon keresztülmenni annyira, hogy a t. ház elébe terjesztethessék a törvényjavaslat — gondolom, ezen szavakat használtam — magam fogok rajta leginkább örülni. Azonban kérem, méltóztassék az ezen tekintetben való határozathozatalt addig elhalasztani, a mig ezen tárgy, mely jelenleg a közgazdasági bizottságnál van véleményes jelentéstétel végett, ennek jelentése alapján tüzetesen megvitattathatik s részleteiben tisztába hozható lesz. Én tehát arra kérem a t. házat, nem a dolog kicsinylése, nem netaláni halogatás óhajtásából, hogy méltóztassék az e tekintetbeni határozatot akkorra halasztani, mikor a közgazdasági bizottság jelentése a ház elé kerülend. {Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Ezzel a vita be lévén fejezve, következik a szavazás. De miután a minister ur halasztási indítványt tett, kénytelen vagyok először ezen indítványt szavazás alá bocsátani. A minister ur azt kívánja, hogy a Szederkényi képviselő ur által beadott határozati javaslat fölötti határozathozatal halasztassék akkorra, mikor a közgazdasági bizottság idevonatkozó jelentése tárgyaltatni fog* (Helyeslés.) A kérdés tehát az, méltóztatik a t. ház elfogadni a kereskedelmi minister ur indítványát, hogy Szederkényi képviselő ur határozati javaslata fölötti határozathozatal halasztassék azon időre, mikor a közgazdasági bizottság erre vonatkozó jelentése be fog terjesztetni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Azok a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Ennél fogva Szederkényi képviselő ur határozati javaslata fölött akkor fog a ház határozni, mikor a közgazdasági bizottság e tárgy báni jelentése a ház elé kerül. Következik a sorrend szerint, Szalay képviselő ur határozati javaslata. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Mindespcelőtt sajátságosnak kell tartanom azt, hogy azon szakszerű kérdésre, melyet felvetni szerencsém volt, nem az illető szakminister felelt, hanem a ministerelnök ur. Hogy micsoda következtetést vonhatok ebből, azt tegnap elmondott beszédem eléggé bizonyítja, nem szándékozom ma arra visszatérni. A minister urnák megnyugtatásul szolgált, mikor Simonyi t. barátom ma azt mondta, hogy a ministernek nem kell szakértőnek leiini; a minister ur arra helyeslőleg bólintván, mint egy belenyugodni látszott, a mit én állítottam. Azután még nagyobb bizonyítékot adott szavaimnak Baross képviselő ur, mikor azt mondta, hogy azért mégis csak minister. Ennek folytán én a minister ur szakképzettségéről többet beszélni nem fogok ; hanem reflectálok azokra, a miket a képviselő urak mondottak. Simonyi Ernő t. képviselő ur nagyon sajátságos fogalmat adott arról, hogy ő Magyarország földmíveléséről mit képzel magának. 0 oly dolgot mondott, a melj 7 et lehetetlen hallgatással mellőznöm már csak azért is, mert ő nagyon szeret a külföldi példákra hivatkozni és annak daczára, hogy ő a franczia és angol alkotmányt és történetet tudja, mégis azt állítja, hogy semmiféle szakemberre szükség nincs alkotmányos ministeriumoknál. Én utalok Francziaországra, a melynek példáját nagyon szeretném ha utánoznák Magyarországon. Itt van Francziaországban éppen a borászat terén, tehát az én szakmámban Chapetal, a ki egyik volt franczia minister, a ki a chapetalisálást feltalálta, a mely az ő nevéről neveztetik, annyira szakember volt. Hasonlatba hozta t. képviselőtársam Magyarország földmívelését Angolországéval; ez roppant járatlanságot tanúsít, mert mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy Angolországban a gazdasági viszony csak századok alatt fejlődött oda, a hol most áll és miután mi annyira hátra vagyunk, nem vagyunk képesek velők az összehasonlítást kiállani. Csak ennyit akartam Simonyi t. barátom előadására megjegyezni. Áttérek most arra, a mit Baross t. képviselő ur tegnap mondott, akkor, mikor megtámadott azért, hogy miért adtam most be ezen határozati javaslatot, mikor ugyanazt a határozati javaslatot beadtam a közgazdasági bizottsághoz is. Hát beadtam és be is fogom adni mindenüvé, hogy mielőbb elintéztessék, mert már 4 év óta hiába szorgalmazom magam, szorgalmazza az egész ország, még sem történt semmi, azért kell minden alkalmat megragadnom, azért kell a dolgot siettetnem, hogy ezen törvényjavaslat mielőbb íörvénynyé váljék. Megvallom, sajátságos képzetem
