Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-237
237. oiszíígos ülés április 8. 1880, 359. mányozta az ottani eljárást s terjedelmes tudósításában a limesben azt írja, hogy oly mintaszerű itt a kezelés, hogy az angolok jöjjenek Kőbányára és sajátítsák el azt az üzletet, mely a budapesti X. kerületben virágzik. íme ez az angol felfogás a magyar sertés-hizlalás és kereskedésről. Még a dús angolok sem kicsinylik tehát ezt. De, ha egészen tárgyilagosan veszszük is a j dolgot, statistikai adatok szerint is, az egy amerikai várost, Chicagót kivéve, a hol a sertéskereskedés óriási mérvben virágzik: az eges?. világon második üzlethely e tekintetben, a mi Kőbányánk. Minthogy pedig ez a nevezetes telep saját választó-kerületemhez tartozik: természetesen kétszeres érdekeltséggel iparkodtam tanulmányozni azon viszonyokat, a melyek ott e fontos üzletág tekintetében fennállanak; és tanul- j Hiányoztam közelebbről azon intézkedést is, a melyre a t. minister ur hivatkozott s a melyet o legújabban kezdeményezett, t. i. a kőbányai vesztegzár, mely február 1-én lépett életbe. Ennek a vesztegzárnäk léírejöveíele két okból vált tanácsossá, t. i. egyrészt a végett, hogy a Romániábúl és Szerbiából nagyon kevés, vagy semmi ellenőrzés mellett kazánba történő nagymérvű sertésszállításoknál, vámtétel! visszaélések ne történhessenek. De másrészről különöseii állat-egészségügyi szempontból, hogyt. i. a sertésbús és szalona egészségtelen álladékokat ne foglaljon magában. Nevezetesen a Románia- és Szerbiából meg vizsgálat lanul ide behozott sertések, gyakorta í'onalóczasok, vagy borsókások lévén, ez által a magyar sertéshús és zsir jó hire ne veszélyesztessék. Mert világszerte el van ismerve, hogy a magyar sertés-zsir legelső minőségű Mindazok közit, a mi csak forgalomba jön. Ebből a tekintetből csakugyan szükségessé vált tehát azon intézkedés, hogy a Románia- és Szerbiából ide jövő, akár íransito, akár itt eladásra szánt szállítmányok, nem pl. Orsován, hanem j Budapesten, illetőleg Kőbányán, mint üzleti | centrumban felállított quarantaíne alá vettessenek. De a megvizsgálás megtörténhetik egy pár óra alatt, százakra menő állománynál is. Es mégis a miriister ur szükségesnek találta a 6 napi vesztegzárt. Ennek indoka más betegségben rejlik, a körömbetegségben, mely járványosán uralkodik Romániában és Szerbiában időnkint a serte- | seknél, ugy, mint a keleti marhavész a marhánál, j Ha tehát oly esetben, midőn a keleti marhavész oda künnt uralg, mi a behozott marhákra nézve vesztegzárakat állítunk fel: egészen czélszerűnek és természetesnek találom azt, hogy Kőbányán a sertésekre is vesztegzárt állítsunk; de csak akkor, midőn a körömbetegség, mint járvány lép fel Romániában és Szerbiában. És ekkor igen helyes, hogy hat napig tartassék fenn ; quarantain, sőt mivel szakemberek azt állítják, hogy a betegség lefolyása 14 nap: oly időszakban, midőn a járvány nagyon ragadványszeruleg lép fel, a quarantain még meg is hosszabbittathatík. Azonban nem látom indokolva azt, hogy viszont oly időben, mikor járvány nem uralg sem Szerbiában, sem Romániában , mért tartassanak oly hosszá időn keresztül vizsgálati zár alatt az onnan jövő sertések? Ez csak nehezítené helybeli kereskedelmünk fejlődését s piaezi viszonyainkat az eladásra stb. nézve. Szakemberek szerint két nap teljesen elégséges volna arra, IiOg3 r ha a körömbetegség r>?gadványosan nem uralg Romániában, vagy Szerbiában, a ba) teljes biztonsággal megfigyeltessék, hogy t. i. az onnan sebozott állatok sem nem borsókások, sem körömbetegségbon nem sinyíenek. Továbbá nem kis baj az és talán egy kissé túlszigorú eljárás, hogy azon sertéseknél, melyek: ezen vesztegzár-intézmény által tartott vizsgálat alkalmával borsókásoknak találtatván, leöletnek, az állatok egész állománya lefoglaltatik s a tulajdonosok tetemesen megkárosittatnäk annyiban , hogy még a zsir és a szálonna is elvétetik t ölük'"; holott tudvalevő dolog, hogy a borsóka ártalmassága csak is a húsra terjed ki, hogy a zsir és szalonna kifőzés alán bátran felhasználható, a nélkül, hogy élvezete az egészségre kártékony lenne. Méltányosnak tartanám tehát azt, hogy ha e tekintetben üzleti cousortiumok és szakembereit által felszólalások intéztetnek a minister úrhoz, azok, a menynyiben a közegészség] viszonyok csakugyan megengedik, kellő figyelembe vétessenek. (Helyeslések.) De figyelmeztetnem kell a miriister urat még egy körülményre. A Kőbányán fölállított vesztegzár intézményét — mely alapjában véve s jól kezelve, a magyar sertéstenyésztést kétségtelenül emelni, ellenben a kívülről behozatalt tán csökkenteni fogja — az által szándékoznak ellensúlyozni a szerb- és román sertéskereskedők, hogy a helyett, miüt eddig tették, állatjaikat tömegesen ide és tőlünk Bodenbachon, SÍIBbachon, Oderbergen át Németországba szállítsák : ezentúl odahaza fogják leölni és csakis a húst, szalonnát és zsirt — mint már is teszik, — fogják hozzánk beszállítani. Ennek megakadályozására, eddig semmiféle rendelkezésülik nincs, tehát ideje volna, hogy a minister ur intézkednék, hogy az Oláhországból és Szerbiából a sertéshús, szalonna, zsir behozatala is szigorú vizsgálat alá vettessék, nehogy, a mit a vámon nyerni akarunk, elveszítsük a réven, hogy t. i. behozott, gyakran egészségtelen és a mienkkel nem versenyezhető minőségű disznóhús, olcsóbb áránál fogra & mienket leszorítsa a piaczról. 46 •*
