Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

358 237. orazágoí nlós április ö. ISAtl. ilyes czélokra 400,000 frtot fordít, méltóztassék egyszer egy kísérleti állomást initiálni, mely­nek feladata lenne, hogy legfontosabb nemzet­gazdasági ügyeinkbe befolyjon, Határozati javas­latom a következő. Báró Mednyánszky Árpád jegyző (ol­vassa Hennán Ottó határozati javaslatát). „Határozati javaslat. A mezőgazdasági-, ipar­és kereskedelmi minister utasittassék, hogy egy mezőgazdasági, borászati és szőllőszeti kísérleti állomás felállítására vonatkozó törvényjavaslatot készítsen s azt ugy nyújtsa be, hogy a kísér- j leti állomás 1881-ben életbeiépheasen, illetőleg ! annak dotatiója a jövő évi költségvetésbe fel­vehető legyen. Beadja Hermán Ottó, Szalay Imre, Kállay János, Gáspár Lajos, Sembery István, Turgonyi Lajos, Szongoth Jakab, László ímre, Moesáry Lajos, Majzik Viktor. Thaly Kálmán: T. ház! Mióta a ház az ünnepek után egybegyűlt és a költségvetési vita folytatásához ismét hozzákezdett, a vita eleinte elég tárgyilü gosan kezdődött; később azonban a köz­lekedésügyi minister ur budgetjénck tárgyalásá­nál már élesedül kezdett a hajig egynémely föl­szólalt tisztelt szónok urak bestédében. Ez élesedő hang mindinkább fokozódott a tegnapi napon némelyek részéről a kereskedelmi minister ur költségvetésénél, a mely szónok urak köztt egy-kettő, a minister urnák képességét éles kritika alá vette; én részemről, ha a kormány ellen támadást akarok intézni: megtámadom azt a közjogi alapot, a melyen áll, mert az minden rosznak forrása és mert annak következményei hatnak bénííólag egész nemzeti életünkre. (Igaz! szélső balfelöl.) Bőt azt is jogosultnak kell ki­jelentenem, hogy midőn a kormánypadokról elle­nünk oly kíméletlen támadások intéztetnek, mint a minőket pl. a ministereänök ur részéről már megszoktunk, az ily támadásokat hasonló kímé­letlenséggel és élesen vágjuk vissza. (Helyeslés *zélsb' halról.) De, t. ház, részemről soha sem fogom magamat a pártszenvedély tol annyira el­ragadtatni hagyni, hogy a hol jó szándékot és elismerésre méltót látok, kivált közgazdasági ügyek terén, a jó szándékot kétségbe vonjam, az elismerést pedig megtagadjam. Boross képviselő ur, midőn a közlekedési udnisterium ügykezelésérői oly behatólag beszélt és vázolta az egész bureaucratikus eljárást, általánosságban — a többi ministerekre is alkal­mazva — azt monda, hogy a ministereket állam­férfiúi és parlamenti elfoglaltságuk s tevékeny­ségük gátolja szaktárcza ügyeiknek kellő avatott­sággal és tüzetességgel való elvégzésében; úgy, hogy még physikai idejük sincs e czélra és kénytelenek sokszor magukat felületesen infor­máltatva, dönteni a legfontosabb, ügyek felett. Lehet, t. ház, hogy ez sok kérdésben talán a ministerek többségénél igy van. Nem vagyok hivatva már csak azon közjogi állásnál fogva is, a melyet elfoglalok, a minister urak védelmére kelni. Azonban az igazság és saját tapasztalatom szerint be kell vallanom azt, hogy l 1 /^ év óta, a mióta a jelenlegi kereskedelmi minister ur tárczáját vezeti, a főváros kereskedelmét és üzletét érintő fontos kérdésekben többször érint­kezvén vele: a minister ur ezen kérdésekben nemcsak a kellő tájékozottságot tanúsította,, h: nem mindig tüzetesen is volt informálva. Szívesen elismerem ezt, t. ház, daczára ellen­zéki álláspontomnak. {Helyeslés jobbfelöl) Nem érzem magamat indíttatva arra, hogy a minister ur egész ügykörének tárgyalásába bocsátkozzam; hanem kiragadok abból ez alka­lommal két fontos üzletágat, a melyeknek egyike, eddig csak röviden volt érintve a minister urnák egyik viszon válaszában, másika pedig még fel nem hozatott a vitában. A minister ur utalt a kőbányai sertéskereskedés fontosságára és meg­említette, hogy 30.000,000 frt körülbelül az az összeg, a melyet a sertéskereskedés hazánkban forgalomba hoz. Ez igy van t. ház és tagad­hatlauul ez oly tekintélyes összeg, a mely a mi viszonyaink köztt nagyon is méltó arra, hogy vele tüzetesebben foglalkozzunk. E tekintetben' a minister azt monda ugyan, hogy mi ez az angol textil - iparhoz képest ? Igenis, tudom, hogy az angol textil-ipar 50—60 millió font sterlinget forgat meg évenkint és hogy azon 30 millió forint, mely a budapesti sertéspiaezon megfordul, oly gazdag országban, a minő Anglia, elenyész 1 '* csekélység. Azonban sertésüzletüuket mégis maguk az angolok sem tartják megvetendőnek; mire nézve hivatkozom ezen mindenekfelett gyakorlati és legelső kereskedő nemzetnek legfőbb hírlap­jára, a Timesre. 1876-ban történt ugyanis, hogy két európai nemzetközi tudományos társulat, a statisticusok és az authropologusok congressusal kat éppen hazánkban, Budapesten tartották. Első tekintélyű szaktudósok fordultak meg akkor nálunk és egynehány hónapig a külföldi nagy lapok Magyarország s a magyar főváros ismertetésével foglalkoztak. Figyelemmel kisérteni e külföldi lapokat, tanulni akarván azokból, hogy kiváló idegen férfiak, mint fogják fel viszonyain­kat V S mit tapasztaltam ? A Times második tudó­sítása, mely Budapestről szól, nem a svábhegyi szép kilátásról beszélt, mint a franczia lapok, vagy a korsóról, a váczi utczáról stb., nem is a múzeumról, melyet pedig szintén lehetne dicsérni, hanem utalt arra: angolok, jertek, itt van valami, a miből tanulhattok! Yorkshirei j kereskedők, nézzétek meg a kőbányai sertós­J telepet! És az a gyakorlati idegen férfiú, a kinek 1 feltűnt ezen ungy üzlettelepiiuk: tüzetesen tanul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom