Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

237. országos ülés április 9. 18S0. 353 t. ház, ha intézkedik, intézkedéseit mással, mint saját közegeivel nem foganatosírhatja. Ebben tehát valami nagy képtelenséget nem látok. Szalay Imre képviselő ur egy határozati javaslatot adott he, melyet én is aláirtam s őszintén megvallom, hogy bár par excellence szőllő gazda nem vagyok, de a szőllőmíívelést és a bortermelést nagy és országos érdeknek tartom Magyarországon ; s én nem látom át, miért kell azt tűrni, hogy itten évtizedek óta hamisítják a borokat, miért kell azt tűrni, hogy még a szőllőgazda földadót fizet és a bortól fogyasztási adót, addig a hamisított borok adómentes gyártása, naponkint terjedjen. [Élénk helyeslés.) És ha azt akarják tudni, mi az a hamisított bor, én igen egyszerűen meg tudnám határozni: az, a mi nem szőllö'nedvből készült, mert az, a mi a borral, vagy borszeszszel vegyészeti elvek szeré ni eszközöltetik, az nem hamisítás, hanem a mikor vízből készül — szőllőuedv hozzájárulása nélkül — az nem bor. Egyébiránt én nem vagyok vegyész és nem szolgálhatok receptekkel, ha valakinek készen van a zsebében, méltóztassék előadni, de én igy fogom fel a dolgot: én az ipart korlátozni nem akarom, ha az iparos azt mondja, hogy én almából készítek bort, az szabad neki, tessék, azt mondja csinált bor és megnevezi a gyártást, az is tessék, hanem, hogy hamisítás, csalás utján és az adózó-közönség kárára űzze a borgyártást büntetlenül, azt nem tartom helyesnek (Helyeslés jobbfelöl.) Én aláirtam Szaiay Imre barátom határozati javaslatát, mert pártoltam azt a pénzügyi bizottságban is, aláirtam, bár igen kevesen voltunk a kormánypártból azon a határozati javaslaton, de ha aláirtam, nem abból a czélból, hogy a 1, képviselő ur, indokolása közben, a t. minister úrral azon a hangon szóljon, a mely hangon szóllott. Én azt tartom elmondott beszédje modoráról, hogy nem akarhatta komolyan, hogy az a dolog létesíttessék. Mert az intéző mínisterhez lehet valakinek kevés bizalma, de azt kivánni tőle, hogy csináljon valamit és akkor aztán kimondani reá, hogy képtelen annak létrehozására, az ily beszédben nincs logica. Általában véve azt az egész tárgyalást és tenyész marha-anyag beváltását, nem annyira a gazdaság emelésére, mint inkább eszköznek tartom arra, hogy a ministert személyesen akarják megtámadni. A t. ministerur bizonyára tisztában volt az iránt, hogy az ellenzék részéről valami kiváló bizalomban nem fog részesülni, nem is számított rá, hanem számíthat a pártjára, mert mi képességében, erélyében, munkásságában megbízunk; {ügy van!) mert azon a helyen, annyi idő alatt, senki többet ebben az érdekben nem tett, mint a minister. S ha felveszszük azt, hogy nálunk a kereskedelmi és földmívelési táreza együtt van, el kell ismerünk, hogy azok közül, kik ezt a helyet elfoglalták, par excellens kereskedő egyik sem volt — és igy kereskedelmi, gyakorlati és elméleti szakképzettséggel egyik előde se bírt; miután azonban nálunk a kereskedés is, legnagyobb mérvben mezőgazdasági czikkekkel űzetik, főtényező a mezőgazdaság és a gazdasági képzettség. Ez okból én megnyugszom és azon a helyen szívesen látok egy mezőgazdát és ezeknél fogva a t. minister urnák, miután iránta bizalommal viseltetem, a költségvetését szívesen megszavazom. {Élénk helyeslés a jobboldalon^) Hermán Ottó: T. ház! Még az előttem szólott t. képviselő ur tüzes előadása sem birta elmosni azt a hatást, melyet az igen tisztelt földmívelés-, ipsr- és kereskedelmi minister ur tegnapi beszédje reám gyakorolt. A hatás egyáltalában az, hogy nagyszerű ebben a rideg, önző, érdekhajhászó, sőt mondhatnám, czudar világban, ha valaki képes e dolgok oly felfogására; ő kedélye, az ember legbecsesebb kincse, naivságát megőrizte; ez volt egyáltalában a beszéd hatása; hanem én azt mondom, t. ház, hogy akkor, a mikor a magyar kormány egyik legfontosabb tárczájának ügyét tárgyaljuk, mint a minő a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi táreza, akkor feltehetjük a magyar képviselőházról, hogy akademicus fejtegetésekre többé szüksége nincs, mert az ország anyagilag oly helyzetben van, hogy nincs vesztegetni való idő, hanem a gyakorlat terére kell törekednünk. (Igaz! ügy van!) Gróf Széchényi Pál az ő igeu tárgyilagos és kitűnő beszédében tegnap megérintett egy dolgot, a melyet azonban nem fejtett ki elégségesen s a melyet én fejtegetésemben, gyakorlati eredménvre akarok juttatni, melyet én kissé gyakorlatilag kívánnék kifejteni. A t. képviselő' ur beszédében foglaltatik azon passus: „nem tartom elégségesnek azt sem, hogy a földni velési ministerium által figyelmeztetnek az egyes gazdák, hogy a tavaszi, de kivált a takarmányvetőmagvak kereskedésünkben megbízható minőségben nem kaphatók. Ezt is tapasztaljak már régen. De hogy minél több vidéken oly kísérleti és vizsgálati intézetek állíttatnának fel, melyeknek javaslatai nyomán a gazdaközönség tudná, hogy hol vásárolható meg az ily jó és megbízható minőségű vetőmag azt nem találjuk fel sehol." Ebben a passusban foglaltatik egyáltalában a kísérleti állomásoknak okvetlen szükségessége. És hiába kerestem az idei budgetben egy tételt, mely a kísérleti állomásokra oly értelemben vonatkozott volna, a minő nélkül egy agricultur államban, egyáltalában nem is létezhetik gazdaság. Találunk ugyan a keszthelyi gazda-