Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

április 9. 1880. 35^ 237. országos ttl sági intézetnél kísérletek czíme alatt egy csekély összeget, 1000 frtot, az óvári gazdasági akadémiánál 3800 frtot. Ez azonban csupán csak tanczélokra vonatkozhatik. Ezek ellenében az osztrák budgetben szerepel, egyenesen kísérleti dolgokra 400,000 frt. Ebből fordíttatnak megfelelő összegek Klosterneuburgban a borászati és szőllőszeti kísérleti állomásra, a ministerium bőrgyártási kísérleti állomására, serfőző iskolára, mezőgazdasági kísérleti állomásra, a cs. kir. ipar- és művészeti múzeum vegyészeti és kísérleti intézetre; sőt Ausztriában annyira mennek, hogy egyes ipar-ág, mint pl. a festő ipar-ág számára, sürgetnek kísérleti állomást évi 12,500 frtnyi dotatióval. Hogy mit jelentenek ezen intézetek, azt hosszasan magyarázni nem szükséges. Legelőször hivatva vannak az illető ágban szigorúan tudományos kutatásokat véghez vinni, másodszor kísérletek alapján szolgáltatni helyes, correct anyagot még az oktatás számára is, harmadszor a mezőgazdák, az iparosok szükségének megfelelő experimentumok megtétele, gyakorlati kiviteli módozatok javaslása, melyek nékül a mezőgazdasági iparágak egyáltalában nem folytathatók, mert azt nem várhatja senki az illető gazdától, iparostól, hogy ő szerezze meg előbb a szaktudományt, hogy ő pazaroljon százakat és ezreket kísérletek megtételére; a gazdának okvetlenül van joga, hogy kívánja meg az államtól, miszerint mentse fel őt az experimentatiótól és létesítsen ilyen intézeteket, a melyekben ezen experimentatiók véghez vitetnek és a gazda gyakorlati eljárására nézve határozott felvilágosítást adjanak. Itt van t. ház, az osztrák mezőgazdasági és chemiai kísérleti állomásának első évkönyve, ebben mióta ezen intézet fennáll, valami háromezer analysis vitetett véghez egyenesen a mezőgazdaság érdekében; kísérlet tétetett lakarmánynyaí, trágyával s a többivel, sőt kiterjesztette figyelmét, gondoskodását mi reánk is, mert nálunk nem létezik absolute, ilyen intézet; a tokaji bornak elfő gadható analysise éppen ezen évben jelent meg. Minden ember tudja, hogy a mai világban a kereskedelem fejlettségénél fogva, sőt a fogyasztó közönség felvilágosodottságáná! fogva, minden kereskedő és fogyasztó azt akarja tudni, hogy mit vesz, mit adnak neki. Midőn a franczia bor hanyatlani kezdett a phylloxera következtében, a külföld figyelme Magj^arország felé fordult és Verseezen 100,000 akóra menő borkészlet a Svájczba alig tudta magát megkedveltetni, mert nincs elfogadható analysis; a svájczi kereskedő csak azon bort veszi, a melynek vegyi alkatrészeit ismeri, mert ő is az által alkalmazkodik a közönség szükségeihez és Ízléséhez. Ez tartozik egy vegyészeti kísérleti állomásra, mint okvetlenül szükségesre. A mezőgazdasági kísérleti állomásra nézve felhozhatom azt, a mit nem én mondtam, sőt pártom egy tagja sem, hanem a mit a t. pénzügyminister ur, mint a párisi világkiállítás magyar osztályának főnöke letett a magyar osztály különleges cathalogusába. Ezen cathologus 17. oldalán ez foglaltatik: „A mezőgazdasági fejlődés természetes viszonyokkal, különösen a talaj minőségében kedvező alappal bír, a mezei és erdőgazdaság fő-főjövedelmi forrását képezi az országnak, melyhez képest minden más eltünoleg csekélynek mondható, csupán a bányászatot véve ki, mely azonban amahoz képest, szintén csak másodrangú tétel a nemzeti vagyonból." Továbbá a 7. csoportnál elősorolja, hogy 9.700,000 hektár szántóföld van, bele nem értve Horvát-Szlavonországot, ez 4%-át képezi az összes területnek és az összes szántóföld 18% búza, 16% tengeriföldet képez. Magyarország gabonája nemcsak a belföldi szükségletet fedezi, hanem élénk kivitel tárgyát képezi, melynek évi értéke 80—120 millió frt köztt ingadozik." No már igen t. ház, ha egy olyan tekintély, mint gr. Szapáry Gyula, egy ilyen, az Fegész világnak szánt könyvben, melynek szövege egyszersmind francziául is megjelent, a mezőgazdasági ágat oly fontosnak nyilatkoztatja ki, oly nagy súlyt fektet a földmívelésre, a mint igaz is, hogy Magyarország súlya azon fekszik, szomorú, ha konstatálnunk kell, hogy ezen ágakra nézve absolute semmi egyéb sem létezik tapogatózásnál, minden ember privát ideáinak, prücskének a a ministeri bureauban való el tárgyalásánál, de valami modern államhoz illő rationalis eljárás, mely kísérleti állomásokra lenne alapítva, absolute nem létezik. Én, a mióta szerencsém van egy bizonyos ügyben a kereskedelmi ministeriumban gyakrabban megfordulni, {Halljuk!) constatálom azt, hogy valahányszor egy kérdés felmerült, a hol szakvélemény, illetőleg kísérlet volna helyén, a ministerium szokott folyamodni legelőször az ő házi szakembereihez, második sorban bizonyos szakemberekhez, a kik nem háziak. A házi szakemberek alatt azokat értem, kikről a pénzügyi bizottságban ezelőtt három esztendővel kimutattam, hogy bizonyos félelem uralkodik rajtok, valahányszor véleményt kell valamely tárgyban nyilvánítaniok és pedig csak azért, mert véletlenül egy osztálytanácsos ur, ki ugyan igen derék ember, de a dologhoz nem ért, ezt nem óhajtja. (Derültség balfelöl.) Neki vannak bizonyos különös ideái és ő bizonyos dologba szerelmes. Már magában véve az, hogy azon szakemberek, azon gazdasági akadémiának tanárai, mely a mezőgazdaságnak kísérleti terét egyáltalában nélkülözi, — mondom — már magában véve ez is nevezetes tény, hogy