Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-237
352 237 országos ülés április 9. 1880. ban, a pénzügyministerhez. A másik szintén ápril 9-rőí Bakay Nándor: a választók jogainak megóvása szempontjából, a belügyministerhez. Elnök : Ez interpellátiók az ülés végével meg fognak tétetui. Következik a napirend: a földmívelés-, iparés kereskedelmi miaisterium költségvetésének tárgyalása. Móricz Pál: T. ház! Az előttem szólt t. ellenzéki képviselő urak mindnyájan nagy súlyt fektettek a gazdasági egyesületekre és azok működésére és mondhatom, hogy én is nagyon fontos tényezőknek tartom ez egyesületeket s azoktól gazdaságunk érdekeinek emelésében igen sokat várok. Ha azonban akár a vidéken, akár a központon a gazdasági egyesületekben, itt el nem mondott ellenzéki dietiókkal kezdik meg a tanácskozásokat, megtámadják a kormányt és a kormánypártot s kifakadások tétetnek a kormánypárt, illetőleg a kormány ellen és azt kívánják, hogy mi csatlakozzunk hozzájuk s a kormány önmaga irja alá saját elitéltetését, akkor bizony mondom, nem practice járnak el. [Helyeslés jobbfelöl.) Kétségtelen, hogy igen sok a tenui való gazdaságunk terén s én magam is az ország törzsvagyonát a földben s vag3 7 nnosodásunk egyik tényezőjét gazdasági fejlődésünkben látom. De méltóztassanak megengedni, ha, kimondom, hogy mindaz, a mit marhatenyésztésünk hanyatlása tekintetében felhoztak, nem egészm áll. Igaz, hogy azon összeg, a mi a budgetben e czélra megszavazva volt, magában csekély, de ha felvesszük, hogy Mező-Hegyesen már hatalmas törzsfaj ápoltatik és arra folyton tetemes pénz fordittatik, akkor magából a budgettéteíből, ,a haladást megilélni nem lehet, mert, méltóztassanak megengedni, e téren egyszerre, rohamosan haladni nem lehet. Igaz, a magyar embernek az a szokása, hogy rohamosan investiál. Mikor a szeszgyárak építtettek, tok helyütt némely gazda kettőt is építtetett. A következés az lett, hogy várakozásaikban csalódtak. Mikor a birkászat felütötte sátorát a mezőgazdaság teréo, ez szerfelett elteijedt; s reactió állott be. így történt ez a seréstenyésztésnél is, a jövedelmezőség rovására, a túlproductió csakhamar beállott. A marhatenyesztést emelni kell, de csak oly fajjal és e tekintetben igazat adok gr. Széchenyi Pál képviselő urnák, a mely idehaza már meghonosult és én hozzáteszem, oly fajjal, mely átörökítő, megállapodott tulajdonokkal bír. Mindazon összeg t. ház, a mely oly tenyér-anyag beszerzésére adatik ki, a mely átörökölhető tulajdonokkal nem bir, kidobott pénz. Azt, hogy a tenyészanyagok kiválasztása és beszerzése oly könnyű dolog lenne, ne méltóztassanak hinni, mert az, hogy Mezőhegyesen azon kiváló faj oly erősen fizettetik, mutatja, hogy nincsen az országban bőven a valódi jó tenyészanyag, hogy oly könnyen lehessen azt bárhol beszerezni. Ha pedig mindenféle tenyészanyag szereztetik be, ezzel t. ház a marhatenyésztést el lehet rontani, igen, de javítani nem fogjuk. Beismerem, hogy Magyarországban az adófizetők nagyrésze földmívelőkből áll és, hogy a mezőgazdaság érdekeinek az adó fillérekből való ápolása, sehol sem f oly kevéssé visszatetsző, mint Magyarországon. Általában véve kénytelen vagyok bevallani, hogy azt. hogy Anglia és Németország törvényhozásai évek óta nagy összeget adtak mezőgazdasági czélra, felfogásom szerint nem tartom melyesnek. Az adófillérekből nem lehetett a magán érdeket túlságosan legyezni, mert az teremti meg a communismust, hogy ha a törvényhozásban egy osztály a maga állását túlságosan kizsákmányolja az adózás terén. E tekintetben tehát bizonyos mérséklettel kell eljárni. Graál Jenő képviselő ur tegnapi hosszas beszédében nem mondott ugyan újat, de még csak olyat sem, a mit jobban el nem mondottak volna, hanem mondott egy igazat, habár ez sem új és ez az, hogy tájékozás nélkül nehéz a nemzetgazdasági kérdésekben eligazodni és hogy adatok kellenek arra, hogy a forgalmi viszonyokat megítélhessük. Ez kétségtelen. De hogy ez nem új, mutatja az, hogy ezt Wahrmann képviselő ur már a pénzügyi bizottságban is felhozta és, hogy az illető szakminister a szükséges intézkedéseket megtenni Ígérkezett. Egyébiránt, hol vámsorompó nem létezik, a forgalmi viszonyokat megtudni nagyon nehéz. És ha áll az Magyarországra nézve, hogy nem ismerjük a forgalmi viszonyokat, áll ez Ausztriára nézve is. Én, t. ház, kétkedem abban, hogy ha az osztrákok a forgalmi viszonyokat teljesen ismerték volna, a kávé-vámnak oly mérvű felemelésébe beleegyeztek volna, — mint a minőbe beleegyeztek. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha mi hátrányban vagyunk e tekintetben, hátrányban vannak az osztrákok is és, hogy e tekintetben segíteni kell, a t. képviselő úrral egyetértek. Gr. Széchenyi Pál képviselő ur tegnapi beszédében elméskedett a felett, hogy a kormány a tenyészanyagot néhol a főispánok által szereztette be. Igaz, hogy ezen elméskedése nem idézett elő valami democritosi derültséget, de annyit kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a főispánok egyaránt megtalálják a gazdasági egyletek elnökeit, ha azok kiváló marhatenyésztők és meg a megyéjükben levő legszakértőbb egyéneket is, mert alig van oly egyén, bármely párthoz tartozzék is az, a ki e tekintetben a főispánnak, ha az megyéje tenyésztése érdekében felszólittatik, segédkezet ne nyújtana. A kormány
