Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

236. országos ülés április 8 188Ö. 849 sége van? És e tekintetben a minister ur nehezen fog ellentmondani, daczára annak, hogy a székesfehérvári gazdacongressus által e czélra javaslatba hozott félkrajczáros megadóztatást elfogadni nem kivánja. Helyeslem, de ne maradjunk tisztán a negatió terén s ha valamely felajánlott orvosszer nem tetszik, nem látszik elfogadhatónak, akkor legalább is keressünk mást; adjon a torvényhozás reá alapot s rövid idő alatt leggyümölcsözőbb hasznát fogjuk venni, mert nagyon rövid idő alatt elkészülhet egy szerves alapja minden továbbra szükséges intézkedéseknek s azok sokkal gyorsabban és helyesebben, mert a vidéki viszonyokhoz alkalmazva és sokkal takarékosabban fognak foganato.'őttatni. Ha uem is helyeslem, de elfogadom a minister urnák a közgazdasági bizottságban mondott azon tételét, hogy a társadalmi tevékenységre pressiót gyakorolni nem kell. Ha tehát indirect kényszerrel élni nem akarunk, legalább segély utján törekedjünk életbe léptetni azt, a mit szükségesnek látunk és kívánatosnak tartunk: a vidéki gazdasági egyesületek alakulását minél nagyobb számban és biztosítsuk legalább egy szakavatott közegnek, az egyesületi titkárnak fizetését; de a lapokból értesültem, hogy a minister ur már az idén, az állam kezelése alatt, nevelésre vett bika-borjukat több helyen, a főispánok által vásároltatta s e szerint ugy látom, hogy a minister ur a gazdasági egyletek szükségét nem látja oly nagyon fontosnak, mert ugy látszik a megyékben, a főispánokban oly közegeket talál, melyeket erre felhasználhat. Itt ismét a belügyminister úrhoz vagyok kénytelen azon kéréssel fordulni, (Halljuk!') hogy ha ezen rendszer meghonosulna, legyen szíves elrendelni, hogy a főispánok, az ily megbízatáshoz szükséges szakképzettséget minél előbb iparkodjanak maguknak megszerezni és e tekintetben talán itt a központon lehetne egy tanfolyamot számukra megnyitni. (Derültség.) De még a mai fennálló viszonyok köztt is, t. ház, ugy látom, hogy a földmívelés-, ipar és kereskedelmi ministerium, nagyon sok tekintetben szerepet cserél a gazdasági egyesületekkel: értem a ministeri tevékenységnek azon részét, hol direct érintkezésbe lép a gazdaközönséggel. És bátor leszek erre egy példát elmondani, a melyből azután ezen szerepcserélés okát megtudjuk és ezen oknak orvoslását fogom kérni a t. háztól. (Halljuk!) Mondjuk pl., hogy a ministerium egy körlevelet intéz és felszólítja a vidéki gazdasági egyesületeket, hogy teszem a len- és kendertermelés minél nagyobb mérvbeni felkarolása érdekében, jutalmakat tűzzenek ki; vagy pedig az angol minta szerint, a kisbirtokok kezelését KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. XI. KÖTET. akarja javítani és felszólítja a gazdasági egyesületeket, hogy az okszerűbben és jobban kezelt kisbirtokok tulajdonosaitjutalmakban részesítsék; vagy pedig a hazai ipart akarja terjeszteni s felszólítja a gazdasági egyesületeket, hogy erre is terjeszszék ki figyelmöket és jutalmazzanak; és igy tovább; de mindannyiszor azt látjuk, hogv ezen intézkedésnek csekély szellemi része, képezi a kormány tevékenységének oroszlán részét, míg az anyagi, terhesebb rész, mindig a magánosok és társulatok vállait terheli. Kérdem, hogy oly országban, a hol a földbirtokos némely megyében tiszta jövedelmének 50 egész 60%-át mindenféle adó czímén kénytelen kiszolgáltatni; képzelhető-e, hogy ott még további adakozásra is legyen hajlam ? (Helyeilés a balon.) Es nincs-e a szerep felcserélve? miután a kormánynak volna feladata jutalmakat és díjakat kitűzni, holott a felhívások a közönség buzdítása, az intézkedések életbeléptetése és terjesztése, az egyesületek kötelessége ? De nincs a kormánynak erre való pénze! És ezen concludummal találkozunk gazdaságunk minden ágánál. A marhatenyésztés emelésére, már régebbi kormányok szükségesnek látták a külföldi jobb tejelő marháknak meghonosítását. És mily eredményét látjuk ezen intézkedésnek ? azt, hogy a hosszú éveken át tett kísérletek után meggyőződtünk ezen marhafajok meghonosulási és egyéb jó tulajdonságairól, de még csak elvétve látjuk ezeket az egyesek és községek bii tokában, leginkább még a kincstári uradalmakban és gazdasági intézetekben találhatók fel, de itt is oly csekély számmal, hogy a kísérleti stádiumot e tekintetben ma is alig léptük át. Xo, de természetesen nincs erre a kormánynak pénze! így vagyunk a szaktudomány terjesztésével is. Erre nézve régebben megindult a tevékenység. Kilencz gazdasági tanintézet állíttatott fel az országban, de azt tapasztaljuk, hogy ezen tanintézetek hallgatói évről évre fogynak. Nem-e a kormánynak volna feladata ösztöndíjak és alapítványi helyek felállításával gondoskodni arról, hogy a hallgatók száma szaporodjék, hogy a szaktudomány és szakképzettség ezen buzdítás által minél tágabb körben terjesztessék ? Azt veszem ki a minister ur felszólalásából, hogy megtörténik, de ha őszinte akar lenni, hozzá teszi azt is: hogy csak csekély mértékben, mert nincs hozzá pénz! így vagyunk a vándor-tanítók alkalmazásával, igy vagyunk a szakirodalom terjesztésével és igy vagyunk mindenféle számtalan intézkedésekkel, a melyeknek üdvösségét belátjuk a melyeknek sürgőssége iránt már kétség nincs, a melyeket részben alkalmaznak is, de a melyeket akár az alkalmazás csekély volta miatt, akár minden alkalmazás nélkül, a gazdaközönség, tehát 45