Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

350 236. országos ülés április 8. 1SS0. az ország adófizetőinek két harmada, pium desideriumként vár; a törvényhozás azonban, eddig tétlenül összekulcsolt kezekkel szemlélte és a kormánynak mindezen intézkedésekre pénzt nem ad. Ez tehát elmaradásunknak fő oka, ez azon punctum saliens, a mely bénítólag hat közgazdaságunk fejlődésére és ez oka egyúttal annak is, hogy a kormány szerepet cserél a gazdasági egyesületekkel, mert innét a társulatok és magánosok adakozásától reméli elnyerhetni azt, a mire a törvényhozásnak érzéke nem volt, azon összeget, a mely culturális állapotaink fejlesztésére oly égetően szükséges. Sokféleképen utánoztuk már a külállamokat, szerencsével hivatkozott még mindenki azok példájára és elismerem, hogy ezen példák utánzása, kivált ha specialista magyar faj tulajdonságainkhoz és hazai viszonyainkhoz lettek alkalmazva, kivétel nélkül üdvös hatású volt. De azon tekintetben utánozni a külállamok példáját, hogy nagyobb támogatásban részesítsük anyagi fejlődésünknek fotényezőjét, a szellemi és gyakorlati culturát földmívelésünk és iparunk terén, erre elég támogatásra még e hazában nem találtunk. De ellenkezőleg, az mondatik sok oldalról és nagy csodálkozásomra a pénzügyi bizottságban a szélső bal részéről helyet foglaló két képviselőtársunk által is, a gazdáközönség feljajdulásaira, hogy segítsetek magatokon. Pedig, t. ház, bárhol legyünk ez országban, a hazai bőkezűségnek, az áldozatkészségnek legsűrűbb nyomaival találkozunk mindenhol és nincs az a nemzet a világon, a mely e tekintetben versenyezni képes legyen a magj^ar nemzettel ugy az előbbeni, mint a jelen időkben. {Helyeslés, baljelöl.) Felesleges hivatkozni mindazon adakozásokra, melyek gazdasági czélokra is történtek és tétetnek ma is; ott van az országos gazdasági egylet, ott vannak a vidéki egyletek, mindannyian élő bizonyságai ugy az anyagi áldozat készségnek, mint a szellemi működésnek és vajmi ismeretlen hazai viszonyainkkal; és hazánk történelmével az, a ki elmaradásunk okát az önsegély hiányában keresi. (Ügy van! a baloldalon.) Es nem lankadnak sem magánosok, sem társulatok az áldozatkészségben és dicsérendő tevékenységet fejt ki ezzel párhuzamosan a földmívelési ministerium személyzete is; de mindamellett fejlődésünket eddig még nem tapasztalhattuk és maholnap még keleti szomszédaink által is túlszárnyalva és vissza nem pótolható időt elvesztegetve, még a legnagyobb erőfeszítéssel sem leszünk képesek anyagi, gazdasági vesztünket meggátolni. Igen, t. ház, önökön van a sor, mindazon jó indulatot, mely a magyar birtokos és földmívelő osztályban van, megtermékenyíteni; önöktől függ, mind azon törekvést, mely annyi jót ezéloz, valósággá varázsolni és mindazon üdvös javítást, melynek legrövidebb idő alatt hasznát élvezhetnénk, de oly régen és nehezen nélkülözünk, életbeléptetni. De mielőtt indítványomat ez irányban a ház elé terjeszteném, a t. ház engedelmével még egyre akarok csak reflectálni. (Halljuk!) Ez, igen tisztelt barátomnak, a pénzügyminister urnák egy megjegyzése, melyet márczius 5-én tartott beszédében tett. Nem mintha szavainak czáfolatába kívánnék bocsátkozni, mi távol legyen tőlem; de azért, mert hasonló megjegyzés már több oldalról tétetett és mert nekem ugy tetszik, hogy abban némi fogalomzavar foglaltatik. Az mondatott ugyanis, hogy bármilyen üdvös és dicséretes a jelen nagyobb gazdasági mozgalom, mégis tartani lehet attól, hogy az nem egészen idegen a politikától. E részben, t. ház, én azt hiszem, hogy gazdaságunk emelésére, a közvagyon fejlesztésére bárminő nagyobb szabású actiót, politika nélkül képzelni sem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Mert hisz itt nem egyes rendszabályokról van szó, itt egy általános gazdi sági politika inaugurálásáról van szó, mely nemcsak beruházásokat tesz és javításokat eszközöl, de mely gazdasági érdekeinket mindenhol és mindenfelé képviseli és előmozdítja. Mi azt kívánjuk, hogy a külügyi, a pénzügyi, a forgalmi politika is, gazdasági érdekeinknek szolgáljon. (Élénk helyeslés balfelöl.) És igy természetes, hogy ezen mozgalom nem idegen a politikától. De ha politika alatt azt értjük, hogy párt- vagy kortes-politika, no akkor mindazoknak megnyugtatására, kik talán a tiszta szándék felett még kételkednének, én részemről kijelenthetem, hogy a gazdaközönségnek az érdekében nem fekhetik, hogy Péter lesz-e az, vagy Pál, a ki az ő érdekeit fogja képviselni, a ki azokat talán meg fogja menteni; a gazdaközönségnek érdekében csak az lehet, hogy minél többen legyenek ilyenek és legyen, a ki ezeknek élére álljon. A ki ezt teszi, annak lesz lekötelezve, azt fogja követni, de személyhez kötött sympathia, vagy antipathiáról, vagy pártoskodásról szó sem lehet; párt politikává ez ügy csak akkor fejlődhetnék, ha volna párt e házban, mely gazdasági érdekeink ellen törekednék; ezt pedig lehetőnek nem tartom. (Általános helyeslés.) Én ugy hiszem, hogy bármelyik politikai párthoz tartozunk, közgazdaságunk fejlesztésének óhajtása, köztünk válaszfalat nem képezhet, ez mindannyiunk közösügye s ezt közösen ápolva, növeljük keblünkben épp ^ugy, mint a hazaszeretetet, vagy hazafiságot. (Élénk helyeslés halfelól.) És most immár csak Szalay képviselőtársam egy megjegyzésére vagyok bátor reflectálni, (Halljuk!) mely szerint felszóllalásom legutolsó részével ellentétben, arra hivatkozott, hogy az egyesült