Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

348 m országos ülés április 8. 1880. Ott, hol a szarvasmarha-tenyésztés emeléséről van szó, csakugyan nem tartom elégségesnek, hogy a ministerium kisérleteket tegyen algaui, hollandi, mölthali és murbodeni és más marhafajokkal, de a hazában levő és igen könnyen föltalálható kitűnő tenyészanyagot kell minél nagyobb mértékben terjeszteni és a szegényebb tenyésztőknek hozzáférhetővé tenni. Azon tenyésztőket pedig, kik jobb tenyészanyaggal birnak, biztosítani kell arról, hogy tenyésztett feleslegök bizonyos vevőkre fog találai, hogy minél többet tenyészszenek. De mindenek előtt rendszeres eljárásra van szükség, a melyre a minister ur még a mai beszédében is annyiszor hivatkozott, mert e tekintetben rendszeres eljárás nélkül, minden intézkedése a minister urnák, kapkodás és az értéknek elvesztegetése. Kérdem a t. minister urat, hogy e tekintetben minő intézkedéseket tett, a marhatenyésztés emelése érdekében ? Ezen rendszeres eljárás egyedüli alapját, a tenyész kerületek megállapítása képezheti csak és ez egy év alatt könnyen egészülhet. Kérdem a t. minister urat, kész-e már jövő rendszeres működésének és intézkedéseinek ezen alapja? De hiszen tudom előre, mi lesz erre a válasz. Azért fel is mentem őt a válaszadástól, mert ludom, hogy még a legszükségesebb előintézkedések sem tétettek meg ezen tenyészkerületek megállapítására nézve és ennélfogva nem tudja, nem is tudhatja, hogy hová, minő és milyen számú tenyészanyagra van szükség és ennek folytán csak saját bölcs belátása és esetleges jó iudulata folytán rendelkezik; de be kell ismernem, hogy talán a legnagyobb szerencsével! ? mert, ha a pénzügyi bizottság előtt a 150,000 frtot, melyet a közgazdasági bizottság egyhangúlag elfogadott és ajánlókig tette át a pénzügyi bizottsághoz, nemcsak szükségtelennek nyilvánította, de ugy nyilatkozott, hogy azt nem is tudná hova fordítani, akkor, t. ház, nagyon félek attól, hogy ha ezt a franczia-, az angol-, a németországi, vagy belgiumi, vagy akármelyik más országbeli földmfvelési minister megtudná, hogy báró Kemény Gábor, Magyarország földmívelési ministere, másfél évi működése alatt, a két utolsó statisztikai megszámlálás köztti ijjesztő külombséget a marha létszámban, ily rövid idő alatt orvosolni volt képes, hogy akkor valószínű az, hogy a jövőben az általa birt üdvös tevékenységet ezen ország, egy meglehetős hosszú időre nélkülözni lesz kénytelen, mert ezen külföldi collegái a minister urnák, bizonyosan rohamosan fogják őt felkérni azon recept megírására, melylyel ő ily varázsló tevékenységet tudott kifejteni. (Derültség.) Es ezeu recept megírása a minister urnák nagyon sok idejét fogja igénybe venni és ezért okszerűnek tartom a belügyminister úrhoz azon alázatos kérést intézni, hogy addig, mig a recept meg lesz irva, a minister urnák hivatalbani működését helyettesíteni volna szives. Ott, a hol a mezőgazdaság emeléséről van szó, csakugyan nem tartom elégségesnek azt

f hogy a minister ur figyelmeztesse a gazdasági egyesületeket, hogy az ipar és kereskedelmi kamarák jelentései nyomán az oregon, chevalier és probstei árpa jobb és ennélfogva keresettebb czikk, mint a mi közönséges hazai árpánk. Hiszen ezt már minden gazda tudja nálunk s a nagyobb uradalmakban ilyen jobbféle minőségű vetőmag, már 10 vagy 15 év óta használtatik is. A kísérlet idején tehát már rég túl vagyunk. De hogy az ilyen jobbnak elismert vetőmag minél nagyobb mértékben terjesztessék, különösen a szegényebb gazdák köztt, a kik részint pénzhiány, részint alkalom hiányában azt megvásárolni nem képesek, arra volna szükségünk! Nem tartom elégségesnek azt sem, hogy a földmívelési ministerium által figyelmeztetnek az egyes gazdák, hogy a tavaszi, de kivált a takarmány vetőmagvak kereskedéseinkben megbízható minőségbea nem kaphatók. Ezt is tapasztaljak már régen. De hogy minél több vidéken oly kísérleti és vizsgálati intézetek állíttatnának fel, melyeknek javaslatai nyomán a gazdaközönség tudná, hogy hol vásárolható meg az ily jó és megbízható minőségű vetőmag, azt nem találjuk meg sehol. A minister ur azt fogja erre válaszolni, hogy ily intézetek életbeléptetésére pénz kell, ez pedig a dotatióból eddig ki nem került. Igaza vau a t. minister urnák; én is tudom ezt és mivel tudom, azért vagyok szószólója annak, reménylem, hogy szószólója lesz a minister ur is, hogy az ily hasznos intézkedésekre a törvényhozásnak kell pénzt teremtenie. Csak legyen, a ki ajánlja. De azt is fogja a minister ur talán megjegyezni , hogy a vidéken előforduló hiányokat ugy a marhatenyésztés, mint a mezőgazdaság terén, itt a központban mind tudni nem lehet. Azt sem lehet tudni, hogy akár a tenyészanyag, akár a vetőmag hol és mily mennyiségben kapható, mely terjesztésre alkalmas, mert a magyar gazdaközönségben nincs meg a hajlam az ily bejelentést megtenni. De kérdem a t. minister urat, nem-e a vidéki gazdasági egyesületek volnának hivatva mindezt kipuhatolni, Összeírni és feljelenteni s nem kellene-e mindent elkövetni, hogy minél számosabb gazdasági egyesület alakuljon s azoknak még anyagi dotatiojáról is gondoskodni, hogy azok minél megbízhatóbb közegei lennének egy szervező, teremtő földmívelési ministeriumnak, mint a melyre e hazának oly égető szűk-