Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-236
286. országos ülés április 8. 1880. 343 sokszor kijelenti, hogy vannak ily tanárok, pedig alig van 4—5 alkalmazva. Most pedig kiragad vaktában a földmívelési agendák közül egyet és azt mondja, ezt fölkarolom, hogy eredményt mutathassak föl. Értem a cognae-gyártást, mebyet a minister ur, mint egy új felíaláló oly nagy előszeretettel ápol. Tudom én, hogy a cognac-gyári ás nagy fontossággal bir, de csak oly vidékekre nézve, hol a bor igen olcsón állítható elő, de nemesebb hegyvidékekre nézve semmi becsét nem találom, sőt oda sem engedném, mert nemzetgazdaságilag a helyett, hogy hasznot hozna, kárt okoz. Tehát a mi némely vidék jótéteményének volna tekintendő, kárrá válik, ha a minister ur kezébe kerül és igy félek, hogy Tokajba viszi a cognac gyártást. T. képviselőház ! Mindenesetre sajátságosnak tartom azt, hogy az az érdekeltség, mely regi időben a képviselőház felé fordult, most annyira hanyatlóban van, ugy, hogy a képviselőháznak az a képe van, hogy unja a dolgot s a közönség sem érdeklődik irányában és mint oly dolog felett, melynek haszna nincs, napirendre tér. Ez csak arra mutat, hogy rothadt valami Dániában és azt mutatja, hogy ez az öt esztendő alatt, amióta a jelenlegi minister urak gazdálkodnak az ország vagyona és politikája felett, meglazult a hit a parlamentarismus irányában és mutatja azt, hogy ez az öt esztendő majd előbb-utóbb oly veszélybe dönti az országot, mehből kibontakozás nincs. Utóbbi időben — és ez az egyesült ellenzék tagjainak dicséretére legyen mondva — {Halljuk! Halljuk!) felkarolíatott oly eszme, mely Magyarországon szükségkép egyik főtényező és ez a mezőgazdaság. E kérdés részint memorandumokban, részint a cougressus alkalmával kifejtetett. Csakhogy az bizonjos — és e tekintetben igazat adok Gaál t. képviselőtársamnak, hogy a kormány nem jó szemmel nézte a gazdasági congressust, annak működését és vívmányait; és ha lehetett volna, bizony azt hiszem, hogy egy kanál vizben mindazokat megfojtotta volna, a kik ez által akartak népszerűséget szerezni, mire, az igazat megvallva, szükségük is volt. [Derültség.) A t. egyesült ellenzék egyik vezérfiának, gróf Apponyi Albert urnák tökéletesen igazat adok abban, midőn közgazdasági programnrját kifejti és a talajjavítást és több efféléket előtérbe tol. Csak hogy mi ez mind ? Ez csak foltozás, semmi néven nevezendő gyökeres javítás és attól félek, hogy mig azon t. párt kellő alapot, melyen állania kellene, hogy fennállhasson, meg nem találja, bármely foltozás — mihez é:t különben szívesen nynjtok segédkezet — nem fog sokat használni. {Ugy van! balról.) Sajátságosnak találom azt is, hogy a minister ur az iparügyekre nem fektet fősúlyt, mit pedig tennie kötelessége lett volna, mert éppen a mukkor lévén egyik gazdasági tanintézetben, melyekre, közbe legyen mondva, a minister urak nem szoktak valami nagy figyelmet fordítani, mert Bartal és Szlávy ministersége óta, egyik minister ur sem tette be oda a lábát. Keszthelyről és 0várról ezt bizonyosan tudom, a többiben is ugy van, azt hiszem. És hogy ismét az iparkérdésre visszatérjek, mit tapasztalunk? Tegnap itt az államgépgyár s annak jövedelmezősége felől vita folyt. Azt vártam volna, miután a magyar kormánynak a magyar ipart kell pártolni, annál inkább kell a magyar gépgyár productamait pártolni. S mi történt ? A keszthelyi gazdasági tanintézetnek locomobilre és 1 cséplőgépre volt szüksége. Váriam, hogy azok bizonyosan a magyar gépgyárból kerültek ki, azonban, ha emlékezetem nem csal, Hcrnsbytó'l valók. Hogy miért pártolják az an^oi és nem a magyar ipart, nagyon lekötelezne a t. minister ur, ha erre szíves lenne felelni. Felhozta a t. minister ur, hogy borászatunk érdekében mi mindent tart szükségesnek s ez nagyon sekélyre es..tt ki az indokolásban, mert alig jutott ennek egy lap. És mit mond ebben? Hogy össze fog majd hívni egy országos borászati értekezletet, a hol megvitataadónak tartja a bor- és cognaegyártást illetőleg, hogy mi helyes és mi nem helyes. T. ház! Sajnos dolog ez, különösen a borgyártást illetőleg. {Haüjitk!) Érdekes lesz, ha ennek történetét elmondom', nagyon mulattató és nagyon jellemző a Tiszakormány dicsőségére. 1876-ban adtam be egy törvényjavaslatot, a melynek megengedem, sok hiánya van, de bátor vagyok megjegyezni, hogy nem ragaszkodtam ugy hozzá, mint a t. mínisterelnök ur szokott ragaszkodni törvényjavaslataihoz, hogy abból egy betűt sem enged megváltoztatni, mert én csak a szellemet és elvet akartam, a többivel nem sokat törődtem, S mi történt? Elsőben is kiadatott az iparkamaráknak, hogy vélemény: mondjanak felőle. Mondtak is szép véleményt. Egy iparkamara sem volt az országban, mely azt elfogadta volna, hanem egyhangúlag elvetette. De hiszen ez természetes, hogy lehessen az iparkamaráknak felemelkedni a magasba, hogy onnan szétnézve az ország pénzügyi viszonyain, azt keresgélhesse, hogy nemzetgazdászatilag — habár érdekeit sérti — szabad-e valaminek történni, vagy sem. Mi történt azután? Az ország nyilatkozott. Nincs szükség rá, hogy az összehívandó borászati cougressus nyilatkozzék, mert utalok a t. ház naplóira, a melyekben megtalálható, hogy nem volt az országnak egyetlen egy törvényhatósága sem, a mely ne folyamodott volna e törvény megalkotása iránt. S mi történt? Kicsinyes okok miatt késleltetik e törvény végrehajtása 4 év óta • 44 :
