Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-236
342 236. orszásros ülés április S. 1880. minister ur bátyja. Ez ugyan igen nagy szolgálat, de a ki tette, nem a minister, hanem a testvére. Ez az egyik. A másik rokona az kitűnő pomologus és mint tudom, a t. minister ur, vagj?egy közelállója is foglalkozik za almaeladással. A kereskedelmi dolgokban tehát szakember, a mennyiben iparral is foglalkozik; ugyanis valami asphalt társaságnak az elnöke. Ez a három szak az, a melyben a minister úrról is hallottam valamit, de ez nem adta meg a jogosultságot arra, hogy az ipar és kereskedelmi ministeriumban ministerré neveztessék ki. A t. minister ur azt mondja, hogy ő a legjobb akarattal foglalkozik valamely dologgal, de ha eredményeket nem érliet el, az nem rajta múlik. Én csak azt akarom megjegyezni, hogy a pokolról szokták mondani, hogy az ki van kövezve jó szándékokkal. A minister ur hivatkozik arra, iiogy ő miket tett. Nézzünk hát kissé körül. Másfél év alatt mit tett a minister ur? Kezdte ministerségét azon famozus körirattal, melyre nézve már egyszer elmondottam nézetemet s a melyre nézve én csak azt vagyok bátor elmondani, hogy annak nem egy minister köriratának kellett volna lenni, hanem ha egy iskolában feladjuk azon kérdést, hogy a nemzetgazdaságtan mi és mit kell azon a téren tenni a kereskedelmi ministeríumnak, az ábéczég gyerek is éppen ugy mondta volna el, mint a minister ur. Azt mondja a t. minister ur, hogy elfoglalnia azt a tärczát, ahhoz nagy bátorság kellett. Tökéletes igazat adok neki abban, hogy ahhoz igen nagy bátorság kellett. Felhozza a t. minister ur, hogy ő igen sokat tett különösen a phylloxera érdekében és pedig annyiban, hogy ő megakadályozta, vagy legalább szándékozik megakadályozni azon rovar továbbterjedését és ő pontosan követi azt, a mit helyesnek tart. Es figyelemmel kiséri azt, a mi a külföldön történik. Ezt azonban én bátor vagyok kétségbe, vonni és félek, hogy nagyon rósz fegyver lesz a minister ur kezében azon meghatalmazás, melyet a phylloxera-íörvény életbeléptetése Titán majd keserűen fogunk megbánni, mert ha Panesován az irtásokra ismét 80,000 frt fog kidobatni, ez csak kárunkra lesz, a nélkül hogy hasznot hozna. Az igaz, hogy a minister ur most előzetesen igen kicsiben kezdte el. Ugy tudom, hogy eddig 40 métermázsát hozatott a szénkénegből. (B. Kemény Gábor minister tagadólag int.) \]gj látszik, hogy a minister ur azt mondja, hogy többet; annál jobb. Vegyük már azt csak 65—70 írtjával métermázsáját (ó. Kemény Gábor minister tagadólag int.) ha olcsó, hát vegyünk 50 frtot. (Derültség.) Ez összesen 2000—3000 frt, a mi csakugyan sok, ha kidobatik semmiért, mert ha a minister ur tájékozni szeretné magát, akkor tudhatná, hogy éppen Klosterneuburgból jöít azon tudósítás, hogy a szénkéneg éppen a phylloxera kiirtásához oly csekély mértékben járul, mely nem áll arányban azon nagy fáradtsággal és költséggel, a mely arra fordittatik. Beszél a minister ur továbbá arról, hogy ő arról nem tehet, hogy másfél év alatt egyebet nem végezhetett, mert az idő nagyon előrehaladott és igen rövid volt. Azt mondta a minister ur már indokolásában is és ezt — feljegyeztem — mindössze hétszer mondta. 0 folyton az időről beszél és én erre csak egyszer fogok reflectálui. Én megmondom, hogy miért nincs ideje a minister urnák. (Halljuk!) Mert o mindig ott ül a közgazdasági bizottságban és ott másfél órai oratiókat tart oly dolgokról, a melyeket mindnyájan különben is tudunk, a mit mindnyájan ugy tudunk, mint az ábéczét. Az, hogy hosszabb beszédeket mond a bizottságban, nem tudom mire szükséges. Vissza kell itt utasítanom azt, a mit Gaál Jenő képviselőtársam mondott, hogy a tagok okai annak, hogy a bizottság nem végzett semmit. Nem, annak csak a ministerek az okai. Hivatkozom a bizottság t. elnökére, hatszor-hétszer összehítta a bizottságot, de a ministereknek nem tetszett megjelenni és az ülés nem tartatott meg. És itt nem mellőzhetem megemlíteni a ministerelnök ur eljárását sem, a ki a bizottságban valóságos körjáratokat tart. Ugy tűnik ez föl nekem, mint a jó gazda, a ki kijár jószágaira megnézni, ^°gy jól megy-e a dolog; igy a t. ministerelnök ur is őrködik a pártjához tartozók fölött. (Derültség a szélső balon.) A t. minister ur indokolása legnagyobb elítélése az ő ministerkedésének, különösen mikor bizonyos összegekről szól, hogy nem tudná azokat felhasználni, vagy a köz számára nem eléggé gyümölcsözőleg alkalmazná. Sajátságosnak tartom, hogy a minister ur oly hamar megváltoztatja véleményét. A közgazdasági bizottságban, midőn a marhatenyésztésre 150 ezer frt vétetett föl, ezt elfogadta és még örült, hogy ez által valamit kifejthet; a pénzügyi bizottságban pedig, a mint értesülök, megbuktatta ezt a javaslatot. Tehát miért fáradunk mi a közgazdasági bizottságban, a kik értünk a dologhoz, mikor a minister azt, a mibe ott beleegyezett, később megtámadja. Jellemző a minister úrra, hogy nem tudja hova fordítani a marbatenyésztés érdekében ezen összeget, midőn külföldön mezőgazdasági czélokra 4—5 milliót költenek. 10 év óta folyton hangoztatják e házban, hogy borászatunk legnagyobb félszegsége az, hogy a bort roszul kezelik. Ugyan mit tett a minister ur két év alatt e félszegség megszüntetésére. Vándortanárokat kellene küldeni a szőllőtermelő vidékekre. A minister ur nagy hangon