Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

236. országos ülés márczins 8. 1*80. ggy szivének és meggyőződésének elhatározásától függ. (Tetszés a jobboldalon.) Mit tettem ezen felül? Egy, az országra nézve csapássá válható ügy, a kormánynak mun­kásságát többször vette igénybe. A mint a phyl­loxera ügy felmerült — mert én nem irtózom a szakértőktől, miként ezt a másik oldalról állí­tották — szakértőkből rögtön bizottságot állí­tottam össze s ennek véleménye alapján meg­tétetnek a kellő intézkedések és én minden­képpen rajta leszek, hogy a mi e téren elérhető, azt el is érjük. Lesz-e és minő eredmény, arról ma nem szólhatni. Hogy akkor, a mikor Fränczia­ország nem tudta szőllőinek jelentékeny részét megóvni a phyllosera pusztításaitól, m nő hatás­nak lesznek a mi intézkedéseink, azért kezessé­get nem vállalhatok. De azt talán a t. ház nem méltóztatik hibáztatni, hogy lelkiismeretesen fog­lalkoztam a tárgygyal, úgy érzem, hogy méltán mulasztás vádjával illethetnének, ha nem tettem volna meg mindent, a mi tehető. (Helyeslés a középen.) Ezzel kapcsolatban van egy reánk nézve kedvező körülmény is. (Halljuk!) Francziaország a közelebb elmúlt évekig igen nagy mennyiségű cognacot állított elő s a borban nem csak saját szükségletét volt képes fedezni, hanem nagy mennyiségben exportált a Svájczba, Olaszországba, Angliába. E czélból kellő mennyiségű bor már most nem áll rendelkezésére. Valahányszor kül­földi borkereskedő fordult hozzám, mindannyi­szor tájékoztam őket arról, hol minő bort és milyen mennyiségben találhatnak. Egyúttal figyelmeztettem gazdáinkat is arra, hogy álljanak el az eddigi, a tapasztalat szerint és köztudomásilag nem helyes borkezeléstől és iparkodjanak rajta, hogy azon anyagunk, mely ritkítja párját széles e világon, egyenetlenné ne tétessék, ne tegyenek semmit, mi által boraink nagyon kevéssé tartósakká válnak, a mennyiben hol couleurokat, hol tisztítókat használnak, hol oly anyagot tesznek a borba, mely meggátolja az erjedést és következménye az, hogy a bor egészen váratlanul, először megsavanyodik, másod­szor szinét veszti, harmadszor nagy mértékben megzavarodik és egyáltalán nem válik keres­kedelemre képessé. Ha ezen eljárástól lehetőleg tartózkodva, használják fel ezen most kedvező időpontot, az a magyar borkereskedés fejlődés pontjává lehet és igen jelentékeny borkivitelt biztosíthat az országnak. Hogy mi lesz az eredmény, azt bizonyos­sággal megmondani most, midőn 5 hónapja, hogy külföldi kereskedők hozzám fordultak, nem tudom. Keménylem, hogy lesz eredmény, de csak azon esetben, ha a magyar gazdák felfogván a hely­zetet, kellő időben szüretelnek, jó edényt hasz­nálnak s nem sietnek oly módon a bor eladá­sával, hogy nem bort, hanem mustot adnak el és ez által a legnagyobb nyereséget biztosítják annak, a ki, mint borkereskedő kezeli. Ismétlem, hiszem, hogy jelentékeny eredmény lesz elérhető, de egy esztendő alatt még nem fejlődhetett a dolog valami nagyot. Még kevésbé tudhatok eddigelé positiv múltra utalni a cognac-gyártást illetőleg. Né­melyek talán azt fogják szememre hányni, hogy e tekintetben légvárakat építek; de szükségesnek tartom elmondani a dolog miben állását a kezeim­nél lévő és a gazdasági egyletekkel és ipar­karaarákkal közlött adatok alapján, melyeket t. képviselőtársam, Gaál Jenő, ki egyszersmind iparkamarai titkár, kétségkívül szintén ismer. (Halljuk!) A borból, nem nagyon drága borból, ha­nem olyanból, mely akóukint 7—8 írtnál többet nem ér, igen jövédelmezőkig lehetne cognacot előállítani. Vannak nálam kísérletek; próbák s egy párról azt mondják, hogy igen kitűnő; én még nem ízleltem. Én hiszem, hogy el fogjuk érni legalább is azt, hogy részint a külföld számára tudunk cog­nacot gyártani, részint igen jelentékeny bor­mennyiségtől mentjük meg saját piaezunkat és ez által a jobb minőségű borok árát emelni fog­juk. Ez irányban való működésem szintén nem valami egetrázó nagy dolog. Hangya szorgalom­mal kifejtett működés az, a melyet folytatni kívánok és reménylem, hogy lesz eredménye. Egy kis porczikája ez azon mozaiknak, melyből egyszerre külön kép nem áll ugyan elő, de ha munkásságunkat folytatni fogjuk, ha a kövek azon rendben és törvény szerint rakatnak egymás mellé, a mint a kép megkívánja, akkor létre jön a kép. A marhatenyésztésre vonatkozó kérdéseket, mondhatnám, eléggé felfejtettem már a közgazda­sági bizottságban, melynek ülései az előttem szólott t. képviselő ur szavai szerint is majdnem nyilvánosak voltak. Mellőzhetem, hogy bővebben szóljak arról, hogy mi történt ez érdekben. (Halljuk!) Hogy mi történt, — mondom — nem kí­vánom fejtegetni; de van pár szavam a t. kép­viselő ur azon megjegyzésére, hogy engem parti­cularis szellem vezetett a marhatenyésztési ügy kezelésében. Kérdezhetem, hogy miféle particuía­rismus? Azt gondoltam, ki fogja sütni, hogy netalán ott, a hol születtem, vagy az erdélyi részekben különnemű intézkedés történt, olyan, mely az ottani viszonyok szerint nem helyes. Es mi sült ki? Megvallom, nem értem a szó használatát. Az sült ki, hogy mikor azt ajánlotta a közgazdasági bizottság, illetőleg a gazdák congressusának kérelme folytán az az indítvány tétetett a közgazdasági bizottságban, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom