Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

236. országos ülés április 8. ISSO. 331 sekké váltak, hogy maguk a higgadtabb gondolkodású mezőgazdák is jónak látták azok közé állani, a kik az ipar fejlesztésének mulhatlan szükségét egyre nyomatékosabban hangoztatják. A múlt évben e czélból két párhuzamosan haladó mozgalom indult meg. Ezek egyike az ipari munkaerők fejlesztését és az iparos osztály vagyoni helyzetének javítására szolgáló intézmények létesítését, vagy a meglevők hatályosbítását, az erre megkívántató intézkedések sürgetése által, akarta előmozdítani; a másik mozgalom pedig az volt, melyet az ipar fontosságától áthatott társadalmi, nem iparos elemek, a döntő tényezők ós a fogyasztó közönség tevékeny rokonszenvének és jóakaró támogatásának kieszközlése és fenntartása végett kezdeményeztek. Mindkét mozgalom egyaránt megérdemli az ország anyagi gyarapodását óhajtóknak és első sorban természetesen a törvényhozásnak és kormánynak figyelmét. Mert az kétségtelen, hogy egyedül a mezőgazdaság, ezen államot hovatovább annál kevésbbé lesz képes fenntartani és gyökeres tévedésen alapszik azon vélemény, melyet a tisztelt ministerelnök ur és vele e házban mások ismételve kimondták, hogy előbb a földmívelést kell fejlesztenünk és csak ha majd annak jövedelmi forrásaiból elegendő tőkét szerezhetünk magunknak, akkor lehet és kell az iparosabb tevékenység terére átmennünk, {Ugy van! balfelöl.) Azonban a gazdasági élet átalakulásának figyelmesebb szakavatott észlelői t. ház, az én tudomásom szerint nem ezt, hanem ennek éppen ellenkezőjét állítják, hogy t. i. kellő ipari fejlettség nélkül, egy bizonyos ponton túl a mezőgazdaság nem is emelkedhetik és hogy minden oly mezőgazdaság mellett, mely jelenleg nagyobb mérvű haladottságot mutat, már ezen haladást megelőzőleg oly erősebb ipar létezett, melynek kedvező befolyása segítette azután a mezőgazdaságot is oda, a hol az mostanság szemlélhető. Már ezen felfogás magában véve is eléggé mutatja tehát, hogy a kormánynak az ipari fejlődés iránt minő érzéke van s ebből folyólag, minő iparpolitikája lehet. Mert az az emberi természetben gyökeredzik, hogy annak, a mit jogosultságra csak a jövő alaktalan ködös távolában vergődő kívánalomnak tartunk, annyi gondot, annyi fáradságot szentelni hajlandók nem vagyunk, mintha actualis jelentőségéről már most^ meg lennénk győződve. {Ugy van! baljelöl.) És a kormány ezen felfogásának teljesen megfelelőleg jár is el. A létező és sürgős kielégítést kivánó ipari szükségeket, mint kevésbé jelentékeny dolgokat szereti mindig háttérbe szorítani s ha azon szükségek jogosultságát egyben másban arra késztetve elismeri is, nincs meg benne, annak eleget tenni, a határozottság azon erélye, mely egyes egyedül az erős meggyőződés kifolyása szokott lenni. {Ugy van! bal/elöl.) Az iparos congressus, t. ház, ki tudja, hányadik azok között, a kik e részben már előbb nyilatkoztak, kérelmezi az ipar terén létező azon atomisticus állapotok megszüntetését, melyeket a kelletinél hamarább behozott teljes iparszabadság vont maga után. A t. kereskedelmi minister ur, tavaly május havában éppen az én interpellatiómra válaszolva, elismerte aunak szükségét, hogy az ipartörvény és a mint ő kifejezte magát, ha majd ő is meggyőződik arról, hogy a kamarai törvény revisiója szintén szükséges, hát ez is módosittassék, de egyáltalán nem akart nyilatkozni az iránt, hogy módosító javaslatait mikor szándékozik beterjeszteni. Én ezen választ a hozzá hasonlók tökéletes sikertelensége után, kielégítőnek és megnyugtatónak természetesen nem ismerhettem el és a t. minister ur ezt nagyon zokon vette, pedig hát méltóztatik látni, hogy az én aggodalmaim a halogatás folytatása iránt, éppen nem voltak alaptalanok. Az ipartörvény módosítása, t. ház, ma éppen azon stádiumban van, melyben volt egy évvel ezelőtt, akkor nem volt az munkában s habár, mint a t. minister ur maga mondta, kettős, vagy hármas, vagy talán többes Ígéretet kellett volna e részben beváltania, még most sem került reá a sor azon egymásutánban, melynek megtartása nélkül, tavaly nem vélt a t. mitdster hivatásának magaslatára felemelketni. (Ugy van! balfelöl.) Ugyanazon stádiumban van továbbá minden, a mi az ipartörvénynyel összefügg, mert ezen munkakörnek, t. ház, nincs gazdája, sőt azon egész tér, melyet iparnak neveznek, az iparügyi ministeriumban teljesen parlagon hever s csupán az intéztetik el, a mi szorosan administrativ jelleggel bír; az ápolásra és fejlesztésre nem marad gond, nem marad idő. Utalni fog ezen állításommal szemben a t. kereskedelmi minister ur, költségvetésének indokolására s azt fogja mondani, hogy hát nézzem meg, milyen számos házi-iparterjesztő egyletet segélyez. Én, t. ház, a házi-ipar jelentőségét nem ismerem félre, kívánom is, hogy az kormányi segélyezés mellett, társadalmi utón, lehetőleg terjesztessék. Annak a szegény földmívelő népnek, mely az ország különösen hegyes vidékein, kénytelen volna különben az év nagy részét teljesen munka és kereset nélkül tölteni, nagy jótétemény lesz, ha rendes foglalkozása mellett, a mi egyébiránt mégis csak a földmívelés marad, birni fog egy oly subsidiarius kereset-forrással is, melyből legalább adója, vagy ruházata kikerül. De, t. ház, hát a kereskedelmi minister ur előtt az ipari fejlettség ezen ideálja lebeg? Azt hiszi ő, hogy a magyar társadalom legjobb elemei évtizedeken át ezen eszményért buzogtak? Vájjon a házi ipar-e azon emeltyű, melynek segélyétől Magyarország anyagi felvirágzását várhatni s nem létezik-e nekünk olyan iparunk