Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235 országos ülés április 7. 1880. 315 t. felügyelő bizottsági elnök ur, hogy midőn ezek tények, hogy akkor kérjem, hogy vizsgál­tassák meg, miután az államtitkár ur tagadja, hogy való. Hát ime itt van az okom. És itt egy­úttal rá megyek arra, a nrit a minister ur Ráth Károly ur előadása következtében mondott, hogy miért nem jelentetett fel, hogy a titkár ur vissza­utasított egy magyar beadványt. Hát ugyan kérem, minden szegény ember ide jöjjön? Ilyes­minek nem szabad történni és ha történik, ez maga elegendő alkalmat szolgáltat a minister urnák, hogy azon erélyt kifejtse, a melyet saj­nált, hogy mi megtagadtunk tőle. Majd meglátjuk, hogy a magyar állami gépgyárban — miután a dolog a képviselőház előtt szóba lett hozva — megmaradhat-e azon tisztviselő, a ki a hozzátett magyar nyelvű folyamodást visszautasítja azért, mert az nincs német nyelven szerkesztve. Meg fogjuk látni, lesz-e elég erélye a minister urnák, vagy nem? De rá térek önmagam állításainak igazolá­sára. Tehát ha ért az igazgató magyarul, a mint sajnálom, én kénytelen vagyok azon véleményben lenni, hogy fogalmazásban magyarul nem ért és már tisztelet becsület, a ki fogalmazásban nem tud magyarul, bizony egy más által beadott iro­mányt, ha megmondják neki, hogy mi van benne, akkor megérti, de hogy máskép megértse, azt én nem hiszem. De ha ért magyarul, akkor annál bűnösebb, mert akkor az ügyvitelnek a műszaki osztályban is magyarnak kellene lenni és mert nem magyar, azért kell hinnem, hogy ő nem ért ugy magya­rul, a mint kellene érteni. Azt mondja t. barátom, Hieronymi államtit­kár ur a terminológiára nézve, hogy biz az nincsen. Hiszen nem én mondtam, de szakértők, hogy van; de én részemről többet enged­tem meg, azt mondtam, tartsa meg az egész terminológiát idegen nyelven, de az ügyvitel legyen magyar. Azonban itt van Herrmann Ottó t. barátom, a ki kijelentette, hogy Pech kiadott a bányászati terminológiáról egy könyvet, a melyben a „kohá­szat, gépészeti és más hasonló kifejezések meg­vannak. De mondom, fogadja el az idegen termino­lógiát, csak legyen az ügyvitel magyar. Az én óhajtásom csak ez. Azt mondja továbbá ő is, a minister ur is, hogy nem mennek át az összehasonlításra. Engedelmet kérek, midőn azon jelentést, az igazgató - tanács nevében Hieronymi állam­titkár úr beadta, maga ez által azt monddotta: ítél­jétek meg az ügyet azon csatolmányokból, melyeket ide zárunk. Bármilyen jeles legyen az a Waldmann mérnök úr, — ámbár azt mondják, hogy a magyar Künczel-nél alantabb áll, — nem tehetek arról, ha az elénk adott okmányból összehason­lításokat teszek, ha azokat megbírálom s azok­kal magokkal mutatom be vádjaim alaposságát. S midőn ez okmányok bizonyítják, hogy mig a külföldinek fizetése két év alatt 1300 írttal emeltetik, addig a magyaré emeltetik egy év alatt 100 frttal és az egyik, az idegen, vég­leges, a magyar csak ideiglenes; lehetetlen, hogy rá ne mutassak arra, hogy a magyar erők hát­térbe vannak szorítva. Hogy az való-e, vagy nem, arra vizsgálat kell. A mi a jövedelmezőséget illeti, én azt kétségbe vonom. Sajnálom, de ha mindjárt bi­zalmatlannak kell lennem a minister, vagy az igazgató-tanács, illetőleg a számszék iránt is, éu annak valódiságát kétségbe vonom; mert én azt állítom, hogy ha egy állam nagy kamatú köl­csönt vesz fel valami vállalatra, ennek annyit kell jövedelmezni, hogy ha nem hozza is be a fizetett méreg drága kamatot, de legalább 6% abból fedezhető legyen. Azután ott van az iro­dában az igazgatónak szerződése. Én nem cso­dálom, hogy magyar polgárrá lett, mert oly szerződést nem hiszem, hogy Kochinchinában aláirtak volna; — oly szerződést, melyben az egyiknek meg van a felmondási joga, az állam­nak pedig nincs az fenntartva. Én ezt nem tar­tom igazságosnak, tehát ily máshol elérhetlen kedvezmények folytán nem csodálkozom, hogy idejött, de hogyha egy kissé jól akarunk gaz­dálkodni, lehetetlen, hogy ha az igazgatónak már tantieme van a jövedelemből, először leg­alább is a beruházott tőke 6%-os kamatja le ne vonassák. En sajnálom, de ezen jövedelmezőséget köl­töttnek találom. Miért mondtam azt, hogy részleteztessék. Hát én kérem, megvizsgáltam a számszék jelen­tését. A hozzánk juttatott számszéki jelentésből a jövedelmeket, mint kiadásokat, csak nagyjából látjuk. De a számszék 1878-iki jelentésében még két évi jövedelem hátralékban is van, hanem hát erre ki nem terjeszkedem, de óhajtom, hogy egy bizottság állítson össze egy jelentést és csak a kimutatott tiszta jövedelemből adjuk azután a tantiémeket; s ennek folytán bíráljuk meg, van-e jövedelem? — (Helyeslés a szélső balfelöl) De a miért az igazgató-tanács és az igaz­gató ellen is a bizottság kiküldését még kérem, az az ellenőrzési kötelesség, En ugy vagyok értesülve, hogy Í87 4 óta az állam által a gyár leltárának felvétele, vagyis rovancsoltatása nem rendeltetett el. Ez évben, midőn arról volt szó, hogy a diósgyőri vasgyár is ezen igazgatóság alá helyeztessék, —- mit ugyan nem bántam volna, ott már nem ger-

Next

/
Oldalképek
Tartalom