Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235. oríziges ülés április 7. 1880. 313 gyárat vezetni képes, azt kell felelnem, hogy hiszem; de arról nem állok jót, hogy meg fognám találni ez egyént az elsőben, a kit netalán oda állítanék. Mert oda nem elég, hogy valakinek képessége legyen, hanem szükséges, hogy legyenek kereskedelmi ismeretei, legyenek összeköttetései, legyen iránta bizalom, szóval, hogy ugy vezesse a gyárat, mint azt vezetni kell. Már pedig, méltóztassanak megengedni, én kísérletekre nem válalk ózhatom. Mert a kisérlet pusztán nemzetiségi szempontból történvén, igen nehéz volna igazolni a netalán a kísérletből származó károkat s a házban a kisérlettevő rninistert — ha rosszul ütne ki a dolog — bizonyára kérdőre vonnák. Ez a dolog pénzügyi része. Másfelől helyesnek tartom, hogy mivel már most egyrészről azon körülmény, hogy igen sok ember Magyarországból külföldön kellő kiképeztetést, nyert, képesítette az országot arra, hogy az ilyen üzleteknél saját fiait alkalmazza, intézkedés történjék, hogy semmiféle körülmények köztt az állami gépgyárba idegenek fel ne vétessenek és ott a nélkülözhetők és azok helyébe, kik nem tartották érdemesnek az ország nyelvét megtanulni, kik nem tartották szükségesnek, hogy itt valódi állampolgárok legyenek, saját országunk fiai lépjenek és tétessék intézkedés arra, hogy azoktól, kik nem akarnak megtanulni magyarul, mint most már nem szükségesekről, az ország megszabaduljon. De magát a vezetést annál kevésbbé tartanám niegváltoztatandóaak, meri; nem tekintve azt, hogy a gyár szakértők bírálatai szerint jól vezettetik; nem tekintve azt, hogy megvan a kellő bizalom agyár iránt, a mi egy ilyen üzletnél igen nagy fontosságú : megvan az igazgatóban is az akarat arra, hogy magyar ember legyen. Igaz, hogy beszélni nem tud, de tessék elhinni Madarász képviselő urnák, hogy bármit beszél valaki magyarul előtte, azt igen jól érti, valamint azt is, a mit magyarul olvas. Ezt tudom a tényekből. Hogy nem beszél, az természetes, koros emb* r volt mikor ide került, nincs talentuma a nyelvtanuláshoz s ezt meg lehet neki bocsátani, annál inkább, mert akar magyar emberré lenni, megmagyarosította családját, magyar állampolgárságot kért s innen vissza menni hazájába nem mutat kedvet, ha csak az efféle támadások őt arra nem kényszerítik. Hasonlóképen a főmérnök is, a ki különben a magyar nyelvet ismeri, Magyarországról házasodván, magyar emberré lesz s az államnak hasznos polgára. A kisebb hivatalnokokat illetőleg máskép áll a dolog. Ezeket lehet másokkal helyettesíteni, Ezekre az állásokra van hála istennek magyar ember itt most már elég. Egy esetet meg kell érintenem, melyet, goiidolom, Madarász képviselő úr is — ha bár nem directe érintett, t. i. azt, hogy felvétetett a gyárba nem rég idegen ember. Daczára annak, hogy évek óta oda nem vétetett fel egy idegen ember sem, egy, —• nem is véglegesen, hanem csak ideiglenesen, felvétetett azért, mert specialista. Mi t. i. hajót akartunk építtetni, mert tervben volt egy a Dunán járó nagyobb gőzöst építeni és a terv készítétésére specialista volt szükséges, erre a szakmára azonban Magyarországon nincs ember. Miután tehát oly ember kellett, ki erre a terveket megcsinálja, kénytelenek voltunk olyat felvenni, ki abban gyakorolt. Még arra kell észrevételt tennem, hogy a t. képviselő úr összehasonlítást tesz arra nézve, miként emelkedtek a gyárban gradatim az idegenek s miként emelkedtek belföldiek. Az ilyen összahasonlitás mindig egyéni. Az a főmérnök, kit ő megnevezett, az úgy járt el, mint a hogy én legczélszerübbnek tartom mindazoknál, kik ily üzletet vezetni kivannak — a mi Boros képviselő urnák nem tetszik — hogy mikor be végezte mérnöki tanulmányait, kezdte ott eleinte a kalapácsnál és igy lett belőle főmérnök s azért van az a differenczia, hogy oly csekély fizetésből felemelkedett a legmagasabbig. így kezdte Ziramermann úr is a maga dolgát, ö is a kalapácscsal kezében állott be a gépgyárba, nem azért, hogy ott napszámos, vagy szolga legyen, hanem hogy megtanulja bírálni a dolgot ugy, hogy ha azután a vezetésre emelkedik, meg tudja Ítélni a munkát, meg tudja határozni, m.nnyi ido s minő képesség szükséges valamely munkához. És ez szükséges a mi fiatal embereinknél, a mit ők — legalább ezelőtt — nem igen szívesen teljesítettek. Valódi gépgyárvezetőink csak azokból lesznek, kik ezen módon mennek előre. Mert az olyanok, kiket talán a tanárok közül teszünk oda, méltóztassék elhinni, nem fogják magokat tájékozhatni; zavarban lesznek maguk is és az intézet is zavarban lesz. A tamírnak megvan a maga hivatása. Vannak nekünk kitűnő tanáraink a műegyetemen, oly férfiak, kikre büszke lehetne minden ország, még a legelőrehaladottabb is. A tanárnak is megvan a maga hatásköre, a hol igen jól működhetik; de ha ugyanazt a tanár urat a gépgyárba állítjuk, kétes, vájjon ottan czélszerüen fogja-e betölteni helyét. Most már tanárainknak köszönhetjük, hogy jó az elméleti oktatás, úgy, hogy fiatal embereink megfognak feleim a tudomány tekintetében is azon feladatnak, a melyet tőlük várunk s ezen túl az ország nem lesz kényszerítve, arra, hogy külföldről hozzon ide magának vezetőket. Én, t. ház, mindenkor azt tartottam és tartom ma is, egy ország első kötelessége kifejlesz-