Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

31f 235- országos ülés április 7, 1SS0. könyvvitel alkalmazása a szokásos állami könyvvitelhez. Én tehát magángy árakból hívtam meg ahhoz értőket, hogy a könyvvitelt és annak berendezését megítéljék és e szakértőknek véleménye és megállapodása után fogadtatott el a könyvvitelnek az a módja, a mely jelenleg is fennáll, a mely megadja egyrészről a könnyűséget, mig másrészről biztosítja a kellő ellenőrzést, egyszersmind pedig átalakittatott ez a fiscalis számvitelre is. Ez volt egyik oka annak, hogy a gyár az előbbi időben nem prosperált. Könnyítést tettem még a tekintetben ÍB, hogy én kisebb vállalatokra nézve, olyanokra, melyek 10,000 frtig terjedtek, megengedtem azt, hogy az igazgató, az igazgató-tanácshoz intézendő rögtöni jelentéstétel mellett, maga is teljesíthesse a vállalatok eszközlését. Nagyobb vállalatok elintézését az igazgató-tanácsra biztam. A legnagyobb vállalatok nagyon természetesen senkire másra bízhatók nem lévén, az azokban való intézkedést kénytelen voltam magamnak fenntartani. Minden ilyen esetben — magam is rögtön intézkedtem, nehogy az, a ki nagyobb megrendelést kivánt tenni, kényszerítve legyen erre nézve magánvállalatoknál lépéseket tenni, a mely esetben természetesen a gyár elvesztette volna megrendelő feleit. így azután a gyár anynyira haladt, hogy nem mondom, hogy az abba már eddig befektetett tőkének kamatját teljesen megadja, mert hiszen túJmagas áron vásároltatott meg, ha tehát akkor túlfizettetett, még nem lehet kívánni azt, hogy annak kamatját mnst behozza; de mégis elértem azt. hogy daczára a nagy üzleti pangásnak,mely 1875— 1880-ig, illetőleg 1879. közepéig uralkodott, a gyár prosperált, mindig beadván a viszonyok mérlegezése után kívánható jövedelmet és így nem állott elő az az eset, hogy a gyárat bezárni kellett volna. Akkor a főszempont arra fektettetett, hogy az a gyár, mint gyár, a maga feladatának megfeleljen és hogy az államnak oda belefektetett nénze bele ne veszszen. E gyárra nézve azt hallottam felemlíteni, hogy az nem készít valami kitűnő munkát. Méltóztassanak elhinni, e nézet téves Nem mondom, hogy ez a gyár, mikor mozdonyokat és gőzcséplőgépeket kezdett készíteni, egyszerre a legtökéletesebbeket állította elő, de méltóztassanak elhinni, hogy később oly munkákat készített, meh^ekre nézve jeles szakértők azt állították nekem, hogy jobbat más gyár elő nem állít. Mondok egy példát. (Halljuk!) Midőn a Margit-híd épült, a hidnak csak középső nagyobb része volt szerződés szerint kiadva, a hozzávezető két kis hid nem; s midőn később szóba jött, hogy a hozzávezető két kis hidnak symmetrikus alakban kell a nagy hidhoz kiépíttet nie, érintkezésbe léptem ez iránt a nagy hid vállalkozójával, a ki Parisból éppen akkor itt volt. Felszólítottam, adjon költségvetést. Benyújtott egy tüzetes költségvetést, melyet — miután az összeg túlságos nagy volt — nem fogadhattam el. S midőn erről értesítettem, azt kérdezte tőlem, miképpen szándékozom hát kiépíttetni? Erre azt feleltem, hogy ha '6 vele nem szerződhetem, akkor hazai erőkkel fogom kiépíttetni. A vállalkozó erre azt válaszolta, hogy Parist és Londont kivéve, e két hidat egész Európában sehol sem építik meg, mert csak ott vannak ezek mintázására berendezett műhelyek. Én e nyilatkozat által kissé aggodalomba ejtve, kérdést intéztem több felé s azon választ kaptam, hogy sem Bécsben, sem Németországon, hanem csak Parisban és Londonban készíthetik el. Minthogy már némileg engagiroztam magamat a vállalkozó ellenében, annak bebizonyítására, hogy mi is megcsinálhatjuk, gépgyárunk igazgatójával folytattam hosszabb tanácskozást s ennek alapján azon meggyőződésre jutottunk, hogy nálunk is elkészülhet az, még pedig olcsóbban. Nem fogadtam el tehát a vállalkozó ajánlatát, hanem a magyar állami gépgyárral készíttettem el a két hidat. A két hid 38,000 írttal olcsóbban készült el, mint a mennyit tett a franczia vállalkozó későbbi, nem is első, " de módosított későbbi ajánlata, mi természetes, mert Parisból roppant fuvart kellett volna fizetni az ídeozállításért, mi az árt nagyon emelte. Mikor készen volt a hid, felszólítottam a franczia vállalkozót, hogy mondjon ítéletet róla. A vállalkozó becsületes ember volt s azt válaszolta: soha sem hitttem volna, hogy ezt Magyarországon megcsinálhassák, én sem készíthettem volna el jobban! Ez bizonyítja, hogy a gépgyár szép és jó munkát állít elő. Azután készíttettem vele mozdonyokat, ezek is kiválóan sikerültek ; ezt elismerte a külföld is, mert nemcsak Magyarországon, hanem Németországba is adtam el mozdonyokat, pedig Németországban bizony nem vették volua meg, ha nem lettek volna jók. Készíttettem lokomobilokat, a melyek közül az elsők nem voltak tökéletesek, de a későbbiek tökéletesen jól sikerültek. Nekem magamnak volt egy gőzgépem, mely elég jól dolgozott, de a hosszas használat után annyira elromlott, hogy egészen újra át kellett dolgoztatni. Atdoígoztattam itt, nem került többe, mintha ugyanazon gyárosnál dolgoztattam volna át, a kitől vettem és most sokkal jobb, mint volt valaha. Ez saját tapasztalásom, melyet, mint eredményt magam láttam. Ez irányban tehát megfelel tökéletesen a gépgyár feladatának. Ha most azt méltóztatnak kérdeni, hiszem-e, hogy van olyan magyar ember, ki ezen gép-