Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235. erszftgos ülés április 7. 1880. 311 janak, rögtönözve a magyarságot be nem hozhatta. A viszonyok tették ezt lehetetlenné. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, raikép voltunk a vasutakkal. Ha nem fokozatosan és lassan vettük volna magyar kezekbe az igazgatást és vezetést, ott tökéletes megakadás, esetleg óriási bajok, összeütközések, nagy zavarok támadtak volna. Az akkori személyzetnek legnagyobb része s a vezetők nem voltak magyarok s nekünk csak fokozatosan lehetett — ha a fennakadást ki akartuk kerülni s ha a nagy költséget mellőzni akartuk — haladni az irányban, hogy magyar kezekbe jöjjön a kezelés. Ha akkor túlságba vitetett volna ez ügy és ha közlekedési zavarok állottak volna be, ez a magyarosítás rovására s kárára történt volna. Lassan de biztosan haladtam s ma el lehet mondani, hogy azon óriási hálózatnak, melyet Magyarország vasutai képeznek, vezetése általában véve magyar. Még most is megtörténik ugyan, hogy egyes üzletágakban — ott benn a műhelyekben — némely dolgokat németül intéznek el, de hogy valamely vasutunk ne magyarul vezettetnék, hogy meg ne felelne e részben is a törvénj rendeletének — a mely nem szól ugyan a vasutakról, hanem az állam hivatalairól — olyan ma már nincs. S most eljött annak ideje — ha méltóztatnak úgy kívánni — midőn e téren a leghatáíyosabb intézkedéseket lehet tenni. De ne méltóztassék nekem azért szemrehányást tenni, hogy én fokozatosan haladtam, mert máskép az ügy koczkáztatása nélkül tenni nem lehetett. (Tetszés.) Áttérve az állami gépgyárra, itt az államtitkár ur előadta, hogy 1870-ben e gépgyár egy társulattól vásároltatott meg, a mely azt egészen német elemekkel megtöltve, abban magyarokat nem is alkalmazott. Mikor én ministerré lettem, még akkor is ugyanazon régi személyzet maradványa volt a gépgyárban, megfogyatkozva az által, hogy az üzlet jelentékenyen alá szállott és igy természetesen a személyzet is kevesbedett. Maga e gépgyár akkor két bajban szenvedett. Először abban, hogy egészen német volt, másodszor hogy deficittel működött. Az államnak azonban sok pénze feküdvén benne, természetesen fel nem hagyhatta. Simonyi Ernő képviselő ur fölhozta, hogy mi lehetett oka, hogy ministerségem idején az azelőtti deficit megszűnt és a gyár jövedelmet hozott. Megmondom. Midőn ministerré lettem — s ezt már érintette Szathmáry Miklós képviselő ur — kértem a házat, ne méltóztassék a gyárat bezáratni, ámbár deficittel dolgozik, hanem méltóztassék nekem legalább egy évig módot nyújtani arra, hogy ítéletet szerezhessek magamnak, vájjon bezárandó-e a gyár, vagy sem? Tettem ezt azért, mert ha bezáratott volna, az abba befektetett százezerek, sőt millió frt oda veszett volna, mivel, ha berozsdásodnak a gépek, csak annyit érnek, mint az óeska vas, a mi nagyon csekély érték. De tettem azért is, mert nem tudtam elképzelni, mikép volna lehetséges, hogyha nem magának a magántulajdonosnak, hanem valamely társulatnak kezelésében is prosperálni képes az ilynemű vállalat, miért ne volna képes az állam kezelésében is prosperálni, a mely utoljára azt a befolyást, a melyet a részvények tulajdonosai a gyárra gyakorolnak, maga is gyakorolhatja? Én tehát a gépgyár igazgatóját magamhoz hivattam és neki határozottan kijelentettem, hogy azt, hogy a gyárat deficittel tartsa fel, megengedni nem lehet s ennélfogva megvárom tőle, hogy kifejtve a körülményeket, melyek a deficitet okozták, nekem tervet ad arra nézve, mikép lehet a gépgyárat jövedelmezővé tenni és föl virágoztatok Erre a gépgyár igazgatója elmondotta azt, hogy olyan kezelés mellett, mint a mely általában véve az államnál, miat fiseaiis kezelés gyakoroítatik, üzletet folytatni lehetetlenség; lehetetlenség, mert a dolog ugy van, hogy az állami kezelésben igen szűk hatáskör adatik azoknak, kik dolgoznak s a gyárat tettleg vezetik és igen nagy controle rendeltetik olyanokból, a kik nem tevékenyek; hanem csak a kontrollal foglalkoznak. Az eljárás nevezetesen az szokott lenni, hogy ha valaki megrendelést tesz a gyárban, akkor teszi ezt annál, a ki a végrehajtást kezeli, a ki a gyár tevékenységét tartja kezében, szóval a ki tettleg a gyárban a munkát vezeti. De ennek nincs az a hatásköre, hogy önállólag rendelkezhessék, hanem felterjesztést tesz, hogy engedtessék meg neki a megrendelés elvállalása és e relatió elmegy a gyárból a ministeriumhoz A ministeriumban pertractálni kezdik a felterjesztést a fogalmazók, titkárok, osztályvezetők, szóval mindazok, a kik arra befolyást gyakorolnak: egyik ember kezéből a másik kezébe megy az ügy és ezalatt temérdek idő vész kárba, az idő pedig az üzletnél a fődolog, mert itt az idő pénz. Mikor azután már megérkezik az engedély, akkor az, a kinek sürgős munkára van szüksége, talán már másnál meg is csináltatta munkáját, így van ez a számadásoknál is. E szermt a gyárak állami kezelése igen nehézkes. Én tehát ennek következtében intézkedéseket tettem az iránt, hogy maga a berendezés ugy történjék, mint az más gyáraknál van és a berendezés ugy is eszközöltetett. De e tekintetben meg az államszámvevőségnél bukkantunk nehézségre, mert ott csak a szokásos fiscális számvitelt ismerik. Ez aztán kétszeresen megnehezíti az ügyvitelt, mert kétféle könyvvitel szükséges. Először az üzleti könyvvitel, másodszor ezen üzleti 40*