Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

lés április 7. 1SS0. gjQ 235. országos ü! működni Magyarországon, úgy hiszem dispensálhatnak ez alól. (Derültség a szélső balon.) Azt mondja Boross t. képviselőtársam, hogy ő nem szeretné, ha egyes egyén ellen fordíttatnék a vita éle. Ezt én sem szeretem, de mikor ily természetű kérdésről van szó, kell hogy egyének ellen forduljon bizonyos tekintetben és ezt lehetetlen elkerülni. Mert mikor az mondatik, hogy a magyar gépgyár kezelése egy német ember kezében van, akkor lehetetlen, hogy azon ember ellen ne irányuljon a vita. Az ő személyét nem támadta meg ^íadaräsz t. barátom sem, de hogy némi személyes vonatkozás legyen azon igazgatóra nézve, azt elkerülni nem lehet. Én pártolom Madarász t. barátom határozati javaslatát azért, mert hisz az nem kíván egyebet, mint hogy vizsgáltassák meg a dolog. Hieronymi államtitkár ur azt állítja, hogy ott távolról sincsenek a dolgok oly rósz állapotban, mint azt Madarász t. barátom ecsetelte. Nekem nincs okom egyikük igazságszeretetében és hazafiságában sem kételkedni. De a kettő közül egyiknek lehet csak igaza. Derítsük tehát ki ezt az igazságot és ha kiderül, hogy Zimmermann ur oly nagy érdemekkel biró derék ember, a ház többsége kétségkívül azt fogja határozni, hogy megtartassák, sőt talán, hogy jutalomban részesittessék. De ha az derülne ki, hogy ő akadályára van a magyar ipar fejlődésének, hogy a magyar elemet háttérbe szorítja a külföldi elem előnyére, akkor a magyar képviselőháznak másképen kell határozni. De akár elfogadja a t ház Madarász indítványát, akár nem, én azt tartom, csak köszönettel tartozhatik a képviselőház és általában a magyar ipar Madarász t. barátomnak, (Élénk helyeslés a szélső balon) hogy ő oly melegen karolta fel ezen ügyet és már harmadszor, vagy negyedszer teszi tüzetes vita tárgyává. (Helyeslés a szélső balon.) Mert meg vagyok győződve, hogy valamint azon körülmény, hogy a minister urnák közbejött jelentése következtében a képviselőház beleegyezett, hogy még egy esztendeig viseljük ezen gyár költségeit, eredményezte azt, hogy a gyár jövedelmezővé vált, úgy ezen felszólalás és ezen ismételt viták, melyek e házban folytak, eredményezni fogják azt, hogy a magyar ipar kevésbbé fog háttérbe szoríttatni, mint eddig történt. Én legalább reményiem, hogy igy lesz és kérem a minister urat, hogy ha nem fogná ezt eredményezni, teljesítse hazafiúi kötelességét. Senkisem kételkedik a minister ur hazafiúi érdemeiben; (Helyeslés a szélső balon) épp úgy elismerjük mi, mint elismerik a túloldalon. (Ugy van! a szélső balon.) S én egész készséggel elismerem azt, hogy a minister ur tett a vasutak magyarosítása tekintetében eddig legtöbbet valamennyi ministerek köztt. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Csak arra kérjük a minister urat, hogy e részben se hagyja magát a lárma által, melyet némely germánízáló hirlapok ütnek, akár itt, akár a Lajtán túl — mondom — ne hagyja magát ezen lárma által elijesztetni. Most is mily rettenetes lármát ütnek a Lajtán túli lapok, hogy a város betiltotta a német színházat. Eszébe jutott-e valakinek lármát ütni, midőn a németek Strassburgban betiltották a franczia színházat? (Tetszés a szélső balon.) Senkinek. Hanem itt lármát ütnek. De nem kell megijedni. Nem szabad ugyan igazságtalanságot elkövetni senki ellenében, de a hol lelkiismeretünk azt mondja, hogy nem vagyunk igazságtalanok, hanem igazságosak és méltányosak vagyunk, ott bátran menjünk előre, ha az egész világ összeroskad is. (Helyeslés a szélső balon.) Pártolom Madarász t. barátom határozati javaslatát. Elnök: Szólásra nem lévén senki felírva, a vitát bezárom. Szó illeti még Madarász képviselő urat. Péchy Tamás, közmunka- és közlekedési minister: Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy ezen tárgyban, mely a házban már többször megfordult s melyben alkalmam volt többször is nyilatkozni, még ez alkalommal is nyilatkozhassam. (Halljuk!) Meg kell vallanom, arra, hogy megtámadtassam azért, mert a magyarságnak bármily irányban való fejlesztését kellőkép nem istápoltam, elkészülve nem voltam. Én osztozom Simonyi Ernő t. barátom azon nézetében, hogy semmiféle lárma által, sem az ország egy részének lakói, sem padig a szomszédok részéről fölhangzó lárma által, abbeli tendentiámban, hogy a magyarságot előmozdítsam és mielőbb érvényre juttatni segítsem, magamat eltántoríttatni nem szabad engednem. Arra én el voltam készülve, a mi be is következett, hogy minden szomszéd országbeli német újság engem, mint chauvinistát tüntetett fel a világ előtt és hogy azt mondta, hogy én a németeket üldözöm, a mi ugyan nem igaz. Magamat elriasztatni erélyes intézkedéseimtől nem engedem. De arra nem voltam elkészülve, hogy e helyen szemrehányást kapjak a miatt, hogy a viszonyokhoz képest azon ügyekben, melyeknek szálai kezemben voltak, a magyarságot nem fejlesztettem. Méltóztassanak megengedni, de ezen ügynek jelenlegi tárgyalásánál egy nagy tévedés forog fenn. Méltóztatnak elfeledni azon időközt, mely elmúlt a legközelebbi 5 év alatt és Ítéletükben a mostam állapotokat méltóztatnak kiinduló pontul venni. Méltóztassanak elhinni, hogy nálunk Magyarországon nem én, de senki a nélkül, hogy ki ne tegye az országot annak, hogy egyes üzleti ágak az országban megakad-