Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235. országos ülés április 7. 1S80. 307 Meg vagyok győződve, hogy csak erélyes nemzetek, csak olyanok, melyek nemzetiségöket, nyelvöket, miuden irányban szigorún szem előtt tartják, boldogulhatnak. {Ugy van! Ügy van! a szélső' baloldalon.) Azért én, t. ház, nem arra akarok fősúlyt fektetni, hogy minő részletes kérdések fordultak elő e tárgyalásnál, én különösön arra fektetek fősúlyt, hogy állami közlekedési ügyeink intézői, mily állást foglalnak el e kérdésben ; különösen, hogy mily állást foglal el a közlekedési minister ur? Meg vagyok győződve arról, hogy itt is, mint más ügyekben, tapasztalt jóakaratával és hazafiságával segíteni kivan a kérdéses ügyön ; megvagyok győződve arról is, hogy a kérdést már régebben tanulmánya tárgyává tette, hogy már régebben intézkedett az iránt, hogy a helyzetben javulás álljon be, azonban, t. ház, mint már múlt alkalommal is kifejtettem, nem elég az, hogy a mi államügyeink elén álló főtisztviselők részéről jóakaratot tapasztaljunk és ezek az illető intézkedések végrehajtását meghagyják, hanem szükséges, hogy azok mikénti végrehajtásáról személyesen is győződjenek meg. A t. közlekedési minister ur e részben már nyilatkozott a vita folytán. Nem akarok szavaira hosszasabban renectálni, mert már úgy is igen hosszú ideig vettem igénybe a t. ház türelmét; egyetlen kifejezésére a minister urnák azonban reflectálnom kell, mert attól nézetem nagyon eltér. Azt mondta a t. minister ur, hogy nem rendelkezünk gépészeti szakerőkkel, mert a magyar technicus, ha pályáját végezte, nem akar kalapácsot venni a kezébe. Bocsásson meg a t. minister ur, e kérdéshez, én is jogosan hozzászólhatok •— és azt állítom, hogy teljesen lehetetlen azt követelni, hogy egy oly ifjú, a ki 17 évig iskolába járt, legyen az orvos, jogász vagy technicus, tanulmányai bevégeztével egészen közönséges, durva munkához fogjon. Hisz az nem lehet a nemzet feladata, hogy milliókon tudományos épületet állítson, megkívánja a fiatal emberektől, hogy itt szorgalommal képezzék magukat és azután követelje, hogy a teljesen kiképzett ifjak, azután kézműves, durva, úgyszólván, szolgai munkát végezzenek. Méltóztassék e tekintetben megtenni a szükséges distinetiót. Én értem, hogy mit akart ezzel mondani a t. minister ur, meglehet, hogy nem ugy fejezte ki magát, a mint akarta. Azt akarta valószínűleg mondani, hogy szükségesnek tartja a gépészeti tudományok teljes értéséhez azt, hogy^ az illető maga is kalapácsot vegyen a kezébe. Én is azt állítom, hogy egy teljesen képzett, ügyes gépész-mérnöknek nem* felesleges, sőt szükséges, ha tudja a kalapácsot forgatni, ámbár ahhoz, hogy nagyobb gépgyárakat, vagy nagyobb intézeteket vezessen, ez feltétlenül nem szükséges. De ha megengedem, hogy szükséges valóban a kalapácsot forgatnia, akkor egyúttal hozzá teszem azt is, hogy szükséges előbb intézkedni arról is, hogy legyen hely és alkalom nyújtva arra, hogy a magyar gépész-mérnök már akkor, midőn pályája kezdetén vau, a kalapácsot kezébe vegye; szükséges gondoskodunk arról, hogy úgy, mint más műegyetemeken is van, itt is műhelyek rendeztessenek be a műegyetemen, hol a tanuló magának a gyakorlati képzettséget megszerezhesse még tanulmányai folyamai alatt, hogy mikor a műegyetemet elhagyja, ne szolgai, hamem már tisztviselői állást foglalhasson el. Már pedig, ha akkor veszi a kezébe a kalapácsot, mikor tanulmányait bevégezte, akkor csak szolgai állomást kell betöltenie. Már pedig ez igen szomorú kilátás volna az ország azon polgáraira és hiszem, hogy többekre nézve e ház tagjai közül is, kik gyermekeiket gyakran egész vagyonuk feláldozásával képeztetik a hazai műegyetemeken és még szomorúbb az, hogy megtörténhetik az, a mi most is előfordul, hogy kénytelenítve vannak kiképzett magyar gépészmérnökök vasutainknál magukat, mint mozdonyvezetőket alkalmaztatni, a mi végre mégis csak szolgai állás. Mindezekből csak azt kívánom levonni és arra kérni a t. közlekedési minister urat: legyen szives az ügy állásáról személyesen meggyőződni és ne hallgasson azok tanácsára, a kik esetleg ily általa nyilvánított felfogást tanúsítanak, vagy ily szavakat adnak a szájába; ez incidens alkalmából is újra kijelentem, hogy okvetlenül szükségesnek tartom azt, hogy a közlekedési, az ipar és általában minden szakértelmet kívánó ügyre nézve alkottassák meg mielőbb a szakértők államtanácsa és ezek között különösen a közmunkatanács, a ministerium ressortjainak hivatalnokaiból, de vonassanak bele egyszersmind az ország többi szakértő egyénei; s ha ez meglesz, akkor a t. minister ur nagyobb megnyugvással intézkedhetik ily ügyekben is, mint e jelen ügy és mint intézkedhetik ma, midőn csak egyik, vagy másik e nembeli szakértőnek tanácsára hallgat és annak tévedése szerint kénytelen magát informáltatok Madarász igen t. képviselő ur beadott indítványára vonatkozólag pedig megjegyzem, hogy mivel én azt czélszerűnek tartom, hogy az ilyen ügyekkel a közvélemény és különösen a parlament is foglalkozzék; mivel én azon indítványból egyáltalában ki nem magyarázhatom, hogy egyik, vagy másik érdemes állami tisztviselő állásának elvételét, vagy idegen szakértőknek kikergetését czélozza; mivel az indítvány elfogadása semmi egyebet nem fogna eredményezni, mint azt, hogy a ház, mely utóvégre az államkormányzat egyik főfactora, meg-