Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

308 235. országos filés április 7. 1880. győződjék azon viszonyokról, melyek itt a vita tárgyát képezték — és hozzáteszem, hogy a bizottság meggyőződjék arról is, a miről én magam is meggyőződve vagyok: hogy ott minden rendben van; mivel ez az ügynek csak használhat, — én abban semmit nem találok, hogy a beadott indítváuy elfogadtassák és én ahhoz a közügy érdekében kötelességemnek tartom hozzájárulni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Ernő': Mióta az 1867-iki kiegyezés után a második magyar mioisterium megalakult, az ezen ministeriumban létesített közmunkaés közlekedési ministerinm elleni főpauasz mindig abban állt, hogy az ott alkalmazott egyének legnagyobb része nem magyar. Eleinte ugy is volt, azt nem tagadhatja senki. Én azt nem is veszem rósz néven, ha egy országban nem lévén szakerők, azok a külföldről hozatnak be. így volt ez más országokban is, igy volt Németországban, a honnan Zimmermann ur származott, a hol angolok alkalmaztattak először a gépgyárakban. He alkalmaztattak, mint tanítók, mint olyanok, kik a német ipart fejlesztették. Ezt kívánom én is és azon körülmény, hogy tiz évi alkalmaztatás után most a kormány azt mondja, hogy most még mindig nincs ember, ki a professort helyettesítse, a ki 10 év óta tanít, arra bir engem, hogy kimondjam, hogy azon professor alkalmatlan az Ö állására. Azt mondani, hogy a magyar ember nem alkalmas, az absurdum ; én sokat megfordultam a világon mindenféle országban és azt találtam, hogy magyar emberek oda künn a külföldön, daczára mindazon nehézségeknek, melyekkel küzdeniök kell, mint külföldieknek, minden szakban, a melyre ráadják fejüket, kiváló állást foglalnak el, így vannak a gépgyárakban a külföldön, vannak Angolországban, Francziaországban a legnagyobb gyárakban kitűnő magyar emberek, kik kitűnő állást foglalnak el, nem azért, mert magyarok, hanem daczára annak, hogy magyarok, még is fel tudják magukat küzdeni, éppen tehetségtik és munkájuk kiválóságánál fogva. Én t. ház, azt tapasztaltam, mi Magyarországon most nagyon félünk a mi szomszédaink lármájától és meg kell vallani, némely hazai lapoknak lármájától, a melyeknek érdekében fekszik demagyarizálni, Magyarországot germanizálni. Ezeknek a lármájától nagyon félünk. Mikor mi fenyegetőleg lépünk fel és azt mondjuk, hogy egynehány német embernek el akarjuk venni a keresetét és oda akarjuk adni az ugyanoly szakértelemmel biró magyar embernek, hát akkor nagy lármát ütnek. Természetesen igazuk van, ők védelmezik a magukét, de hát nekünk nem arra kell gondolnunk, mert mikor rólunk van szó, nem ugy gondolkoznak. Méltóztassanak megnézni, mit csinálnak a poroszok évek óta a lengyelekkel? De hát eszébe jut-e valakinek azt mondani, hogy a poroszok elnyomják a lengyeleket, hogy barbárok, mig eszébe jutott igen sok embernek, hogy mi a horvátokat, oláhokat, ráczokat elnyomjuk. Nem kell ezzel gondolni, túl kell magunkat tenni ezeken a dolgokon és vége lesz a bajnak. Emlékszem, néhány év előtt a háznak egy igen kiváló volt tagja külföldön volt, talán Marieabadban, vagy más fürdőhelyen s ott találkozott a strassburgi német színház igazgatójával. Azt kérdi tőle, hogy megy a német színház? Már most jól megy, volt a felelet, most már kifizeti magát. Hanem — azt mondja a mi volt t. collegáuk — mégis veszedelmes concurrentiát csinálhat neki a franczia szinház. Azt mondja az igazgató: a franczia nem, hiszen Strassburgban francziául játszani nem szabad! Hát az semmi, hogy Strassburgban, hol 200 évig más nyelvet alkalmazni nem volt szabad, mint a francziát, azonnal eltiltják a franczia színházat, az semmi, hanem, ha mi azt kivánjuk, hogy a magyar állam oly hivatalnokot tartson, kik a magyar nyelvet beszélik, ez absurdum, ez bárbárság. (Tetszés a szélső balon.) De ha a németek, a franczia területből kitiltják a franczia nyelvet, az természetes. Az hozatott fel itt Hieronymi képviselő ur által, hogy ezen gyár jövedelmezőbbé tétetett. Emlékeztetem a t. minister urat, mikor még, mint az ellenzék egyik tagja a pénzügyi bizottságban ült, mily költségvetés terjesztett elő ugyanazon gépgyár vezetője, kiről most szó van? Hiszen csupa deficit volt az. De mikor egyszer a minister azt mondta neki, no még egy évre kegyelmet kaptam és ha a gyár jövedelmező nem lesz, akkor az ur elveszti kenyerét, mert bezárják a gyárat, akkor az a gyár azonnal jövedelmező lett. Ez tény, nem tudom mi okozta azt: igazán jövedelmező lett-e? Vagy kedvezők lettek a viszonyok, vagy a mint Ráth Károly képviselő ur jelzett, hogy a leírások kihagyattak? pedig e leírások megváltoztatják a jövedelmet és kiadásokat rettenetesen. Én emlékezem, hogy 1873. és 1874-ben a költségvetésben oly tételek voltak, hogy ezen gyár bevételei köztt 16 locamativ értéke volt felvéve, minden locomativ 32,000 írttal számítva. Az mondatott: ennyi jön be. Hanem, ha azt kérdeztük, hogy kirendelte meg ezen locomotivokat, azt mondták, még senki, de a gyár képes elkészítem és a budgetben felvétetett. Nem volt megrendelve a locomativ, hanem a gyár képes 16 locomativot felállítani, tehát beveszünk jövedelmet ennyi ezer forinttal. Engedelmet kérek, mikor arról van szó, hogy egy ember lelkiismeretesen és jól vezeti-e egy állami gépgyár ügyeit, akkor meglehet kívánni,