Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-234

284 234. országos ölés április 6. 1880, ben vannak, hogy nem csak a vidéki, hanem az általános közérdek és magának azon folyam szabályozásának érdekei kívánják azt, hogy a töltések fenntartassanak, ebből én természetszerűleg azt következtetem, hogy ha az áilamigényeket formál ezen töltések fenntartására, akkor az államnak is hozzá kell járulnia ezen töltések fenntartásához. Én tehát kérem az igen t. mirsister urat, hogy méltóztassék nem az én, hanem azon megpróbáltatások alatt levő városok, különösen pedig Algyőnek és Tápénak, a melyek a vizvédekezési költségek által ma már annyira meg vannak terhelve, hogy maholnap egész vagyonukat eiTe kénytelenek fordítani, megnyugtatására kijelenteni, hogy a Tisza folyam szabályozására vonatkozó javaslatokat oly időben fogja beterjeszteni, hogy azok még ez ülésszak alatt tárgyalhatók lesznek és hogy, mert ezen töltéseknek jövőben való fenntartása nem lesz másképen elérhető, az állam azon arányban, a melyben kívánatos, hozzá fog járulni, úgy az építési, mint a fenntartási költségekhez. Én, tisztelt képviselőház, ezen kérdést egyáltalán most, mint előre kijelentettem, fel nem hoztam volna, ha uem tudnám azt, hogy pár nap alatt a Szeged városa reconstractióját illető javaslatok fognak elő vétetni. De. e tekintetben előre megnyugvást nem találna a képviselőház, há előre nem tudja, úgy a város, mint a képviselőház, hogy ennek a városnak financiális reeonstructiója nem fog megzavartatni az által, hogy tetemes költekezések elé fog állíttatni a legközelebbi jövőben is; mert ha ez történik; ezen javaslatok elfogadásával az, a mit el akar és el kell, hogy érjen a ház, hogy í. i. Szeged reconstructiója az állam részéről annjaban, a mennyiben az állam hatalmában áll megtörténhessék, el nem volna érhető. Ezért kérem az igen tisztelt minister urnák e tekintetben) válaszát. Péchy Tamás közmunka-és közlekedésügyi minister: T. ház ! Miután a tétel maga nem támadtatott meg, csak arra kérem a t. házat, méltóztassék azt megszavazni. Azon kérdésben, melyet t. Horváth képviselőtársam vetett fel, a ház engedelmével nyilatkozni szándékozom. Ezelőtt 24 éve alakult azon társulat, melyet a t. képviselő ur felhozott, az úgynevezett Percsoraszegedi társulat. Alakult azon reményben és számítás alapján, hogy az akkori tiszai vízmagasság ellen védekezzék. Be kell vallani, hogy ezen számítás igen alaptalan volt. Mert azóta azon a helyen, egy ölnyivel magasabbá vált a vízár és így az a társulat, mely azon alapon alakult, hogy egy öllel a mostaninál alacsonyabb vízállás ellenében védelmet nyújtó töltésekkel védje földjeit, most az évek sorában azon tudatra ébredt, hogy ezen töltéseket túlhaladja a Tiszának vizmagassága, ugy, hogy töltéseit magasbítani és természetesen a magassághoz képest szélesbíteni, erősbíteni szükséges. Már az alakulás idejében bonyodalmak számaztak a társulatnál. A társulat ugyanis a nélkül, hogy az árterek még felmérettek volna, megalakult az akkori eljárás szerint és így azon arány és viszony, mely szerint a társulati költségek viselendők voltak, tisztázható nem volt. Ebből leszámolások, huszonnégy éven keresztül folytonos, egymás ellenében támasztott követelések származtak, melyek az ügyet lényegesen elmérgesítették. Elmérgesítette az ügyet az is, a mire Horváth képviselő ur is hivatkozott, hogj' maga a társulat nem a törvények értelmében alakult és a munkálat nem is végződött magaslatnál, hanem keresztgátnál kezdődött, a mely akkor igaz, csekély volt, mert akkor a viz magassága is csekélyebb volt, mint most és azon keresztgáttól vezettetett Tápéig a töltés., mely hasonlag nem volt képes védelmet nyújtani, mert bár azt tartották, hocry azt nem önti el a szokásos tiszai árvíz. Azonban ma már, mint az események megmutatták, e végpont nagy mérvben a viz magassága alatt áll. így bonyolódván össze a társulat ügyei, a társulat folytonos küzdelemben volt. A pénztár üres volt és a vagyon nem állott egyébből, mint egymásiránti követelésekből; sem az egyik, sem a másik rész kellőleg hozzájárulni nem akart; mindegyik azon reménybea volt, hogy ő már túlkiadásokat tett az összesség érdekében és igy követelése van az összesség iránta nélkül, hogy valósággal, adatokkal tisztázni lehetett volna. 1875-ben, midőn a ministeriumot átvettem, a dolog nagy mértékben el volt mérgesedve, a társulat a legnagyobb bonyadalmak előtt állott, kormánybiztosul még hivatali elődöm a ministerium kebeléből egy osztálytanácsost nevezett ki, ki ott az ügyeket a lehetőségig rendezni akarta, de nem haladhatott, mert egyéni kivetés még nem lévén, nem volt tisztázható vájjon egyik, vagy másik társulat követelése mennyiben alapos, vagy sem. Időközben a társulat és a kormánybiztos köztt, a kinek a mandátuma is lejárt, némi differentiák merülvén fel, a kormánybiztos személyében változás történt s a 67-iki védelem után, mely sikeresen vitetett keresztül, új kormánybiztos neveztetett ki. Ezen kormánybiztos most már az egyéni kivetéseket keresztül vitte és bár csakugyan bizonyos, hogy 30.000 holdra túlságosan terhelő és súlyos a kiadott összeg, mégis azon ponton áll a társulat Ugye, hogy a társulatnak bel- és pénzügyei rendezhetők volnának. Azonban oly viszonyok keletkeztek, miként Horváth Gyula t. barátom igen helyesen megjegyezte, hogy a társulat tagjai körülbelől azon gondolkoznak, vájjon nem volna-e jobb ezen teriilet legnagyobb részét teljesen ártérnek hagyni, a mennyiben a tetemes költ-