Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

22 221. országos ülés márczins 10 1SS0. képes. Ez az oka annak, hogy ott a magyar erő, még ha kivan is alkalmaztatni, örömet nem lelhet és nem maradhat ott, mert az a szellem, mely e gyárban uralkodik, ellenkezik a magyar nemzetiséggel és a magyar ipar érdekeinek előmozdításával s minden önérzetes magyar ember kénytelen az ott uralkodó hivatalos befolyás elől menekülni. Nemcsak a technikai rész, hanem az ügykezelés is, legalább azon napig, mikor ott voltam, nagyban, az egész gyárban német volt. Igen köszönöm a közlekedési minister urnák azt a fokozatos előhaladást, hogy 1875. óta ennyire birt menni. Ezek azok, a miket tapasztaltam a gyárban és mikor eljöttem, mindjárt mondtam Hieronymi államtitkár uruak, hogy eltekintve az igazgatótól, a kiről most nem szólok, azt hiszem hogy műhelyvezetőket lehetne magyarokat kapni és én szükségesnek tartanám, hogy a művezetés magyarokra bizassék. A t. minister úrra és a t. házra — mert a nemzet érdeklődik ez ügy iránt — bízom annak megítélését, hogy kilenez év óta Zimmermann ur nem iparkodott arra, hogy ha jelesek az idegen művezetők, — mint magam is tudom, például azt mondják jeles művezető, Uxa öntőmester, — mért nem alkalmaztak legalább 75 óta, mióta a gépgyárt a magyar állam átvette, minden művezető mellé fiatal magyar egyéneket, hogy azok kiképezzék magukat müvezetőkül. Később megismerkedtem azon két fiatal egyénnel is, kikről kérdésintézésemben azt mondottam, hogy kénytelenek voltak otthagyni az intézetett. Ezek egyike Katona Endre nevű technicus. A másikkal tegnap az ipar-egyesület szakülésében ismerkedtem meg, már előbb megtudván azt, hogy ő Bánó volt képviselőtársunk fia, László. Az igazgató ur felemlítette ezen két egyént, hozzátévén: bizonyosan ezektől tudja képviselő ur a gyár ügyeit? Kem is beszéltem akkor még velők. Elmondta azután az igazgató, hogy az egyiket, Katonát; kénytelen voltam elbocsátani, itt volt ugyan három évig, jól viselte magát, de miután 3 év után sem neveztetett ki hivatalnokká, megunta a dolgot és elment. Bánó Lászlóra nézve pedig azt monda, hogy egyszer egy lapban megjelent valami közlemény, mintha az ottani munkások Sedan-ünnepét ülték volna meg. A német munkások gyanúja az volt, hogy Bánó irta. És most, t. ház, azt mondom, a mit az igazgató ur Hieronymi államtitkár ur előtt mondott: „én azon fiatal egyént magamhoz kértem és azt kérdeztem tőle: ön irta-e a czikket? Erre azt válaszolá, hogy nem. {Egy hang jobbfelöl: Ej de sokat beszél!) Nem tudom, t. képviselőház, hogy ki mondotta azt, hogy „ej de sokat beszél!" Én azért kértem a t. képviselőházat arra, hogy egy kissé korábban válaszolhassak, mert az ügyet igen fontosnak tartom. Erre azt monda az igazgató, hogy nem is inspirálta e lapot? mire Bánó azt feleié, hogy „ezt nem teszem!" No ha nem teszi az ur, akkor kijelentem, hogy ha még egyszer történik ilyesmi, én, — igy fejezte ki magát előttem az igazgató — önt eleresztem, habár később magán utón arról értesültem, hogy azt mondta, hogy elcsapom. Azon t. barátunk és volt képviselőtársunk értesülvén az esetről s arról, hogy az ott lévő német munkások egy magyar fiút tettlegesen bántalmaztak, azt irta fiának, hogy nem azért, mert a magyar állam gépgyár igazgatója azt monda, hogy elcsap, hanem azért, hogy ily tettlegességnek ki ne légy téve, hagyd ott a gyárt. E két fiatal emberről a szakértők azt mondják, hogy tehetséges emberek. Nem tudom, hogy a t. minister ur tett-e valamit a tekintetben, mert ez is benn volt kérdésemben, hogy ezen fiatal emberek kihallgattassanak, de most már határozottan állítom, hogy őket azon német szellem, a mely ott hatalmaskodik, kényszerítette a magyar állami gépgyártól megválni. Arról, hogy volt-e akkor, midőn Zimmermann, vagy a többi hivatalnok alkalmaztatott, tehetségesebb férfiú, most nem kívánok hosszasabban nyilatkozni, hanem bezárom beszédemet. Igen jól tudom azt, hogy bármennyire igaz is az, a mit a sajtó után érez a nemzet nagy öszszege, hogy a magyar állami gépgyárban a német szellem uralkodik és hogy a magyar ipar ott elnyomatik, a hivatalos jelentés alapján nem fog nekem igazat adni a t, ház, hanem tudomásul fogja venni a minister ur válaszát. Azonban nekem is volt elég belátásom arra, hogy ezt az ügyet ki ne tegyem annak, hogy ez egyszerűen tudomásul vétethessék. Hanem, hogy tájékozhassam magam az iránt, hogy közlekedésügyi minister úrban megbizhatom-e, mikép biztam kérdésem megtétele előtt, hogy jó indulatánál fogva el fog követni mindent, hogy ott a magyar állam és a magyar gépgyáripar érdeke legyen az uralkodó: én csak ezért tettem meg az interpellatiót és most nem is fogják egyszerű tudomás vétellel elkerülni ennek a tárgyalását. Most tehát csak egy igen jeles szakértő véleményének rövid kivonatát, melyet tőle írásban kértem, fogom arra nézve felolvasni és azzal bevégzem beszédemet. „Az állami gépgyár jelen igazgatósága eddigi tiz éves működése alatt a gépgyár feladatát, vagy nem fogta fel helyesen, vagy meggyőződésével nem tudta összeegyeztetni. A hazai szakerők gyakorlati kiképeztetésére egyáltalán nem fordított gondot; másrészről a I helyett, hogy a külföldi gépipar termékeinek