Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-234

270 234. országos ülés április 6. 1880. bizottsághoz tétessék át előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Következik a megállapított napirend szerint: a közmunka- és közlekedési ministerium költségvetése tárgyalásának folytatása. Végszó illeti Madarász József képviselő urat. Madarász József: T. ház! Ivánka Imre t. képviselőtársam tegnap jónak látta a közlekedés ügyében felszólalni. Három rövid észrevételt kötelességemnek tartom előadására nézve megtenni. (Halljuk!) Az első az : bámulta t. képviselőtársam azt, hogy ma ime a magyar szakértelem dicséretéről folyik a vita és midőn a szegedi vész bekövetkezett, minden áron külföldi szakértőket akart behozni az ország, az országban lévő szakértelem bölcsességének felülvizsgálására. No hát az én t. barátom ezen ne bámuljon ; hát természetes, nem azért kívánta az ország és kívántuk mi is a külföldi szakértők behozatalát, mert nem bíztunk volna a hazában létező szakemberek szakképzettségében, hanem valljuk meg az igazat, Szeged vésze után lehetetlen volt Budapest vészét is meg nem előzni akarni a nemzetnek és midőn Szeged vésze bekövetkezett, akkor a bizalmatlanság, a közlekedési ministerium azon egyénei irányában, (Helyeslés a szélső baloldalon) a kik részint a Tisza vidékén, részint Szeged körül, részint Budapestnél vezették a szabályozási munkálatokat, mondom, akkor a bizalmatlanság volt az, mely követelte a külföldi szakértők behozatalát. Ne bámuljon tehát t. képviselőtársam ezen, mert mi mindig adóztunk e hazában a magyar szakértelemnek; de midőn a szegedi vész után ily veszedelem előtt állott az ország fővárosa is, nem akarta senki az ország fővárosát kitenni annak, hogy Szeged sorsára jusson. A második, a mit megjegyezni kötelességemnek tartok, az, miszerint visszautasítom a képviselő urnák azon insinuatióját, mintha az én határozati javaslatomban, vagy barátaim szándékában, a kik e határozati javaslatomat támogatják, az volna, a mit ő mondott, hogy „nem vagyok oly türelmetlen nemzetiségem térj észté* seben, hogy mindenkit, a ki nem genericus magyar, mindjárt az országból és állásából kiűzni akarjam." Hát az én ártatlan határozati javaslatomban — igen is ártatlan és szelid, — nincs semmi más egyéb, mint hogy az 1868-iki törvény rendelete, mely parancsolja önöknek, hogy a kormányzat minden ágában, még ügykezelésében is a magyar nyelv legyen a hivatalos nyelv, a melyre 1872-ben önök maguk adták ki a rendeletet, végre-valahára, nem is most, hanem az év végén, tehát 1868-tól kezdve 12 év után és a rendelet kiadásától fogva 8 év után végre-valahára foganatosittassék. Hát ki akarunk-e minden jóra való idegen embert tűrni az országból? Nem! Mi óhajtjuk az idegen értelmes szakemberek ittlétét, hanem föltételezzük ezt attól, hogy a nemzeti szellemmel és a magyar nyelv ismeretével bírjanak; mert 12, vagy 8 év múlva ezt már elvárhatjuk tőlük. Tehát viaszautasítom azt, a mit a t. képviselő ur mondott arra nézve, a mit én és t. barátaim akarunk, mert mi csak azt akarjuk, a mit a törvény rendel és a mit a ministerek is akartak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát ime kiviláglik, hogy igazuk van a magyar mérnököknek, a kik nekem személyesen és levélben is azt mondották, hogy hiába való a küzdelem az idegen főnökök ellenében, nincs minister. ki rábírhatná őket, hogy a törvényt tiszteljék. Igazat kell e férfiaknak adnom, midőn látom, hogy rendeletének a minister nem bir érvényt szerezni, a mely pedig már 1872-ben kiadatott. Azonban még egy észrevételt vagyok köteles tenni és ez az, hogy Ivánka Imre t. barátom és képviselőtársam meg is támadta a közlekedési minister urat {Egy hang a szélső baloldalon: Talán minister akar lenni utána!) mondják, olvastam a lapokban, de az nem tartozik ide, vájjon megy-e a minister ur, vagy marad és hogy akkor, a mint a lapok mondják, Ivánka ur lesz-e minister, vagy nem, de ha tekintem azon szellemet, a melyben teguap nyilatkozott, akkor én részemről köteles vagyok nyilvánítani hazám nemzetisége és az alkotmányos magyar szellem iránti kötelességből, hogy az isten mentsen meg bennünket attól, hogy ő jöjjön helyébe ; (Élénk felkiáltások a szélső balon: Ugy van! ügy van!) azon szellem, a mely szónoklatából kirí, eléggé jellemzi s elég elriasztó, midőn igy szól: „a minister ur első fellépése, meg fog bocsátani a minister ur, ha kinyilatkoztatom, igen rideg volt; azt gondolta, hogy az ,ő parancsszavára egy év alatt mindenki meg fog tanulni magyarul, de belátta, hogy az nem létesíthető; e tapasztalat nyugodtabbá tette." No hát engedjen meg nekem t. barátom és képviselőtársam Ivánka Imre, mit a minister ur óhajtott 1875-ben, nem volt rideg, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbalon) mert azon rendeletet már 1872-ben előde adta ki és ha a minister ur 1875-ben azt óhajtotta, hogy azok a tisztviselők, a kikre nézve már 3 év előtt ki volt adva az a rendelet, hogy azt teljesítve, a 4. év végéig tanulják meg már egyszer a magyar nyelvet, hogy ezt követelte s igy járt el, az nemcsak nem rideg, de szelid eljárás volt. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Es nem akarom elhinni, habár azon tapasztalatot tehette is a minister ur akkor, hogy biz