Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-234

234. országos ülés április 6. 1880. 271 azok egyszerre nem tanulhatják meg, azért már letenne azon szándékáról, letenne a törvény azon rendeletéről, hogy igen is, hogy ha kisül, hogy rósz indulatból nem sajásítják el a magyar nyelvet, bármit mondjon is rá Ivánka képviselő ur, — hogy ne teljesítené törvény szerinti kötelességét {Helyeslés.) De hogy teljesítse, arra nézve később fogom észrevételemet megtenni, ezeket tisztán csak Ivánka képviselő ur előadására voltam kénytelen elmondani. [Helyeslés a szélsőbalon) Most áttérek a minister ur előadására. Először is igen köszönöm azon szive* jó indulatát, a melylyel felszólalásomra válaszolt, hogy t. i. általában minden gyógyfürdőre s jelesen: Balaton-Füredre nézve is igyekezni fog elfogadtatni az illető vasut-társulatokkal azon kedvezményeket, melyek az állam vasút-társulatnál jó sikerrel megállapíttattak. Én sem kívánom a kényszer alkalmazását, de nagyon jól tudom, hogy ez önmaguknak a vasutaknak is érdekükben áll, mert igaza vau a minister urnák abban, hogy minél több kedvezményt adnak a vasutak, annál nagyobb a siker. {Egy hang a szélső balon: Ezt az egész világ tudja.) Azonban a mily köszönettel tartozom a minister urnák, annál nagyobb sajnálattal kell őszintén kimondanom, hogy a minister ur nyilatkozatának némely részére nézve ellenkező nézeten vagyok. A minister ur ezt mondja, „Bevallom, hogy fiatal erők most már vannak; ezekből lesznek emberek, de ma is kénytelen vagyok azt mondani, hogy a vezetésre alkalmatos emberek csak elvétve találhatók, mindössze néhány ember van, ujjainkon összeszámíthatjuk." Én e részben nem óhajtok szakértő lenni, mint Ivánka képviselőtársam, a ki tegnap a technikusok szakbirálatát magának elsajátítani iparkodott, hanem engedje meg, nagyon jól tudom, hogy hivatalnokait meg kell hallgatnia, hanem azt sem tagadhatja, hogy e tekintetben bármit mondjanak is egyes tanácsosok, vagy mérnökök, a mérnöki egyesület gyáripari gépészeti szakosztálya, a leghivatottabb közeg. Ezek köztt lesznek, kik ahhoz értenek és az nem volna baj, La az ilyen egyének véleménye meghallgattatnék, sőt legyen meggyőződve, hogy akkor nem fogja csak ujjain számolhatni meg azon szakerőket. Nem mondom, hogy ezerén vannak, de higyje meg, százával bizonyosan lesznek azok, kik a régiekből, nem a fiatalokból, a vezetésre is alkalmasak. A minister urnák azon élczét tegnap tetszéssel fogadták a jobboldalon, hogy a fiatal óriások önbámulatokban képeseknek hiszik magukat a legnagyobb ügyek vezetésére is, de ez önbizalmat gyakran hosszú évek tapasztalása nem igazolja. Meglehet, hogy a minister ur e fiatal óriásokat saját környezetében találta fel, mert abban a környezetben lesznek, kik a nélkül, hogy megfognák a kalapácsot, kényelmesebbnek találják, ministeri titkárrá, tanácsossá lenni. De legyen meggyőződve, hogy azon állítását, hogy a fiatal technikusok nem akarják megfogni az egyetem elvégzése után a kalapácsot, nem lehet olyan általánosságban elmondani, még csak a közép birtokokkal biró egyének gyermekeire nézve sem, annál kevésbbé a nép fiaira. Mert azok igenis megfogják a kalapácsot, alkalmasak arra. Kérdezze meg a műegyetemi tanárokat, mint én megkérdeztem — mert előttem levén az állami gépgyár ügye, nem akartam kérdezősködés nélkül semmit tenni. Egyik tanár azt mondta: mi a végzett technikusokat arra szorgoljuk, menjenek a gyárakba, szerezzenek maguknak tapasztalást. Igenis, ha meg akar győződni a minister ur, kérdezze meg Nagy Dezső tanárt, a ki azt mondta: van a mi technicusaiukban jó szándék, de sajnálattal kell kinyilvánítanom, hogy hiába iparkodtam nekik alkalmas helyeket találni. Én magam is mondhatom, hogy egy választó kerületembe!! jó barátom fiai elhatározták magukat, hogy elmennek a gyárba és megfogják a kalapácsot, de nem volt lehetséges őket elhelyezni az állami gépgyárnál ; mindenütt kapnak inkább alkalmazást, a gőzhajó gyáraknál, a Gans-féle gyárban, sőt még a szabadalmazott csász. kir. osztrák gőzhajózási társulatnál is, de a legtöbb akadályra a magyar állam-gépgyárnál találkozunk. Ne engem, hanem azokat kérdezze meg a minister ur és be fogja látni, hogy kötelességem volt visszautasítani azon vádat, (Elénk helyeslés a szélső bal felől), mintha hazám iparát a szakértelemmel elsajátítani akaró ujaink ellen, kifogást lehetne tenni. A minister ur azután szives engem arra figyelmeztetni, hogy Amerika sem kergette ki az angol és franczia mérnököket, a kikből később amerikaiak lettek, mi se kergessük tehát ki. az idegeneket, mert ezektől majd elsajátítják az ismereteket fiaink és lesznek magyar gépészek. És mit következtet ebből a minister ur? A jobboldali képviselők helyeslése köztt arra kéri a t. házat, hogy határozati javaslatomnak első részét, melyet az 1868-iki törvény megparancsolt és az 1872-iki rendelet meghagyott, ne fogadja el, mert ez nézete szerint felesleges, mert ez szükségtelen. Nem uraim, sajnálom, de ez sem nem felesleges, sem nem szükségtelen. Önmaga a minister ur is bevallotta ezt, midőn azt mondotta, általánosságban az ügykezelési nyelv a magyar, de kivételt kell tenni bizonyos egyének iránti tekintetekből. Ennek azonban nem lenne szabad igy lennie az 1868. törvény és 1872-iki rendelet után, mert ez haza-, nemzet- és törvényellenes. {Élénk helyeslés a szélső bal-