Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

221. országos ülés márezius 10. 1880. 21 engedi meg és miért rendelte azt, hogy németül vigye mindazt, a mit magyarul is képes teljesíteni, sőt kötelessége volna teljesíteni. Ekkor azután az igazgató ur himezett-hámozott. Természetesen következtetnem kellett, hogy azért, mert ő nem érti, sem ő, sem Waldmann főmérnök ur nem értik a magyar nyelvet. Már most, ha közlekedési minister urnák ideje lett volna 1873 óta oda csak betekinteni és azon felügyelő bizottságnak egy kicsit utána nézni, nem mondhatnák azt, a mit mondanak, hogy magyar embereket, mert nincsenek, nem alkalmazhatunk hivatalnokul. Mert én azután kérdeztem azon ellenőrzőtől azt is: Hát mióta van itt? 1873 óta! Hivatalnok? Nem uram! Hát mi ön? Hát mindig biztatnak, hogy ki leszek hivatalnoknak nevezve. [Derültség jobhfel'dl.) Ez nem nevetni való, közlekedési minister ur! {Mozgás jobb/elől.) No, no! mindig el vagyok számolva a munkások osztályában. Hát ime itt vagyunk. Én azért hoztam elő ezeket, hogy a közlekedési minister ur vizsgálja meg. Én nem a közlekedési minister urat vádolom; de mert az igazgató előtt mondotta el azt, a mit mondott (Felkiáltások a szélső balon: El jogják csapni!) és nem panaszképen adta elő, az igazgató ur is bizonyára nem fog tenni oly lépéseket, hogy elcsapják az illetőt, hanem azt remélem, hogy ha igy van, a mint előadatott, a minister ur a legelső alkalommal ki fogja hivatalnoknak nevezni, mert hiszem, hogy igaz lesz az, miszerint ő a magyar elemeket, a hol vannak és képesek, nem hogy hátrább taszítja, hanem alkalmazni fogja. No hát, a ki 1873 óta ott van, tehát már hét éve, arról nem lehet azt mondani, hogy nem érti a dolgát. Tehát őt a minister ur iparkodni fog, mint hivatalnokot állandósítani. Engem azon egyén nem kért fel semmire ; hanem kötelességemnek tartottam a képviselőház előtt mindjárt előadni, hogy mennyiben van igaza azon értesítésnek, a melylyel a közlekedésügyi minister ur előállott, hogy ő fokozatosan iparkodott, a magyar ipar és magyar állam érdekében megtenni mindazt, a mit kell. Azon gépgyárban tapasztaltam azt, hogy van körülbelül, ha jól emlékszem, nyolcz művezető. Nem tudom bizonyosan, de mindjárt megfogom mondani. (Jegyzeteibe tekint) Igenis, nyolcz művezető. Kérdezem, miért kell ezen mtíhelyi szolgálat könyveit mindig németül vezetni, mert az mind németül van vezetve. Azért, mert egyetlenegy műhelyvezető sem ért és tud magyarul. Erre majd később fogok reá térni, (Halljuk! Halljuk! a szélső' baloldalon) vájjon igaz-e, hogy magyar művezetőket nem lehetet volna és nem lehetne-e alkalmazni, de most nem mondom el, mert most csak azon benyomást és tapasztalatokat akartam elmondani, melyeket a gyárban szereztem s ennek még nincs vége. (Halljuk!) Mentünk a lakatos ráspolyozó műhelybe, ott körülbelül 7—8 magyarul nem tudó munkás működött. Az igazgató monda, hogy ezek nem tudnak magyarul. Hogy van ez? Hiszen a közlekedési minister ur azt mondotta, hogy magyarokat csak kovácsokat és lakatosokat lehet találni; (Derültség a szélső balon) és ezen lakatos ráspolyozóműhelyben mégis 7—8 egyén volt, a ki nem tud magyarul. Tovább mentünk az anyagszertárba. Igaz, hogy csillámlik, itt minden tárgyra magyarul van minden felírva, de azután tudják meg önök, hogy az anyagszertári felügyelő nem tud magyarul. Azután a kereskedelmi osztályba vezettek, a melyet tisztán magyarul kezeltnek állítanak. Itt aztán el kell mondanom, hogy itt mind magyar hivatalnokok és díjnokok vannak alkalmazva, de szerencsétlenségemre, vagy tán az igazgató szerencsétlenségére nem győződhettem meg arról, hogy jó magyar szellem uralkodik és az igazgató nem a német szellem fenntartója. Nem elégedtem meg a könyvekkel, hanem szerencsétlenségre a kereskedelmi osztály igazgatójának asztalán találtam német és angol kötvényeket s ennek következtében megnéztem az iktatóban az iratokat és a magyarul vezetett hivatalos kimutatás mellé csatolt jegyzékeket: hát minden számla, a mely az itt alkalmazott hivatalnokok által felvétetik — a hivatalnok neve, ha jól tudom, Trödl vagy Frödl — mind német, minden számla (Egy hang a szélső baloldalon : Szép dolog !) és az a fogalmazvány, a mely a megkeresésekre rávezettetik, mind német, aláírva Zimmermann igazgatótól is. No hát ime uraim, ezek után meg kellett győződnöm a felől, hogy nem ért magyarul sem az igazgató, sem a főmérnök, ha törik is a magyar nyelvet, mert különben a magyar hiva talos megkeresvény mellé, magyar számla s magyar végzés íratnék. Itt közbevetőleg elismerem, hogy a magyar állami hivatalnokok részéről is vannak tisztán német megkeresvények is, (Felkiáltások a szélső baloldalon.- Szép dolog!) de mert a magyar megkeresvények mellett is a számlák németek; a fogalmazás és az aláírás német; lehetetlen lélektanilag is más következtetés,mint az, hogy a magyar állam gépgyárában már eddig is meg nem engedhetőleg a magyar szellemnek mellőzésével, német szellem és német érzelem uralkodik. Lehet-e ugyanis következtetni lélektanilagmást, minthogy a gyár - igazgató nem tudván magyarul, nem szívesen alkalmaz még képes magyarokat sem, minthogy azokkal beszélni nem