Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

233. országos ülés április 5. 18SO. 25^ megelőző hét év átlaga felvétetik, két legrosszabb évet kiküszöbölnek és az 5 évi átlagos számítás fogja képezni a megváltás kulcsát. így lévén ez megszabva, ennél több egy fillérrel se adott most se. Arra nézve, hogy ezt megtehette volna a kormány pár évvel már ez előtt — higyje el a képviselő ur, hogy az előtt, mielőtt azon nagy függő államadósság eonversiója megtörtént volna, ha akkor jötí voina a kormány és kérte volna a részvényesektől, hogy 10 évig hitelre adják a vasutat, nem adták volna ugy, mint most egy promessére, a magyar kormánynak most átadni készek —• és ez előtt több évekkel, a magyar kormány ígérvényét al pari nem honorálták volna a börzén, mint most azt készpénzzel fizetik. Ha tehát a kormány a vasúti ügyet rendezni akarta, azt csak igy lehet fokozatosan, rendszeresen, mint most, végrehajtani. Ezekbői méltóztatnak látui, hogy a tiszt, képviselő urnák, midőn azt mondja, hogy nem akarja jelenben a tiszai vasutat megvenni, nincsen teljes érzéke azon nagy érdekek iránt, melyek a tiszavidéki vaspálya megvétele által elérhetők; mivel én a t. képv. ur nézetét nem osztom, a költségvetést teljeseu megszavazom. (Helyeslés a középen.) Ivánka Imre: T. képviselőház! Csak egy pár rö>id megjegyzést engedek magamnak az előttem elmondottakra, Igen t. barátom Madarász József a tisztviselők és technikusok magyarsága végett szólalt itt fel, hasonlóképen Boross Béni i. barátom az iránt szólott, hogy technikusok nem alkalmaztatnak minden ide vágó esetben. Mindenek előtt, azt hiszem, különbséget kell tennünk azon vasutak köztt, melyek újabban keletkeztek és azok köztt, melyek az úgynevezett német korszakban léteztek, ezek köztt, különösen a mi a nemzetiséget iileti, igen lényeges különbséget fogunk találni. A magyar időszakban keletkezett vasutaknál, bátran merem állítani, hogy az első kezdettől fogva arra, hogy a lehetőségig magyar emberek alkalmaztassanak, a legnagyobb figyelőin fordíttatott, igenis, volt idő, i.ddőn e tekintetben megtámadtatásokuak voltunk kitéve, magam is, más is, pedig azt állítom és hivatkozom e tekintetben a minister úrra és az államtitkárra, hogy nem létezik Magyarországon vasút, a melynek tisztikara és személyzete magyarabb lenne, mint az északkeleti, melynek szerény szolgája én is vagyok és mindamellett kénytelenek voltunk, imitt amott, nem magyar embereket is alkalmazni, megmagyarázom egyszerűen, hogy miért? Éppen a műszaki osztály főemberének, midőn magyart kerestem, az a magyar ember, a ki a szükséges qualificatióval birt, 8000 írt évi fizetést és egyéb illetményeket kért; hasonló qualificatióval egészen megfelelő embert 3000 frttal alkalmaztam. Ezen egyén mellé, magyar fiatal embereket rendeltem. Az, a ki akkor ott volt, az a nemet ember, már nincs a magyar északkeleti vasút szolgálatában, de azon fiatal emberek igenis mind ott vannak és töltik be a megfelelő tiszti helyeket. De igen nagy károsodásával járt volna a társulatnak g illetőleg az állam pénztárának, ha csak azért, mert valaki magyarnak született, kétszer, sőt háromszorosan fizettessék, mig ugyanazon erőt és munkát olcsóbban szerezhetni meg. Hasonló példát mondok szintén az életből merítve. Az emberekre rá mutathatok, ha tetszik. A mühelyi szolgálat vezetésénél mindenek előtt annak, a ki a felelősséget a társulati ügyek vezetéseért magára vállalta, arra kellett tekintettel lennie, hogy azon nagy értéket, mint egy vasúti műhely, az ottani nagy munkát, nagy kiadást oly emberre bizza, a ki kellő óvatossággal és gyakorlati képességgel bir, akkor tehát abban a körben kellett körül nézni, a melyben szembe láthatóan tapasztalhatta, hogy ez, vagy amaz, azon munkát csakugyan értelemmel vezeti s ezen körből kellett az embereket megválasztani. Es bár megengedem, hogy 300 és nem tudom hány technikus folytatta volt Bécsben és Zürichben tanulmányait, de mikor mi itt megkezdettük a vasutakat építeni és berendezni, oly állásra, mint egy nagyobb műhely vezetése, bizony-bizony nagyon kevos magyar embert lehelért találni s meg kellett elégedni azzal, hogy oly embert kaphatunk, a ki az itteni viszonyokat ismeri, a nemzettel rokonszenvez és legalább a nyelvet érti; csakugyan alkalmaztunk oly embert, a kinek évek óta folytatott practicus működéséből meggyőződést szerezhet magának az igazgatóság, alkalmas voltáról. Egy ily ember hivatott hát meg, mellé rendeltetvén magyar fiatal emberek, a kik ott folyton mai nap is működnek. És éppen egy ilyen származású német ember áll a műhelyi szolgálat élén, a kiről elmondhatom, hogy a műhelyben oly iskolát állított föl, a melyben magyar fiatal emberek magyarul taníttatnak azon kényesebb munkákra, melyek a practicus vasúti életre szükségesek és hogy magyar szellemben és magyar nyelven vezeti a műhelyt, bár maga csak törve beszéli a magyal nyelvet. És most áttérek arra, a mit Madarász képviselő ur a múlt alkalommal említett és a mire ma is utalt, az államgépgyárra. Kétségtelen, megengedem, hogy vannak ott is, miut mindenütt, kinövések, mert egyáltalában nem létezik emberi működés, a melyben valami hiba nem volna. Hanem azt mondhatom, hogy a magyar államgépgyár, a mi készítményeit, előállításait illeti, oly méltánylást vívott ki magának az egész technieus világ előtt, hogy bármely más gépgyárrral mérközhetik s hogy ebben a gépgyárban sok magyar fiatal ember vau alkalmazva, ki ott gyakorlatot szerez magának.