Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-221
20 221. országos ülés márczius 10. 1880. tolni és a fénylő valamit tiszta aranynak nem venni a nélkül, hogy az ellenkezőjét is meghallgatnák, aztán ítéljenek önök, ha kell, majd megbírálva és meg is vizsgálva a kellő ellentéteket, ha olyanok volnának, ha egyik állított valóság ellenében, a másik valóság állíttatik. Megjegyzem egyébiránt, hogy én ezen kérdés megtételét a sajtó utján történt azon figyelmeztetések folytán, melyek ott megjelentek, tartottam képviselői kötelességemül tenni azért, hogy a költségvetési vita előtt halljam meg a közlekedési minister ur válaszát s majd midőn az illető költségvetésre rá kerül a sor, akkor aztán alaposabban bírálhassuk meg és Ítélhessünk az ő és az én általam előadandókra nézve is. De már most előre is kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy a t. minister urnák azon kijelentésére nézve, hogy ő a magyar állami szempontbóli előhaladást fokozatosan elő kívánja mozdítani, bocsánatot kérek, méltóztassék megkülönböztetni, hogy én itt nem egyedül a magyar állami szempontokból tettem kérdésemet, hanem a magyar ipar érdekében is. Én tehát itt nemcsak a magyar állam, hanem a magyar ipar érdekében tettem a kérdést és azon fokozatos előmenetel, melyet a t. minister ur e részben tett, nemcsak, hogy nem haladás, hanem valósággal egy posványba sülyedés. Meghiszem, hogy a t. minister ur a legjobb indulattal és meggyőződéssel adja elő azokat, a miket előadott, mert maga nem mehet oda, másokat kell küldenie. Péchy Tamás közlekedési minister (közbeszól) : Magam is! Madarász József: Ugy hiszem, hogy leginkább másokat küldött s azok nyomán adja elő észleleteit. Szerettem volna, hogy Hieronymi államtitkár ur itt legyen, meglehet azonban, hogy hivatalos teendők folytán el van foglalva. Nagy köszönettel tartozom az államtitkár urnák, mert midőn ezen kérdésemet intéztem, fölszólított magánúton, menjek ki vele a gépgyárba és nézzem meg, győződjem meg, vájjon ott valóban német szellem az uralkodó-e, vagy pedig a magyar. Ezért köszönettel tartozom neki. Én az én kérdésemet tisztán a magyar ipar érdekében tettem. Ivánka Imre (közbeszól): Nagyon jó gépeket csinálnak ott! Madarász József: Elhiszem, hogy jó gépeket csinálnak. Ezt nem tudom megítélni. De annyi felfogásom és ismeretem van, hogy ha oda megyek a helyszínére és megtekintem, tudok ítélni az engem érdeklő dologban. Mi volt következménye annak, hogy oda mentem, a miért én köszönettel tartozom Hieronymi államtitkár urnák. Volt a következő: Az mondatott, hogy az igazgató és a főmérnök egyáltalán nem tudnak magyarul. Örömömre szolgált azt tapasztalni, hogy az igazgató törve beszél magyarul? kívánta ugyan a társalgást ő is, miután mondtam volt, hogy én is tudok valamit németül, német nyelven folytatni, de azt mondotta — s ezt a minister ur is hangsúlyozta, — hogy ért magyarul. Méltóztassék ezt jól megjegyezni, mert utóbb majd beszédemben erre fogom alapítani meggyőződésem azon tételét, hogy az ott uralgó német szellemnek s aunak, hogy a magyar szellem nemcsak nem terjesztetett, de eddigelé elnyomatott, az igazgató egyik fő oka. Azt tehát Örömmel constatáltam, hogy töri a magyar nyelvet. Találkoztam azután Waldmann főmérnökkel is; erről azt mondották, hogy ha az igazgató ért is egy pár szót magyarul, ez egyáltalában nem tud. Meglepettem általa, mert ő jobban ért magyarul és beszél is, mint az igazgató, de azért ő se ért tökéletesen. Előhozom ezeket azért, hogy hallják meg önök azután, mit tapasztaltam ott magában a gyárban. (Halljuk!) Először tapasztaltam azt, — ez az anyagi dolog — hogy körülbelől 3—400 munkás dolgozott; ezeknek körülbelől fele törte a magyar nyelvet, fele majdnem egész idegen volt; de megütköztem mindjárt mint laikus is, azon, hogy hogyan van az, hogy egy nagy gyártelep, mely 1000 munkásra van berendezve, csak 3 — 400 munkást foglalkoztat. Azután átmenve minden készítményen, az igazgató és a főmérnök elvezetvén bennünket, végre eljutottunk egy helyre, (Derültség jobbfelöl) — ne méltóztassanak nevetni! — a hely a hová az igazgató felhívott: ez az ellenőrzési hely volt, hogy nézzem meg, miszerint a könyvek magyarul vezettetnek. Oda hozták a napi munkások beiratását s az csakugyan magyar volt. Hanem éppen azért mondottam, hogy ne méltóztassanak nevetni, mert láttam ott az ellenőrzési szobában egy rakás papirt s bátorságot vettem magamnak oda menni, (Derültség) azt kérdezvén, hát ezek micsoda irományok? Kérem, igy szóltak — ott volt az igazgató és Hieronymi képviselő ur is — ezek más dolgok: ezek a műhely mesterek hetenként beadott számlajegyzetei s az összes ellenőrzési könyvek. Hát mi volt ez kérem? Ez mind német volt. Kérdem: miként vau ez? hát ki az, a ki itt ellenőrző? Hát én uram. válaszolt az ellenőrző, nem tudom, bizonyos „Flesko" nevű ur; de mindenesetre magyar. Mióta van ön itt alkalmazva? kérdem, ő válaszolá: 1873 óta? Hát miért viszi Ön ezeket az ellenőrzési lajstromokat mind németül ? Mert az igazgató ur parancsolta. Azt mondám ezután az igazgató urnák: kérem igazgató úr — és itt méltóztassanak figyelni azon előbbi kifejezésre, hogy ő ért magyarul — kérem igazgató ur, ha ez a hivatalnok itt magyar —- mert ő teljesen magyar, habár neve nem magyar hangzású is — hát akkoi 1 mért nem
