Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-233
250 2S3 ' «rszAgos ülés április 5. 1880. ben van. íme látjuk, hogy ma már valóban élénk mozgalom kezdődött több irányban ezen ministeriumban kifejlődni; látjuk, hogy már valóban hozzá akarnak komolyan fogni a vasutak csoportosításához. De miként? Egy pár példát idézek. Megveszik a tiszai vasutat éppen 20%-tel drágábban, mint azt abban az időben megszerezhettük volna, mikor a háznak egy igen tisztelt tagja, a volt pénzügyminister ur e vasutat ténylegesen az állam birtokába beszerezte. Én valóban nem tudom megérteni azt, mi oka annak, hogy ha már a vasutat meg akartuk venni, miért nem vettük meg akkor, midőn annak részvényei 205 frton állottak és megvehetők voltak és miért kellett e részvényeket 245 frton megvennünk? Azonban itt még az a kérdés is felmerül, hogy e vasút már akkor, midőn az első részvényvásárlás történt, az állam befolyása alá került, a mint hogy az állam befolyását e vasútnál ténylegesen érvényesítette is; hogy ha a kormány czélját ily módon elérte, mért vesszük e vasutat meg ma, drágábban és oly feltételek alatt, a melyek alatt annak megvételét indokoltnak nem látom. Hiszen nekünk első feladatunknak azt kellene tartanunk, hogy államháztartásunk bilaneeának kedvezőtlen tételeit javítsuk és hogy az állam közgazdasági helyzetén javítsunk. Ha tehát az állam, a tiszai vasúttal már előbb határozottan rendelkezett, nem értem, hogy miért hozunk most áldozatot egy oly vasút megvétele tekintetében, a mely eddig államháztartásunk bilanceát a legkevésbé sem terhelte és közgazdasági érdekünknek mégis felhasználható volt? Ezt különben a tiszai vasútra vonatkozólag csak mellékesen említettem meg; erre nézve nem fekszenek előttünk még a kormánynak javaslatai és igy természetesen, érdemlegesen e kérdéshez nem szólhatunk. Éppen igy vagyunk a déli vasút megvételével. Itt is egyelőre csak azon tényekre hivatkozhatunk, a melyek eddig a lapok utján nyilvánosságra kei ültek. De hogy járnak el e kérdésben a kormánynak és nevezetesen a pénzügyministeriumnak bureaui? Erre nézve legyen szabad egyelőre felemlítenem, hogy mi megvettük e vasútnak egy kis lánczszemét oly áron, a mely nem ér fel annak értékével, 5Vs millió frtot adtunk egy oly 6 mértföld hosszú vasutrészért. a melyhez közlekedési eszközök és egyéb tartozékok nem adatnak, azonkívül még kiadjuk kezünkből a déli vasút adómententességének ügyét, a legbiztosabb, az egyetlen fegyvert, melylyel ezen vasutat az egész budakárolyvári vonalával az állam hatalmi körébe vonhattuk volna, kiadtuk e fegyvert a kezünkből csak azért, hogy magunknak e vonalból csak egy lánczszemét szerezzünk meg. Azt hi- j szem, egy tál lencséért odaadtuk örökségünket. Hogy jártunk el ugyanily kérdésekkel szemben más vasutakkal? Midőn a kassá-oderbergi vasút ügyét tárgyaltuk, meg voltam győződve arról, mint ma is meg vagyok, hogy már azon időben határozott szándéka volt a minister urnák ezen vasutat államivá tenni. De nem igy akarták bureaui. Elmulasztották a jó alkalmat; és ma, midőn a helyzet rosszabb, ma halljuk, hogy a kormány e vasutat is meg akarja venni. Igy vagyunk t. ház, több ily kérdéssel is. Évek során át beszélünk arról, hogy az ínséges vasutak ügyeit rendezni fogjuk, azon vasutak ügyeit t. i, melyek az állam pénzáldozatát túlságos nagy mértékben igénybe veszik, melyek önerejükből egyáltalán fennállani nem képesek. Azonban ugy látszik, hogy nagy teendőink köztt megfeledkeztünk ezen apró teendőkről, arról, hogy államháztartásunknak ezen az utón néhány százezer forintot meggazdálkodjunk. Tudjuk, hogy ezen vasutak igazgatóságának s üzletvezetésének egyesítése által jelentékeny megtakarítást eszközölhetnénk költségvetésünkben és hogy a menetrend, a tarifák szabályozása által nagy szolgálatot tehetnének az illető vidékek lakosságának s általában a szállító közönségnek. Felvettetett már azon kérdés is, hogy mi szükség van arra, hogy e vasutak kis forgalmuknál oly nehéz mozdonyokat használjanak, melyek a mellett, hogy üzletük költségesebb, a vasutak költséges belszerkezetét szétrombolják és ez által folytonosan indokolatlan, több üzleti és fenntartási költséget okoznak. És mi volt ezen tudomásunk eredménye? Az, hogy ez ügyekben semmi sem történt. Nem történt nálunk, de igen történt másutt. A galicziai Albreeht-vasut ezen eszme megpendítése következtében, nagy mozdonyain igyekezett azonnal túladni s ez által üzletében jelentékeny megtakarításokat eszközölni. Még egy esetet hozok fel, mely kiviteli forgalmunk politikájára nézve igen fontos. Már volt alkalmam említeni, hogy mily szerencsétlen viszonyok közé jutott kiviteli forgalmunk iránya, Bosznia felé. A közlekedési minister ur erélyenek köszönhetjük, hogy egészen az ország határáig ez irányban egy, bár nagy költséggel épült, de jól berendezett első rendű vasút jött létre. És mi történt ezen vasút folytatása érdekében azon irányban, melyre kiviteli kereskedelmünket vezetni kívántuk? Folytatták e vasutunkat Bosznián keresztül egy oly nyomorúságos rendszer mellett, keskeny vágánynyal kiépített hegyen-völgyön át vezetett vasút kiépítése által, mely a mellette elvonuló rósz országúttal sem versenyezhet s mely kényszerít lemondanunk azon reményről, hogy kivitelünket azon irányban valaha megérhetjük.
