Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-233
28*. országos ülés április S. 1880. 247 felett lehet sokat vitatkozni — és akkor, mikor 100-anként importáljuk az idegen, az ellenséges elemet az országba, nagyon fontos tudnunk azt, hogy mily szellemben nevelkedtek azok, a kiket külföldi és hazai műegyetemekben képeztettünk és a kiket, mint hazai szakértőket, később oly kíméletlenül mellőztünk. Erre nézve legyen szabad saját emlékemből egy rövidke eseményt idézni. Itt megint sajnálattal kell megjegyeznem, hogy ezen emlékeim még az ötvenes évekbe vezetnek vissza. Ez időben Bécsben, az ott tanuló magyar technikusok, márezius 15-ének emlékére egy krajezáros egyletet alakítottak, a mely egylet akkor, midőn még a magyar akadémia nevét nem tanácsos volt sokat emlegetni, az akadémiának száz aranyat küldött a magyar technicusok filléreiből és azonkívül Izsó Miklós boldog emlékezetű művész hazánkfiát Münchenben saját költségén képeztette. Ilyen szellemben művelődtek t. ház, azok, kiknek azonkívül még alkalmuk és módjuk volt ahhoz, hogy a külföld legjelesebb építkezéseit és szakműveit tanulmányozhassák és a kik oly szellemi tehetségekkel mindenesetre bírtak, mint az importált külföldiek, de a kiknek idehaza akkor, midőn itthon alkalmaztatást kerestek, ajtót mutattunk és ez ajtón tömegesen eresztettük be az idegen, az ellenséges szellem képviselőit. És, t. ház, mi volt ezen hallatlan gyengeségünk és előzékenységeinkért a hála, az elismerés ? E tekintetben hivatkozom magának a t. közlekedési minister urnák akkor tett éleményeire, midőn t. i. ő az országot a behívott idegen szakértőktől megtisztítani igyekezett •— mert hogy ezt tenni igyekezett, azt szívesen elismerem, — hogy akkor milyen éktelen lármát és zsivajt csapott az egész külföld s miért ? Mert a magyar műveket, a magyar állam vagyonát nem külföldi szakértőkre akartuk tovább is bizni, hanem azokat magyar kezekbe letenni és hazafiakra is bizni. A külföld ez elismerésére például szolgálhatnak a legújabb események is. Ma hasonlóan meg akarjuk védeni az ország egy beesés kincsét, az ország nyelvét, megvédeni azt az ország szivében és fővárosában és milyen éktelen lármát, zsivajt csapnak a külföldön, csapnak jó szomszédaink, csak azért, mert azt tesszük, a mi minden nemzetnek szent kötelessége. Én ez incidensből különben azon reményemnek is kifejezést merek adni, hogy a t. ministerelnök nr, kit mindenki erélyes ministernek ismer, nem fog ez ügyben kevesebb erélylyel és hazafisággal eljárni, mint eljárt volt ministertársa akkor, midőn a hazai vállalatok magyarosításában fáradozott. T. ház! Magának az igen t. közlekedési minister urnák szájából haliam egyszer, hogy a közlekedési ügyek vezetését hazai szakértőkre bizni nem lehet, t. i. speciálisan képzett szakértőkre; azért, mert a magyar szakértelem, különösen a technika képviselőinek oly egyoldalú képzettségük van, mely őket nem teszi alkalmasokká az ügyek administratiójára. (Péchy közlekedési minister közbeszól.) Engedje meg a t. minister ur, ezt mondta, azaz, hogy magamat rövidebben kifejezzem, azt monda a t. minister ur, hogy egyoldalulag képzett szakértők nem értenek a gyakorlati administratióhoz. No már t. ház, ha a t. közlekedési minister ur valóban azon meggyőződésben van, akkor engedje ő meg, hogy egy kérdést intézzek hozzá. {Halljuk!) Mit tett hát ő az ország egy nagy testületének és az ország számtalan tudományosan képzett fiainak érdekében — a mely érdeket képviselni ő van első sorban hivatva—akkor, midőn tőlök ezen tehetséget megtagadta, arra nézve, hogy ezen tehetséget magoknak megszerezhessék? mert hiszen a practikus administratió ismeretének hiánya csak két okból száxmazhatik. Vagy egyoldalulag gyakorlatiatlan módon vannak berendezve azon intézetek, melyekben az ifjak kiképeztetésöket nyerik, vagy nincs mód adva az ezen intézetekben kiképzett ifjaknak, hogy a praktikus administratiót elsajátítsák, azért, mert nincs mód adva nekik arra, hogy valóban tényleg administráljanak. Ismerve azon megdönthetlen igazságot, hogy a ki nem administrál, nem tanulhatja meg a gyakorlati administratió tudományát. Ha tehát az egyik, vagy a másik áll, azt hiszem, a t. közlekedésügyi minister ur megengedi nekem azon egyszerű megjegyzést, hogy minden esetre ő lett volna hivatva a bajon segíteni és ezen baj elhárítására szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni. S akkor, midőn alkotmányos ministereink az ország egy nagy szakértő testületének képességéről ily véleményben vannak, nagyon természetes, hogy ezen vélemény a nemzet minden rétegébe átszivárog. E felfogás a tudományos képzettség minden ágára nézve már általános lett. Határozottan állíthatom, hogy ma már az ország Összes kormányzata általánosságban nélkülözi közegeiben a qualificatió azon mértékét, mely az állam igazgatásának minden ágában szükséges. Itt általában szólok s nem akarom azt állítani, hogy csak a technikusok ügye ejtetett el; elejtetett a tudomány, a szakértelem ügye az állam ügykezelésének minden ágában. Ezt tapasztaljuk az administratió minden szakában, államügyeilikben mindenütt találunk döntő hatalommal felruházott intézőket, a kik kellő képességgel nem bírnak. Tapasztaljuk, hogy kereskedelmi, közigazgatási, különösen a pénzügyi, valamint ällamgazdászati ügyekben igen sokan vannak, kik döntő szerepet visznek, a nélkül, hogy megfelelő qualificatióval birnak* Midőn 32*
