Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

<248 23S- országos ülés április 5. 1880. azonban ma különösen csak egy testületről szólottam tüzetesebben, tettem azt azért, mert tekintetbe kellett vennem azt is, hogy az ország éppen most tetemes költségen épületet emel a technikai tudományoknak, hogy éppen a szegényebb középosztály az, mely fiait itt nagy költséggel és hosszú időn át taniítatja, hogy a képviselőháznak és a kormánynak tehát, éppen ezen testület érdekeit kell szem előtt tartania, különösen a jelen korban, midőn a technikai művek, találmányok minden egyéb társadalmi mozzanat fölé emelkednek. Ha a kormány elejti az országszakértő fiainak ügyét, ha nem igyekszik mindent elkövetni, hogy az admiüistratió minden ágában ez ifjak szakképzettsége érvényesüljön, akkor a kormányzat minden ágában és az államügyek kezelésénél, ezentúl is csak ki nem elégítő és kedvezőtlen eredményeket fogunk tapasztalni. T- ház! Midőn ezeket kifejteni bátor voltam, rá akarok most mutatni azon egyes súlyosabb következményekre, melyeket az általam fölhozott rósz rendszernek és ezen rendszer következményeinek köszönhetünk. Legyen szabad e tekintetben a t. ház figyelmét mindenekelőtt egy oly esetre fordítani, a mely a háznak már sokszor képezte discussiója és gondoskodása tárgyát. Ez az adó-illeték behajtási ügy. Sokszor történt felszólalás ezen adó- és illeték-behajtás rendezése érdekében ház, ugy mint a ministerek mindent elkövettek, hogy e téren javulást hozzanak létre. De e vállvetett törekvés sikertelen maradt és pedig azért, mert nem oly egyének kezelik ez ügyeket és nem oly szellemben és rendszerrel, mint a milyeneknek azt kezelni kell, Áz alkotmányos tényezőknek tehát nem volt erejök a felibök nőtt bureaukratia hatalmát megtörni. Még egy másik körülményre is vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. A catasterre. Éveken át milliókat vesztegettünk el csak azért, hogy annak tudomására jussunk, hogy az elköltött milliók a kívánt eredményt nem hozták. Állítom, hogy az egész müveletet újonnan kell kezdenünk, ha azt akarjuk, hogy czéljának megfeleljen, azért, mert annak kezdetén nem gondoskodtak arról, hogy kellő megfontolással és szakértelemmel kezdeményeztessék és kezeltessék ezen ügy. És ki kezeli a cataster ügyeit az országban? A pénzügyministerium. Kezeltetik tehát ez ügy egészen fiscalis szempontból. Én részemről állítom, hogy az ország catastere nem a pénzügyministerium, hanem a technicai és a mezőgazdasági szakmák körébe tartozik. A pénzügyministerium kezeli tehát ezen ügyeket s alig hiszem, hogy akkor, midőn ezen ügyeket kezébe vette, gondoskodott volna arról, hogy a mezőgazdasági és a technicai szempontok ez ügy kezelésében kellőleg képviselve legyenek. Említettem, t. ház, azt is, hogy közigazgatásunkban hasoulag nem mindenütt döntő a szakértelem. Ugy hiszem, hogy nem szólhatunk közigazgatásunk helyes kezeléséről, midőn tudjuk, bogy azt oly egyének befolyásolják, kik erre kellő képességgel nem birnak és az ország alantasabb közigazgatási orgánumainak, az ország közvéleményének, útmutatást nyújtani nem képesek. Hozzá teszem, hogy az ország legfontosabb kereskedelmi, közgazdasági és vámügyeket intéztet és kezeltet gyakran oly egyének által, a kik nem tartatnak elég képesítetteknek arra. hogy ezen ügyeket vezessék. Ez azonban a jelen discussió körén kivül esik és csak mellesleg említettem meg. Legyen szabad nyilatkoznom még sajnos tapasztalatokról és bajokról, egyet-mást felhoznom, a melyeknek a közlekedési ügyek kezelésében fennálló rendszer képezi forrását. T. ház! A közlekedési minister ur már akkor, mikor tárczáját átvette, tudomással birt arról, hogy az ország nagj^ részét árvíz fenyegeti; tudomással birt arról, hogy az ország legjelentékenyebb és leggazdagabb vidékei süllődnek e baj alatt és hogy egész vidékek, városok forognak végveszélyben; tudomással kellett birnia ezekről, mert, hiszen már 1876-ban kimerítő' jelentések érkeztek hozzá e tárgyban. Hivatkozom az igen t. közlekedési minister úrra, hogy már 1876-ban Szeged város veszedelméről is hozzá kimerítő jelentés jött; hivatkozom arra, hogy már 1876-ban saját szakértői javaslatot tettek arra, hogy ezen város körtöltés által védessék; hivatkozom saját kezdeményezésére, midőn valóban azon időben ő maga gondoskodott arról, hogy saját szakértői által kimerítő jelentések és emlékiratok adassanak hozzá a vizszabályozás kérdésében. Az emlékiratok be is érkeztek s határozottan állítom, hogy ezek mindenesetre oly becses anyagot foglalnak magukban, mint a külföldi szakértők véleménye. S mi történt? Az igen t. minister úrban megvolt a jóakarat, megvolt a szándék, hogy ezen ügyekben segítsen. De ezen jelentések eltűntek, nyomtalanul elmerültek ministeriuniának bureauiban. így ezen jelentéseknek nem az lett az eredménye, mint minden más alkotmányos országban kellett volna lennie, hol, mikor a veszélyt jelzik, mikor ezt a ministerium saját egyénei jelzik, akkor az ország minden ahhoz értő emberét összehívják, velők az ügyet megbeszélik és az ő véleményük alapján és velük együtt a szükséges intézkedéseket azonnal megteszik. Évek multak el, az ország milliókra menő károkat szenvedett, egész városok pusztultak el és ma még ezen rendkívül fontos és életbevágó ügyek rendezésének csak kezdetén állunk. Mint említem, az ország jelentékeny veszteségeket szenvedett, az országot