Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

221. országos ülés alkalmazva. Az igaz, hogy a technikai ügyeket egy Waldmami nevű főmérnök vezeti és gépészmérnök is. Ő 1871-ben jött Magyarországra 35 frt havin zetéssel és tehetségei folytán folyton és fokozatosan előre menvén, végre átvette a technicai ügyek vezetését. Ezen egyén azonban tud magyarul is és — nem valami kitűnően — de mégis beszél magyarul. Én mindezek folytán azon nézetben vagyok, hogy a gépgyárt szükséges teljesen, de fokozatosan a vezetésben is magyarrá tenni; az egész kezelés teljes felforgatása és a sikeres működés koczkáztatása nélkül azonban lehetetlen ugy eljárni, mint azt némelyek kívánnák, hogy t. i. egyszerre bocsáttassanak el a németek és helyettesittessenek magyarokkal. Nem lehet ezt tenni azért is, mert a gépészmérnökségre még nagyon kevés képzett magyar ember van. Ma már képezik magukat ezen szakra is a fiatal emberek, de még ma sem oly számban, mint kívánatos volna. Ezelőtt néhány évvel éppen nem, vagy rendkívül kevesen képezték magukat, a minek természetes oka van ; mert midőn a sok vasút épült, akkor a mérnökök alig hogy bevégezték tanulmányaikat, azonnal nagy állomásokat kaphattak. A ki pedig gépész-mérnök akar lenni, annak a rendes tanfolyamon kívül még két évet kell az egyetemen töltenie. Ez előtt tehát a mérnökök, a helyett, hogy még ezen két évet is kitöltötték volna, kimentek valami jó állomásra, mely bőven kínálkozott és így a gépész-mérnökség tanulmányozására kevés maradt itt. Most azokat kellene alkalmazni, kik akkor tanultak, mert a ki most jött az egyetemről, azt nem lehet ilyen nagyobb gyár élére, r vagy a technicai osztály vezetésére állítani. Én tehát azt hiszem, hogy a gépgyárt nem lehet azon váddal illetni, hogy ott a magyarok akadályokra találnak elöremenetelükben. Sem én, sem az igazgatótanács, mely a gyár felett áll, senki, a kit e tekintetben megkérdeztem és kinek magyar érzelmei iránt semmi kételyem nem lehet, nem osztja ezen nézetet. Az ez iránti aggodalmak azóta keletkeztek, hogy a diós-győri gyár átvétele szóba került. Én kijelentettem, hogy hajlandó vagyok arra, hogy a diós-győri gyár a pénzügyministeriumból a közlekedési ministeriumba tétessék át, de kijelentettem azt is, hogy akkor a gépgyár igazgatója által óhajtom azt berendeztetni és óhajtom, hogy ő legyen a gyár vezetője, mert évek óta ismerem az ő jártasságát és avatottságát. Ettől fogva indult meg a mozgalom ez irányban, minthogy ezen igazgató idegen ember, a mit nem lehet tagadni. De méltóztassék arra gondolni, hogy tehát ki volna egy ily nagy vállalat élére állítható? Tisztán technikai embert nem lehet alkalmazni, mert ide egyszersmind kereskedelmi márezius 10. 1880. tn ember is kell. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a gépgyár, mióta azt Zimmermann átvette, 60 drb. különféle gőzgépet, 32 drb. gőzmozdonyt, teljes berendezéseket fürészdék, malmok, szesz-, olaj- és dohánygyárak részére, 50 drb. különféle munkagépet, 40 drb. gőzmozdonyt, 6 drb. mozdonyhoz való cséplőgépet, 320 drb. különféle vashidszerkezetet 50,000 métermázsa súlylyal állított elő 9b/2 millió frt értékben. Ily gyárhoz egy gépészvezető nem elég; ehhez egyszersmiad kereskedelmi ismeretekkel is biró ember kell, kinek mind a kereskedelmi összeköttetésekben és vezetésben, mind a gépészeti ügyekben képzettséggel kell bírnia. Ily ember fájdalom, hazánkfiai között alig van. Ha van is, nagyobb fizetéssel már alkalmazva van, a mint hogy ismerek magam is egyet, a ki Angliában van, de három akkora fizetése van, mint az itteni igazgatónak. Magam beszéltem vele és felszólítottam, hogy jöjjön ide, de midőn megmondtam, mennyi fizetése lenne, azt felelte, hogy neki három annyi fizetése van és igy nem jön. Egyébiránt intézkedtem, hogy egy magyar fővezető alkalmaztassák a gépgyárban és hogy a magyarnyelv fejlesztése lehetőleg továbbra is előhaladjon. De egyszerre, rögtönözve, tisztán magyarrá tenni a gépgyárt nem lehet, ha csak nem akarjuk oly helyzetbe juttatni, hogy kénytelenek legyünk bezáratni, mert az csak a jövedelmezőség rovására történhetik. Mióta, tisztelt ház! a ministeriumot vezetem, minden irányban, melyben befolyásom van, megtettem kötelességemet arra nézve, hogy a magyarság terjedjen, haladjon, a nélkül, — hogy az illető vállalatok megakadjanak, mert ezt sem szabad koczkáztatni. Megtettem ez irányban mindent ezen gyárnál is és azt hiszem, hogy azon vád, hogy a gépgyárban nincs magyar szellem, alaptalan. Én ismerem az igaagatót. a ki teljesen magyar gondolkozású és érzelmű ember, a ki magát és családját magyarnak tekinti, a kit a gyárban működő munkásegyének apjukként tekintenek és mondhatom, hogy ott semmiféle socialisticus irányzatok nem mutatkoznak, éppen azért, mert a berendezés és a vezetés olyan, a milyennek valóban lennie kell. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék válaszomat ezen interpellatióra tudomásul venni azzal, hogy igenis a fokozatos tovább fejlesztést kívánatosnak tartom és különösen az iránt, hogy a fővezetők magyarok legyenek, intézkedtem is és hogy a gyárnak ezentúli magyarosítását igen is óhajtom. [Elénk helyedé?, jobbfelöl.) Madarász József: A t. mioister ur válaszát tudomásul nem vehetem. Mindazt, a mit a t. minister ur elmondott, éppen a kormánypárti képviselőket kérem, méltóztassanak jól megfon3*