Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-229
206 ^ <* rszi S«s ülés márezius 19. 1880. leszállítása azon mérvben, hogy temérdek sónk Európa piaczain versenyképesen jelenhessék meg. T. ház! A mi sóáraink oly magasak, hogy azok kizárólag a belfogyasztásra szorítják sóproduetiónkat és kereskedelmünket, holott a természet oly bőségben áldotta meg hazánkat sóval s hazánknak geográfiai fekvése olyan, miszerint mi arra lennénk utalva, hogy Európa nyugati részének nagy részét sóval lássuk el és onnan az egészségtelen tengeri sót leszorítsuk. Megvan minden kellék erre, ott van 4 sóaknánk hajókázható folyók partján s igy az olcsó vízi közlekedés rendelkezésünkre áll le a Fekete tengerig, onnan a nagy világba. Az egyedüli akadályt csak a nagy ár képezi, pedig oly olcsón azt előállítani és szállítani senki se tudja, mint mi. Hogy az árleszállítást minden veszély nélkül megteheti a pénzügy minis ter úr, arra példákat hoztam fel múltkor, fölemiitvén, hogy a nemzeti fejedelmek egész udvartartási költségét fedezte a sójövedék, mert bár tengelyen kellé akkor szállítani, az olcsó ár mégis lehetővé tette, hogy egész Keletet Erdély lássa el sóval. Felhoztam az 1848-iki példát, a mikor nagy hazánkfia Kossuth Lajos kormányzó [Éljenzés a szélső haloldalon.) engedélyéből a parajdi sóaknán, a só mázsáját 2 frttal szolgáltatván ki, a sótermelés és eladás a bányán megötszöröződött daczára annak, hogy akkor tisztán a belszükségletre volt a fogyasztás szorítva. E felbátorító példák után merjen a kormány e téren az államkincstár és e hon polgárainak érdekében levő reformokat kezdeményezni, mert ha mindenben csak a régi slendriánnál maradunk; ha csak a régi kerékvágásban döczögünk, ha a Bach-rendszer hagyomá nyait megbolygatni nem merjük: akkor abnormis helyzetünkből kivergődni soha sem fogunk. Ajánlom a pénzügyminister urnák állami jövedelmünk fokozása szempontjából a sóárnak műzsánkint 2 írtra való leszállítását. E mellett még bátor vagyok figyelmét fölhívni, hogy a még a Bach-rendszer által megtagadni nem mert — olcsó marhasó kiszolgáltatását eszközölje, mert éppen az, hogy a nagy sóár miatt a szegény ember ugy magától, mint marhájától kénytelen az egészség fenn tartására nélkülözhetlen sót megvonni, okozza leginkább a hazánkban megmegujulva felmerülő marhavészeket és betegségeket, melyek milliókra menő károkat okoznak a népnek s az elhárítási törekvésnél [nagy kiadásokat az államnak. Madarász József: Köszönettel tartozom az előttem szólott t. barátomnak Orbán Balázs képviselő úrnak, hogy a sőjövedéknél felhozta ismét azokat, a miket már — emlékszem ez országgyűlésen többször előhozott. És e tekintetben nem elégszem meg a szóval s habár leszavaztatásnak teszem is ki magamat, egy határozati javaslatot kívánok a t. ház elé nyújtani. Még pedig határozati javaslatom ismét megtartja a kellő korlátokat, mert ismét nem óhajtja azt, mit a dohányjövedéknél tett határozati javaslatomra nézve is a t. előadó úr elmondott, de mindemellett a házszabályok által adott jogomnál fogva, hogy indítványom mellett utólag is felszólalhatok, élni nem kívántam, most azonban megjegyzem azt, hogy az nem azt jelenti, hogy ezen ügy ez országgyűlésről is elnapoltassék, hanem lehetőleg időt akarok a ministerelnök úrnak adni, ki félév, esetleg kilencz hónap alatt megteheti azon intézkedéseket, a melyek mind a dohányra, mind a sóra nézve is a létező törvények szerint általa minden esetre teljesitendők, hogysem azon javaslatokat beadhatná, a melyeket ismét nem én, mint egyes képviselő, mert én ez adatokat nem birom, hanem csakis a pénzügyminister úr, a ki ez adatok birtokában van, adhat elő. Határozati javaslatom a következő: >Tekintettel, hogy a sónak jelenben is magas áron eladása nem csak a közegészségre, hanem a baromtermelésre is károsan hat, utasittatik a pénzügyminister, hogy az e végre szükséges elöintézkedések megtétele után, tegyen a háznak javaslatot, a mely szerint a só egyedáruságnak megszüntethetéseig is, a só ára lehetőleg leszállíttassék és a barom termelésre nézve kívántató só adásvétele is eszközöltessék. < E tekintetben a marhasóra nézve legyen szabad azon reményemet kifejeznem, hogy én nem hiszem, miszerint a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister úr is ne érezné szükségét annak, hogy a marhasó, a melyet sokkal olcsóbban képesek előállítani, a szegény emberek által barmaik számára megszerezhető legyen. Remélem érzi ezt a pénzügyminister úr is s e tekintetben legalább addig, mig erre vonatkozólag más rendelkezések törlénhetnének, lehetségesnek tartom, hogy Orbán Balázs t. barátom felszólalása folytán, a lakosság szükségének enyhítésére a lehetőt megtegye. Azért ajánlom indítványomat. [Helyeslés a szélső balon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister : Azt; hiszem, t. ház, hogy hazánk pénzügyi helyzete nincs oly állapotban, hogy jövedelmeinek egy tetemes részéről lemondjon, [ügy van! a jobboldalon.) És éppen most, midőn hangsúlyoztatik, hogy ne a direct, hanem indirect adókat kell jövedelmezőkké tenni, ezzel szemben azt hozzák javaslatba, hogy az ország két oly tetemes jövedelemről, mint a dohányjövedék, mely 18 milliót hoz és a sójövedékről, mely 12 milliót hoz be, tehát összesen 30 millióról mondjon le,
