Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

221. országos ülés márezius 10. 1880. i3 az orthodoxoknál is, — 74 olyan van, mely német nyelvkn van intézve magyarországi zsidók álltai a magyar ministeriumhoz. Azt hiszem, hogy ezzel eléggé indokolva van azon módosítvány, melyet benyújtani szándékozom (Halljuk!), mely abban áll, hogy mondassák ki, hogy ne csak az iskolának törvényszerű állapota, hanem a tannyelv magyar volta is vétessék tekintetbe az iskoláknak ezen alapból való segélyezésénél. (Helyeslés.) Bátor vagyok ezen módosíványomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Antal Gyula jegyző (olvassa György Endre módosítványdt) : A kérvényi bizottság határozati javaslatának ezen szavai után: „az illető iskoláknak törvényszerű állapota" — toldassék: „a tannyelv magyar volta". Aláirtak: Antal Gyula, Miklós István, EbeiNándor, Nagy Gábor, Borosnyai Pál, Kármán, Lajos, Sváb Károly, Wieland Arthur, Jászay Antal, Elekes György, Wahrmann Mór, Dacsó Pál. Tomcsányi László: T. képviselőház! Azt hiszem, már most is elérkeztünk odáig, hogy a vita folyamából egyes dolgokat constatálhassunk. A mi egyelőre constatálható, az nem nagyon örvendetes, mert azt látom, hogy valahány szónok felszólal, egy sincs az előtte szólottál eg}^ véleményben. Ha ezen nem örvendetes jelenségből nekem is kijut, legfőlebb nem vagyok jobb a többinél. De egyáltalában nem új dolog az, hogy a vélemények e tárgyban oly különbözők. Nekem alapeszméül és kiindulási pontul az szolgál, a mit a t. előadó ur igen érdekes fejtegetése végén mondott, midőn felhívott bennünket, hogy fogadjuk el a kérvényi bizottság határozati javaslatát azon ezélból, hogy ezen ügyben valahára képesek legyünk valamit tenni a kedélyek megnyugtatására. Ha csakugyan e czélt látnám a határozati javaslat által elérve, nem haboznám azt elfogadni. E czélt azonban nem látom elérve, főleg egy szempontból, melyre még vissza fogok térni. Egyelőre legyen szabad reflectálnom a Moesáry Géza t. képviselőtársam r által beadott határozati javaslatra. (Halljuk!) Én nem ismerem félre, hogy annak elfogadása, hogy a kérdés, az alap jogi természetének megvizsgálása végett, a jogügyi bizottsághoz utasittassék, némi elvi praecedenst alkothatna más alapokra nézve is s ezen szempontból vannak erre nézve aggályok. Ha azonban ezen aggályok eloszlathatok lennének, nem vonakodnám annak elfogadásától, sőt talán egy tűrhető expediensnek tartanám arra nézve, hogy a kérdés jogi oldala teljesen megvilágittassék. De megvallom, a tulajdonjog kérdését nem tartom actualis jelentőségűnek, nem pedig azért, mert azt hiszem, itt nem is arról van szó, hogy az alaptőke autonóm kezelés végett a hitfelekezetek köztt osztassék fel. És itt bátorságot veszek magamnak reflectálni Molnár Aladár t. képviselő ur azon nézetére, hogy az orthodox hitfelekezet ehhez ragaszkodik; utalok egyszerűen kérvényükre, melyben azt mondják, hogy vagy tőkében kiszolgáltatandó, vagy a kormány kezelése alatt meghagyandó. Ezen alternativ módozat kijelölése kizárja azí, mintha ők az összegnek autonóm kezelés végetti kiszolgáltatását követelnék. Ha concaedálják azt, hogy az állami kezelés továbbra is fennmaradjon, nem ragaszkodnak almoz. ho<>-v a tőke kiszolgáltassék, így állván az ügy, azt hiszem, hogy a cardüiális kérdés megoldására már ma áttérhetünk és őszintén megvallom, hogy én csatlakozom ahhoz, hogy ma már elérkezett az idő annak kimondására, hogy az állami kezelés fenntartandó. Más felfogásom van a jövedelemre nézve. Én részemről csatlakozom Mocsáry tisztelt barátomnak azon nézetéhez, mely szerint 8 a minister urnák a rabbi-seminarium felállításához gratulál. Én is gratulálok neki ehhez. Én a rabbiseminariumot culturalis és hazafias intézménynek tartom, mely lényegesen van hivatva és ezentúl még inkább lesz hivatva arra, hogy a magyar nemzetiség terjedését azon körökben, melyekre befolyást gyakorolni hivatva van, előmozdítsa. Ha nem fogadhatom el azt, hogy közös intézet, ez felrovandó azon felfogásnak, mely engem annak megítélésében vezet, hogy mire szolgáljanak ezen alap jövedelmei. Én t. ház, midőn a rabbi-seminarium felállítását egyáltalában nem perhorrescálom, megvallom, hogy Molnár Aladár t. barátom tegnapi beszédét, melyet kénytelen vagyok oly jelesoek tartani, hogy az nagy benyomást tett a t. házra és melynek hatása alól még ma sem tudja magát a ház kivonni és mely az ellennézetiiek állását is megnehezíti, — mondom, kénytelen vagyok beismerni, hogy t. barátom beszédét igen nemes és emelkedett hazafias hangulat lengi át. A kérdés eldöntésénél én azt tartom, hogy érzelmeink lesznek főleg irányadók és ez az, a mi a beszédet arra minősíti, hogy a kérdés eldöntésénél irányadó legyen. Azonban a dicséretes, hazafias hangulat mellett, egytől nem akarok ma eltekinteni. Én azt hiszem, hogy az ellenkezően gondolkozóknak szintén fel kell tárniok nézeteiket. Egyet megengedek t. barátomnak, azt, hogy bármint gondolkodjunk is az alap jogi természete felett, annak jövedelmei a magyar zsidóság culíur czéljaira legyenek szentelve. Ez alapon találkozunk és ebből indulunk ki mindannyian. Ha ez igy van, akkor azt tartom, hogy egyaránt van joga a jövedelemhez mindkét felekezetnek, — mert bocsánatot kérek, de már ahhoz nem csatlakozhatom, hogy az orthodo-