Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-221
12 221. országos ülés márczius 10. 1880. Illyassevics Jenő, Abonyi Emil, Szabó Márton, Hérits Antal, Jászay Antal, Szilágyi István, Szuhányi Ödön, Miklós Gyula, Andrássy Mihály, gr. Teleky Géza, Simó Lajos, Szathmáry Miklós, Pap Sándor, ifj. Latinovits János. Molnár Aladár: T. ház! Szavaim félremagyaráztatása miatt a házszabályok értelmében kérek szót a t. háztól. (Halljuk!) Mocsáry Géza t. képviselő ur mostani előadásában tegnapi beszédédemből nemcsak az idézeteket adta több alkalommal elferdítve elő, de még magukat az okoskodásókat is; és ez nemcsak egy vagy két tételre vonatkozik, hanem annyi alkalommal ismétlődött, hogy nem vagyok azen helyzetben, hogy a jelen perczben minden egyes ilyen elferdítést helyreigazítsak, azért csak egy pár részt, a mi megmaradt emlékezetembea hozok fel ez alkalommal. Pl. határozottan tiltakozom az ellen, mintha én azt mondottam volna, hogy az izraeliták, vagy akár maguk az orthodoxok is általában iszonyodnának a culturától, tiltakozom azon felfogás ellen, melyet számba adott, tiltakozom az ellen, hogy én azt mondtam mondtam volna, hogy az izraeliták egy oly tetemet képeznek a társadalomban, a mely a nemzetnek vérkeringését megakadályozza; tiltakozom az ellen, hogy én a zsidók vallási beolvasztásáról szóltam, vagy azt óhajtanám. Kénytelen vagyok tegnap elmondott beszédemnek a ház naplójában foglalt szövegére hivatkozni, méltóztassék, a kit érdekel, azt megtekinteni és meg fog győződni, hogy Mocsáry képviselő úr szavaimat több izben tökéletesen félreértette. Mocsáry Géza: T. ház! Csak egészen röviden akarok felszólalni. A t. képviselő ur nincs arra hivatva, hogy vájjon én az idézeteket helyesen tettem-e? (Ellenmondás a baloldalon.) Határozottan állítom most is, hogy helyesen idéztem s igen kell csodálkoznom, hogy az általam felolvasottak ellenére is, annyira ragaszkodik a maga nézetéhez. Hiszen felolvastam azt, a mit a képviselő ur czáfolni kíván. Én hivathozom a t. ház minden tagjára, méltóztassék megnézni a naplót s abból meggyőződni, hogy a beszédnek szelleme és szavai nem azok-e, a mint azt előadtam. (Helyeslés a jobboldalon.) György Endre: T. ház! Magam és a ház mindkét oldalán ülő több képviselőtársaim részéről is, a kérvényi bizottsági előadó ur határozati javaslatához, vagy esetleg, hogy ha ez nem fogadtatnék el, Molnár Aladár t. barátom határozati javaslatához egy módosítványt, illetőleg egy toldalékot vagyok bátor ajánlani. (Halljuk!) A módosítvány az, hogy a határozati javaslat ezen szavai után: „az illető iskolának törvényszerű állapota" hozzá toldassék: „a tannyelv magyar volta". (Helyeslés.) T. ház! Én azt hiszem, hogy az én juridicai eruditióm határán túl van, arra nézve véleményt mondani, hogy vájjon az izraeliták között fennálló hitfelekezetek közül, melyik bírhat több jogot és mily arányban ezen alaphoz. Azonban a kérdésnek, akár úgy döntessék el, a mint az nézetem szerint helyesebb volna, hogy t. i. az alap az állam birtoka és az izraelitáknak csak a járadékhoz van joguk, akár pedig úgy, hogy az alap adassék ki az izraelitáknak, az állam pedig a járadék felett intézkedjék, mindkét esetben kétségtelenül van politikai oldala is. Ennélfogva ezen kérdés az államuak rendelkezése alatt áll és ennek elbírálása a gyakorlatban bizonyos politikai intentiók érvényesítését a szükséghez képest kétségtelenül igényli. Mind a neológoknál, mind az orthodoxoknál a közoktatás ü^ye igen gyenge lábon áll, legalább az ország igen nagy részében valóban türhetlen, mert azon állapot a mai culturával össze nem egyeztethető, melyben az úgynevezett zsidó zúg-iskolák állanak. En, t. ház, magam is teljesen egyetértek Molnár Aladár t. barátommal azon álláspontra nézve, melye; a zsidóság véleményem szerint Magyarországon a társadalom többi osztályaival szemben eifogla!. Azonban ennek nem felekezeti okokat tulajdonítok, hanem főleg és első sorhan azt, hogy a zsidóság annak daczára, hogy nem nemzetiséget, hanem csak felekezetet képvisel, mégis a magyar fajjal szemben egy egész elütő nemzetiségi politikát folytat és a magyar nyelvnek decise nem adja meg azon súlyt sem az oktatásban, sem az irodalomban, a melyet a magyar államnak követelni joga van az egyes hitfelekezetektől. Megkülönböztetést kell tennünk, t. ház. En az oktatásnál a lehető legliberalisabb álláspontot szeretem elfoglalni a nemzetiségekkel szemben, de a zsidóságnál nem ez a nézetem, mert a zsidóság nem nemzetiség és az állam Csakugyan nem tűrheti el azon visszásságot, hogy oly iskolákat segélyezzen az általa kezelt pénzből, melyek esetleg a germanisatió özéljainak előmozdítói. Meggyőződésem szerint türhetlen állapot az, a mit az orthodoxok kérvényükben állítanak, hogy három tanár van az állam által felállított és kezelt rabbí-seminarinmban, kik magyarul egy szót sem tudnak. Igaz, hogy t. barátom Molnár Aladár devalválta ezen hármas számot egyre, de az én nézetem szerint az is absurdum, hogy csak egy tanár is legyen olyan a magyar állam által felállított és általa kezelt pénzen fenntartott intézetben, a ki az államnak nyelvét nem érti. Méltóztassék szavaim elbírálásánál figyelemmel lenni az állami nyelv iránti azon bűnös közönyre, mely többek köztt a ministeriumhoz beadott segélyezési kérvényekben nyilvánul, hajói tudom, a neológok által beadott 90 kérvény köztt — s valószínűleg ugyanazon arány áll
