Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

ÍO 221. országos ülés márczins 10. 1880. intézet állíttassák fel, a magam részéről nem helyeselhetem. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy vívmányként tünteti fel a képviselő ur, hogy Hildeslieim rabbi-orthodox volt s hogy ez ké­sőbb meggyőződött arról, hogy a rabbinus-semi­narium felállítása szükséges. Beszédének argti­mentatiója abban összpontosul, hogy ez okos ember, mert erről meggyőződött (Halljuk!) és hogy az orthodoxok sem perhorrescálják ezen intézetet. Miután a t. képviselő ur annyira előtérbe tolta Hildeslieim személyét, legyen szabad egy kicsit itten kitérnem. Igaz, hogy Hidesheim or­thodox Vasmegyéből, vagy Kis-Mártonból. Be is választották őt a congressusba, csakhogy itt két­kulacsos volt, mert tartott az r orthodoxokkal és a congressus - pártiakkal is. 0, mikor az ortho­doxok kiléptek a congressusból és ezek hittak őt magokkal, azt mondotta Hildeslieim, hogy ő nem jön, hanem ott marad, mert ő a congressus által felállíttatni szándékolt rabbi-seminarium direktora akart lenni. Mikor aztán látta, hogy őt nem akarják direktornak, akkor meg azt mondta, hogy tiltakozik a rabbiseminarium felállítása ellen. Mikor azután hazament, akkor meg nem akarták acceptálni őt sem az orthodoxok, sem a neológok s igy nem maradt más hátra, mint hogy elmenjen Magyarországból Berlinbe s ott állítson egy privát rabbi-intézetet. Ez azon egyén, a kire a t. képviselő ur hivatkozott, mint olyanra, hogy mennyire változnak magoknak az ortho­doxoknak is nézetei a rabbi-seminariumról. Kü­lönben at. képviselő ur nékem azzal, hogy Hildes­heimot idézte és őt oly auctoritásnak tüntette fel, nagy szolgálatot tett. Molnár Aladár: Ezt nem mondtam! Mocsáry Géza: Ha nem mondotta, akkor nem mondotta, de úgy tüntette fel. [Derültség.) A legáltalánosabb vád, melyet a t. képviselő ur és minden más szónok, a ki irtózik a strimflik­től, pedig sok más vallásfelekezet is volt, a mely kék strimpflit viselt, az, hogy Gralicziából jön­nek ezek a strimpflis rabbinusok és hogy ezek vezetik a hitközséget az izraelitáknál. Igen sok­szor hallottam e vádat, t. ház, de hogy ez rész­letezve lett volna és statisticailag ki lett volna mutatva az, hogy a tényleg létező 200 orthodox rabbinus közül hány vándorolt be Gralicziából, hogy mily qualineatióval birnak, ez még eddig nem történt meg. Biztosíthatom a t. házat és a t. képviselő urat is, a ki irtózik a strimpfliktől, [Derültség) hogy a Magyarországban létező 200 orthodox rabbinus között csak kettő van olyan, a ki Gralicziából jött. Azt hiszem, t. ház, hogy ez oly lényegtelen szám, a mely nem érde­mes arra, hogy a képviselő urak ezen, mond­hatni kedélyizgatásra szánt eimntiatiókkal élje­nek. Azt mondja a t. képviselő ur, ezt külön­ben mások is mondották és erre a térre nem terjeszkedem ki, mert korainak látom és csak azért hozom fel, hogy némi iaconsequeutiát con­státálják a képviselő ur beszédében. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen alap feloszthataí­lan, mert hiszen tulajdonképen egy felekezettel állunk szemben. Én ugyan megezáfoltam, hogy nem egy felekezet ám ez, de kettő, de elfogadom a t. képviselő ur állítását, hogy egygyel állunk szemben és elfogadom azon okoskodás másik részét is, melyet példaképen hozott fel, de nem a maga részére, de az én részemre, hogy a románok és szerbek is elváltak egymástól, ez nem rituális, nem clogmaticus különbség miatt történt, de nyelvkülönbség miatt történt, ezt a t. képviselő ur nem fogja eltagadni. Hát én el­fogadom ezt az álláspontot. Mi történt a szerb és román alappal? Tör­tént az, hogy a közös egyházi vagyon numerice szépen felosztatott és a felett most az illető fele­kezet önállólag a másiktól intézkedik. Az tehát nem akadály, t. képviselő ur. Pedig itt nincs csak egy vallásfelekezet, mert hiszen itt rituális különbség van, mint méltóztatott mondani — vau­nak orthodoxok, a kik igy imádkoznak, vannak neológok, a kik sehogysem imádkoznak. [Derültség) Itt tisztán csak rituális különbség lenne a képviselő ur fogalma szerint. Ezen rituális elválás nem akadályozhatja az alap felosztását. Azt mondja a képviselő ur: nem lehet felosztani, mert nem lehet feltalálni a helyes kulcsot, mert a községek folytonos fluctuátióbau vannak, egy­szer orthodox, máskor neológ, azután meg statusquo községek. De ezen kérdésen már túl vagyunk, ezt a gyakorlat már megmutatta. Hiszen törvé­nyünk van arra, hogy mi történjék a felekezeti alappal akkor, midőn abból valaki kivál, akár tömegesen, akár egész felekezet. Azt a törvény rendezi, ez iránt minden scrupiüuson túl vagyunk. Ha egyik a felekezettől elválik, megmarad a vagyon, a nélkül, hogy a felekezet abból ä ki lépőt részesítené; hogy ha átlép más felekezetre, úgy részesül az új alapban, mint részesülnek azok, kik eredetileg azon feletkezetbe tartoztak. Ez tehát az én véleményem szerint akadályt nem képez a felosztás ellen. Ámbár mondom, az időt arra, hogy az alap­pal mi történjék, most eljöttnek nem látom; azt hogy miért, később fogom csak kifejteni. Most egészen röviden az igen t. képviselő ur határozati javaslatára fogom nézeteimet elmon­dani. Hosszasan nem kell azzal foglalkozni, mert majdnem megegyezik azon határozati javaslattal, melyet szintén akarok megérinteni, a különbség közttük csak az, hogy az egyik a minister urnák meg akarja kötni a kezét a tekintetben, hogy az a felesleges jövedelem, mely nem közös czélokra fordittatik, directe mily czélokra fordíttassák, egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom