Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-221
221. országos ülés márczius 10. 1880. 9 „Bizonyos vörös fonal húzódik ezenkívül végig, bizonyos iszonyodás, az általános kultúra iránt." Molnár Aladár (közbeszól): Nem az izraeliták, hanem az orthodoxok vezetői! Mocsáry Géza: Azt mondja a képviselő ur, hogy nem általában az izraeliták, hanem az orthodoxok. Molnár Aladár (közbeszól): Vezetői! Mocsáry Géza: Legyenek hát orthodoxok! A másik vád pedig az, hogy azt mondja a képviselő ur, hogy bizonyos vonakodás észlelhető náluk a magyar institutiók iránt, itt valószínűleg a nevelési institutiókat érti. Nem tudom, mit ért a képviselő ur az általános kultúra alatt, azt érti-e, hogy az a kaftános orthodox izraelita frakkban járjon, vagy pedig azt érti, hogy az orthodox, mint mi is, szalonnát és sertéshúst egyenek. Ha ezt érti, akkor, midőn azt mondja, hogy iszonyodnak a kultúrától, akkor megvallom őszintén, hogy én a nemzeti szokáshoz, vagy valláshoz való ragaszkodást ilyennek nem tekintem. Például Csauády Sándor képviselő ur mindig magyar ruhában jár és azt hiszem, hogy ezért nem fogja a képviselő ur azt mondani, hogy ezen nemzeti szokáshoz való ragaszkodásból iszonyodik a kultúrától Csanády ur. (Derültség.) A mi pedig az étkezés separatismusát illeti, ismerek én egy igen előkelő államférfiút, ki európai műveltség színvonalán áll, a ki tán a képviselő urnák is mintaképül szolgál, lagalább ugy látszik, mert azon elveket méltóztatik vallani, a melynek ő zászlóvivője volt itt a parlamentben és azonkívül (Halljuk! Halljuk!) Sennyey Pál báró, ki hű és buzgó katholikusnak ismertetik, annyira ragaszkodik vallási szokásaihoz, hogy minden böjtöt szigorúan megtart. Azt kivánja-e következtetni a képviselő ur ebből is, hogy ezért már iszonyodik a kultúrától. Lehet, hogy ez a deduetio nem egészen találó, de ha ilyen elveket állít fel, meg kell engedni, hogy ilyen alapelvekből, lehet ilyen következtetéseket levonni. Azt mondja a képviselő ur — és ez a legsúlyosabb vád — hogy az orthodoxok, mert azt tetszett mondani, az orthodoxok... Molnár Aladár (közbeszól): Vezetői! Mocsáry Géza : . . . iszonyodnak a magyar intézménytől. Nem tudom volt-e a képviselő urnák alkalma oly vidéken utazni, hol az orthodoxok tömegesen élnek és volt-e alkalma megtekinteni Magyarország felső vidékén az állami és községi tanintézeteket .... Molnár Aladár: Volt alkalmam! Mocsáry Géza:... mert, ha volt alkalma, akkor nem a valóságnak megfelelőn adta elő, mert Magyarország lakói, — hivatkozom minden képviselőtársamra Máramarostól kezdve Pozsonyig — tapasztalhatta és ez gyakran panaszokra is KÉPVH. NAPLÓ. 1879—81. XI. KÖTET. szolgáltatott alkalmat, a miről a minister urnák hivatalos tudomása is lehet, hogy alig nyílik meg egy állami intézet és az izraelita gyermekeknek oda való tömeges csoportosulása oly nagy dimensiókat ölt főkép az utóbbi időkben, hogy azoknak számaránya a más felekezetűeknél háromszor, négyszer nagyobb. Hivatkozom két példára, melyet a t. képviselő ur megezáfolni nem fog, mert tény. Nálunk Ungváron, van egy gymnasium 600 tanulóval, a legjobb gymnasitra az országban, van benne 200 izraelita gyermek. Továbbá a cultusminister ur kegyességéből felállítottunk egy községi iskolát. Alig nyílt az meg, az izraelita gyermekek tekintet nélkül arra, hogy orthodoxok-e vagy neológok, annyira tömegesen foglalták el a tanodát, hogy 50°/o-át képezték az iskolába járóknak. Mit jelent ez? Éppen ellenkezőjét annak, a mit a t. képviselő ur állított, hogy t. i. a magyar kultúra iránt nem birnak fogékonysággal, mert ha azok a vezetők, — a mint ki tetszett javítani. Molnár Aladár: A naplóban van! Mocsáry Géza: Én megengedem. Vegyük úgy, hogy ott van. Ha mondom, azon vezetők olyan ellenszenvesek lennének, ha állana az, hogy oly nagy befolyást gyakorolnak egyes községekre, hogy mind az történik, a mit ők akarnak és csak az ő szellemöktől függ az, hogy a hitközség ilyen szellemű legyen, akkor ezen hitközségeknek csak jó szellemű vezetői lehetnének, mert ha nem ilyenek volnának, gyermekeiket nem küldenék az állami iskolába. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy csak Magyarországban iszonyodnak a rabbi-seminariumoktól, más országokban hozsannával üdvözlik azokat és éppen a magyar állam, mely gyakran szereti más művelt államok zászlóját lobogtatni, maradjon e tekintetben hátra? Ez megbocsáthatatlan bűn volna az államiság és nem tudom micsoda szempontjából. Beszéde ezen részét főkép Hegedűs László t. képviselőtársam ellen intézte. Igaz ugyan, hogy van Európában több seminarium is, van Boroszlóban, vau Berlinben, hanem elfelejtette a t. képviselő ur, hogy mindkét semínarium magánjellcmű, privát emberek létesítették. A boroszlóit Franki s a berlinit Hildesheim alakította. Egyetlen seminarium van a világon, a mely állami és ez a párisi seminarium. A ki azonban tudja, hogy Parisban minden felekezet, maga a katholikus felekezet is az államtól kapja dotatióját, az a mienkkel az oda való viszonyokat összehasonlítani nem fogja. Létezik tehát rabbiképző-intézet Berlinben, Boroszlóban, ergo Magyarországon is kell. Én igen szívesen veszem, ha Wahrmann, vagy Mandel képviselő ur, ki a rabbi-seminarium szükségét elismeri, saját zsebéből állítja fel. de oly alapból, mely közös culturalis, közös népnevelési czélokra fordítandó, ilyen 2
