Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-221
8 221. országos ülés márezius 10. 18SÖ. oly izraelita és orthodox iskolát megjelölni, a melyekben az itteni központi izraelita tanító-képezdéből alkalmaztattak volna tanírók. Én ugy vagyok informálva, hog} r ily község van néhány, de kevés, sőt az orthodox izraelitáknak ellenszenve az ezen tanítóképezdében kiképzett tanítók ellen annyira megy — s ezt a magam részéről nem is tartom valami nagy szerencsétlenségnek — hogy inkább készebbek az orthodoxok más felekezetbeli pl. katholikus, református és evangélikus tanítókat alkalmazni s erre felemlíthetem pl. Bonyhád, Makó, Nánás, Szombathely községeket. Említi a t. képviselő ur azt, hogy az orthodoxok már annyira megkedvelték a rabbi-seminariumot, hogy igen sok orthoclox hitközségből való gyermek ment bele, sőt vaunak oly rabbinusok is, kiknek gyermekei annyira qualificáltattak, hogy belementek. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur e tekintetben tévedésben van. Meglehet, hogy orthodox hitközségbe valók az illetők, de nem következés, hogy orthodox szülők gyermekei, mert egy és ugyanazon hitközségben lehetnek neológok és orthodoxok, mert ha valaki például Ungvárról, mely orthodox község, beadja gyermekét a seminariumba, az nem zárja ki, hogy orthodox legyen, lehet neológ is. Említette a képviselő ur, hogy annyira ment a dolog, hogy a legszigorúbb orthodoxok odaküldik gyermekeiket, említette a munkácsi és nyitrai hitközségeket. Én kerestem ezen kifejezést a naplóban, de nem találtam. Ugy látszik, hogy ezen rabbinusok gyermekei annyira elrémültek attól, hogy belekerülnek a naplóba, hogy megszöktek. A naplónak ellenőrzése meglehetősen erős és jó, mégis megtörténhetett, hogy ezen gyermekek Kónyi ur vezérlete alatt szépen kisiklottak. A t. képviselő ur beszédje folyamán s különösen végén nem tartotta meg azt, a mit igért, t. i. azt Ígérte, bogy objective, sine ira et stúdió fogja tárgyalni e kérdést, mert beszéde vége felé oly kifejezésekkel élt, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Azt mondja t. i., hogy ő ez idő szerint az izraelitákat oly tetemnek tekinti a nemzet testén, a mely rendes vérkeringést megakadályozza. Ez t. ház, sokkal erősebb kifejezés, semhogy ennek részletes elemezésébe belebocsátkoznám, de kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy véleményem szerint az izraeliták tettleg beigazolták azt, hogy a nemzet aspiratióval mindig lépést tartanak, hogy ott, a hol a nemzetért áldozni kell, áldozni készek nemcsak pénzzel, hanem vérrel is; beigazolták azt, hogy a nemzet jó és rósz sorsában a hazának mindig egyenlő jó polgárai és igy nem áll a t. képviselő urnák áz a mondása, a mely szerint 6'k a nemzet testén oly tetem, a mely annak vérkeringését megakadályozza. Azt mondja a t. képviselő ur, mely egészen külön álló kasztot képez és a mely olyan, hogy a nemzet testének zömével összefolyni nem akar, nagy veszélynek tartja és két szempontból tekintve, ezt kiirtani óhajtja. Erre nézve nekünk két mód ajánltatik. Az egyik mód az, hogy tökéletesen reformáljuk őket és igyekezzünk a nemzet testébe beolvasztani. A másik mód sokkal egyszerűbb: Palesztinába kellene őket küldeni. A mi az elsőt illeti, én azt hiszem, hogy minden államnak legelső feladata, hogy azoknak, a kik abba társulnak, vallási meggyőződése, vallási szertartása minden tekintetben egészen érintetlenül, szabadon hagyassék. Egy államnak sem lehet feladata az, hogy valakit azért, mert vallási szertartása elválasztja tgy másik polgártól, absorbeálni igyekezzünk, vagy azon államban lakó nagyobb valláshoz hozzácsatolni kívánjuk. Ezt én egy alkotmányos állam fogalmának keretébe nem tartom illőnek. Ez lehet egy rendőri államban, minő' Oroszország, mely az egy igaz vallást akarja a despotismus szempontjából a többiekre is kiterjeszteni; ezt teszik az oroszok a kath. vallással Lengyelországban, de az, hogy ha valaki egyik, vagy másik vallásától különböző hitet vall, a nevelés terén semmiféle különbséget nem tesz, mert ha azt az elvet állítjuk fel, hogy a vallás a nevelés akadálya, akkor kár az izraelita seminariumot felállítani, mert az onnan kikerült papok vallásosak. Ha tehát a vallásosság akadálya volna a közművelődésnek, akkor annak a seminariumuak, a melyet a t. képviselő ur oly melegen pártolt, e szempontból felfogva semmi czélja nem lehet. Én tehát azt, mit a t. képviselő ur óhajt, hogy t. i. absorbeálása által kell félig-meddig a judeismust kiirtani és azt az állam testébe beolvasztani, hogy e felekezetnek nyoma se maradjon, kivihetőnek nem tartom. A másik módot, a melyet ajánl, még veszélyesebbnek tartom: Lehetne talán ezt eszközölni az által, hogy útiköltségül ajánljuk fel ez alapot; de én meg vagyok arról győződve, hogy még talán Soroksárig se mennének az izraeliták és mi utánok szaladnánk, mert hiszen ez esetben nem volna, a ki nekünk pénzt adjon kölcsön. (Derültség.) Azt mondja a t. képviselő ur és ez még súlyosabb vád, hogy az izraeliták bizonyos iszonyny: 1 fordulnak el az általános kultúrától... Molnár Aladár (közbeszól): Az orthodoxok! Mocsáry Géza: Itt azonban egy kis kivételt tesz, mert Wahrmann képviselő ur épp akkor rá nézett s azt mondja, hogy tisztelet a kivételeknek. Molnár Aladár (közbeszól).- Az orthodoxok vezetői! Mocsáry Géza: Itt a napló, felolvasom. (Derültség.) Azt mondja at. képviselőuv(olvassa):
