Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

I j 2 225. országos ülés märcziiis 15. 1880. nagyobb befolyás biztosittassék directe a község belső életére vonatkozólag. De okvetlenül szükséges az is, hogy a községi elöljárók fizetései, a melyek napról napra emelkednek, végre csökkentessenek, vagy ha lehet, kisebb községekben, a hol a szolgálat nem vesz sok időt igénybe, legalább itt az ingyen szolgálat hozassék be, az önkormányzat egy oly elve, mely nélkül valódi önkormányzat alig képzelhető. Nagyobb községekben, ott már a községi tisztviselőt nagyobb mértékben veszik igénybe a község dolgai, de kisebb községben kétségkívül az ingyen szolgálat nagyobb nehézség nélkül behozható és ez által elérhető, hogy a község terhei ez által némileg csökkentessenek. Különösen szükséges még az is, hogy igyekezzünk a megyéknek, különösen a szolgabírónak direct befolyást biztosítani a községben, odahatni, hogy minden felesleges kiadás kerültessók és csakis az a kiadás engedélyeztessék, a melyre a községnek okvetlenül szüksége van. Nekünk végre meg kell akadályoznunk a községi pótléknak azon ijesztő szaporodását, a mely különösen a nagyobb birtokosokat rendkivül sújtja, de különben is már concurrentiát csinál az államnak és egyenesen az állami adóképesség rovására terheli a községi birtokosokat. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel összefüggésben van még egy, a községi ügyekre vonatkozó momentum. A községek törvény szerint, kategóriákra vannak felosztva; vannak kis, nagy községek, rendezett tanácsú városok. Ezeknek szervezete különböző, mert különböző teendők vannak reájok ruházva és ennélfogva szükségképen különböző az a költség is, melyet az a szervezet okoz. Kétségtelen, hogy a rendezett tanácsú városoknak szervezete a községek köztt legtöbbbe kerül, mert az a legtöbbet kivan szervezet tekintetében és különösen intellectualis tekintetben. Ide vannak utalva az árvaügyek is, melyek a rendezett tanácsú városokat arra kötelezik, hogy külön árvaszéket tartsanak. T. ház! Kétségtelen az, hogy ez rendkiviili nagy költség. Nem voltunk nagyon óvatosak és szigorúak az ily szervezet megállapításánál és ugy megtörtént, hogy egy kis község, melyben nem voltak meg sem a pénzügyi, sem az intellectualis feltételek, ambitionálta azt, hogy a községek magasabb kategóriájába jusson. És csakugyan a helyi viszonyok folytán, igen soknak engedélyeztetett a magasabb kategóriába való lépés. Ennek következménye az volt, hogy azon községek nem voltak képesek teljesíteni azon szolgálatokat, miket a törvény rájuk ruház, nem voltak képesek ellátni az árva-ügyeket s más mindenféle teendőket. És ez is hozzájárul ahhoz, hogy a községeknek nagy részében, különösen pedig a nagyobb községekben, a közigazgatás csakugyan a legnagyobb rendetlenségben van. De ez másrészt azt idézte elő, hogy derangirozva lettek ezen községek pénzügyileg, mivel rájuk elviselhetetlen nagy terhet rótt a nagyobb szervezet. Ennél fogva itt is okvetlenül szükséges lesz a legszigorúbb őrködés és a törvény szigorú végrehajtása. Természetesen a végrehajtás itt is a tapintattól és belátástól függ. Ez az, t. ház, a mit én a községekre vonatkozólag mondani kívántam. De következik most a középhatóságok organismusa és erről csak annyit mondhatok, hogy az ugy, a mint annak alapja megvan, történetileg fejlődött és a szükségletnek teljesen megfelel. A járás élén áll a szolgabíró, a megye élén áll az alispán s e mellett az úgynevezett megyei tisztikar. Kétségtelen az, t. ház, hogy az egész közigazgatási reform súlypontja itt fekszik a megyében, a középhatóságok organismusában. De e reform, t. ház, nem azt jelenti, hogy mi megsemmisítsük a létező formát, hogy megsemmisítsük az önkormányzatot és hogy teljesen szakítsunk a történelmi fejlődés elemeivel. Erről itt valóban nem lehet szó. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én a közigazgatási reformot ezen a téren minden tekintetben rendkivül conservativ irányban képzelem magamnak. (Helyeslés balfelöl.) Kétségtelen az, hogy a közigazgatás államivá tétele éppen oly történelmi irány fejlődésünkben, mint az volt, mely az ez előtti intézményeket megalkotta s ennélfogva, a mi közigazgatási reformunk alapeszméjének annak kell lenni, hogy a mennyire lehet, ne bolygassuk a történelmileg fejlődött organismust. Azt, a mi czélszerü, tartsuk meg, tartsuk meg, a mennyire lehet, az önkormányzat formáit, tartsuk meg, a mit örököltünk, de csak annyiban, a mennyiben nem akadályozza azon garantiák megszerzését, melyekre az államnak okvetlenül szüksége van, hogy a magas cultur és nemzeti missióját teljesíthesse és egyszersmind az állam polgárainak érdekét kielégíthesse. A feladat tehát e téren tulaj donképen az, hogy végre lerakjuk alapjait egy oly organismusnak, mely e czél elérésére alkalmas, lerakjuk alapjait egy oly organismusuak, mely ha ma nem is alkalmas arra, hogy a legnagyobb igényeknek megfeleljen, de a benne rejlő fejlődési képességnél fogva, alkalmas legyen arra, hogy az évtizedek múlva utánunk következő generatió szükségleteit kielégítse. Erre kötelezve vagyunk utódaink irányában azért is, mert hogy ha mi az államadósságok kamatait rájuk ruházzuk és megterheljük őket jövőben, akkor kötelességünk oly intézményeket hagyni rájuk, a melyek őket részesíteni fogják az államilét jótéteményeiben. De hogy e czél csak az által érhető el, hogy követelnünk kell az egyes orgánumok gyakor-