Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

225. országos ülés márczins 15. 1880. 111 lenül sikerült s mennyire nem a közigazgatás ezáljainak megfelelőleg történt, azt tudjuk. Látjuk ugyanis, ho^y ma is léteznek tör­vényhatóságok, melyeknek területe tíz mértföld, olyanokkal szemben, melyeknek területe 200 mértföld. Ennek szükságképeni következése az, hogy sok törvényhatóságban a központi tiszt­viselői kar nem tudja erőit kellőleg felhasználni, mert azon 10—20 mértföld annyi, mint egy más megyének szolgabírói járása, sőt én ily kis szol­gabírói járást nem is tudok. Egy nagy megyében melynek területe kétszáz mértföld, a tisztikar nem képes áttekinteni a megye egész területét és az ellenőrzést sikeresen gyakorolni. Egy ily'nagy területen, a melylyel szemben áll az alispán és központi tisztikar, lehetetlen már csak ezen oknál fogva is, a könnyű áttekintés és ellenőrzés szem­pontjából, a jó administratió- Okvetetlenül szük­séges tehát, t. ház, a jövőben a megyék alapját ugy megállapítani, hogy a történetileg fejlődött megyének területe csak akkor változzék, hogy ha a közigazgatás érdeke ezt okvetetlenül meg­kívánja. Másodszor nagy fontosságú feladat, t. ház, a szolgabírói járások helyes felosztása és hiva­talos székhelyének czélszeríí megállapítása. Mél­tóztatnak tudni, hogy az 1870. évi XLII. t. ez. egyik paragraphusában azon rendelkezés foglal­tatik, hogy a szolgabíró tartozik járásának terü­letén lakni. Tehát csak járásának területén és igy a törvény nem jelöli ki székhelyét. Ennek a következménye, t. ház, hogy a szolgabíró hiva­talos székhelye tisztán a véletlenségtől függ, mert ha a szolgabíró hatszor változtatja lakását, akkor hat évi szolgálatának ideje alatt hat különböző székhelye van. Azonkívül nagy ano­mália az, hogy a segédszolgabiró, minthogy talán oly helyen, a hol a szolgabíró lakik, lakást nem kaphat, épp igy a járás orvosa, a csendőrök és a csendbiztos más helyen laknak, holott világos, hogy ezeknek egy hivatalt kellvén képezniök, egy helyen kell lakniok. Okvetetlenül szükséges tehát, hogy e tekin­tetben valami történjék. Igaz, hogy vannak megyék, a melyek e tekintetben intézkedtek és megállapították a hivatalos székhelyeket, azon­ban ez az országnak csak egy kis részében történt. Szükséges lesz -tehát országos szem­pontból, tekintettel az állampolgárok érdekeire, a közlekedési viszonyokra, hogy állapíttassák meg a szolgabíró hivatalos székhelye. Most, t. ház, át­térek a közigazgatási organis musra. A közigazgatási organisinusnak legalsóbb tagja a község. De a ki azt hinné, hogy a község valami nagy fejlődésre képes, vagy hogy valami nagy organisatióra van alkalom, nagyon csalódnék. A község egy adott tényező, egy adott gazdasági és inttilleetuaiis iudividnalismus, melynek fejlődési képessége lépési; tart az álts;­lános gazdasági ás intellectualis fejlődéssel. Ezt azonban mesterséges eszközökkel fejleszteni nem lehet ugy, mint pl. a központi hatóság organis­musát. Itt tehát csak a legégetőbb bajok meg­szüntetéséről lehet szó. A mi a községi képviseletet illeti, itt azon nagy anomália fordul elő, hogy a községek azok rovására szervezik, rendezik be a községi életet, a kik a községben a legtöbb adót fizetők közé tartoznak, a kik érdekelve vannak a községi háztartás kérdései körül és a kiknek érdekében áll azt megakadályozni, hogy oly kiadások téressenek a község által, a melyek őt megter­helik. Természetes, t. ház, hogy azon nagy adót fizető részére, a ki nem lakik a községben, mert több községben bir. a befolyás csak ugy biztosítható, hogy ha feljogosittatik arra, hogy a községek képviselőtestületében magát képvisel­tethesse. A mi már a községi elöljáróságot illeti, az a viszonyoknak és a szükségletnek megfele­lőleg van rendezve. Ott van a községi elöljáró, a bíró, az esküdt és ott van a körjegyző. Községeink legnagyobb részében, a jegyző hivatása pótolni azon intel­lectualis erőket, melyek különösen kissebb falusi községben nincsenek meg. Es ezen czélnak való­ban meg is felel. Hogy e téren visszaéléseket is tapasztalunk, az nem az intézet czélszerűtlen voltára enged következtetni, hanem arra, hogy a kellő ellen­őrzés és felügyelet hiányzik. Ezért történnek bajok az alsóbb közigazgatásnak sphärajában; de a mi okvetlenül szükséges, ez az, hogy a biró összeköttetésbe hozassák az állami adminis­tratióval egy külső symbolura által, az által t. i., hogy megerősítése mindenesetre a megye köz­igazgatási főnökétől függjön, már csak azért is, hogy lássa, hogy legalább a hatósági teendőkre nézve a mandátumot felsőbb helyről nyeri és már azért is, nehogy községi elöljárókat oly egyének választassanak meg, kik az állam érdeké­vel ellentétes irányt követnek. De továbbá okvet­lenül szükséges, hogy a szolgabírónak nagyobb befolyás engedélyeztessék a községi életre. Ma e tekintetben az állapot nem kielégítő, részint azért, mert a szolgabírói járások rendkívül nagyok és ennélfogva nem is lehet az ellenőr­zést kellőképen gyakorolni, részint azért, mert a törvény különösen a község gazdasági, ház­tartási dolgaiban, a szolgabíró direct beavat­kozását kizárja. Mindezeknél fogva a szolgabíró, úgyszólván törvényileg isolálva van a községgel szemben és az a felügyelet, melyet tényleg gyakorol, éppen nem elégséges arra, hogy a köz­ségekben a rendet helyreállítsa és a közvagyon lelkiismeretes kezelését garantirozza. Ennélfogva okvetlenül szükséges, hogy a szolgabírónak

Next

/
Oldalképek
Tartalom