Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

\\Q 225. országos ülés márezins 15. 1880. szédemben teljességgel nem idéztem semmit sem Steinból, sem Greistból, hanem beszéltem csak magyar közigazgatási politikáról: vagy Steinnak és Grreistnak munkáit nem ismeri a képviselő ur, vagy az én beszédemet nem ismeri; e kettő közül az egyiknek állani kell. Különben a ministerelnök ur is hangsúlyozta azt, hogy könyvekből nem lehet csinálni jó közigazgatást, én e tekintetben teljesen egyetértek. Magam is azt mondom, hogy a könyv nem alkalmas eszköz arra, hogy az ember a közigazgatás gyakorlati czéljait megvalósíthassa. Tehát vele egyetértve, én is szükségesnek tartom azt, hogy legyünk gyakorlatiak. Igenis, legyünk gyakorlatiak, keressünk gyakorlati eszközöket; közigazgatási bajaink orvoslására és mutassuk ki a hibákat, melyek a közigazgatásterén fennforognak, tisztán gyakorlati szempontból. És én a magam részéről a tekintetben mellőzve minden magasabb dcductiókat, tisztán csakis praktikus álláspontra kívánok helyezkedni. (Helyeslés baljelöl.) De, t. ház, mielőtt felszólalásomnak íulajdonképeni tárgyára átmennek, kénytelen vagyok reflectálni a t. ministerelnök urnák azon utolsó beszédére, a melyet a költségvetés általános tárgyalása alkalmával tartott s a melyben, ugy mellékesen, foglalkozott a közigazgatás kérdésével is. Tudjuk, t. ház, mindnyájan a legnagyobb feszültséggel vártuk Magyarország ministerelnökének nyilatkozatát arra nézve, hogy a közigazgatási reform kérdése tekintetében, mi a nézete és mik szándokaí a jövőre nézve. Itt mindjárt megjegyzem azt, hogy én a ministerelnök úrtól nem részletes és a közigazgatás minden ágát felölelő programmot kívántam; nem kívántam egyebet, mint azt, hogy legalább azokra vonatkozólag, a mik Szilágyi Dezső i. barátom és mások beszédeiben foglaltattak és a mi mindenesetre positivum volt, bizonyos tekintetben szakszerűleg nyilatkozott volna. Es ime a t. háznak tagjai csakugyan behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. így Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, gr. Apponyi Albert, Gullner Gyula, Pulszky Ágost képviselő urak és így ma Szájbély Gyula képviselő ur, a kormány párt részéről különösen Tibád Antal képviselő ur, a kinek beszéde valóban a szakszerűség és avaWttság benyomását tette rám és ugy hiszem a ház többi t. tagjaira is. Nagy sajnálatomra csak a ministerelnök ur beszédében nélkülöztem a szakszerűség jellegét. (Helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök ur volt az, ki e kérdéssel valóban példátlan nonchalencessal bánt el; a ministerelnök ur volt az, a kinek beszédében, ámbár, körülbelől egy órát foglalt el a közigazgatási kérdés, kisszerű feleselésnél és kétes értékű ötleteknél egyebet nem találok. (Ugy vanl a baloldalon) Kétségtelen az, hogy mindenkire s megvagyok győződve, saját pártjára is, ezt a benyomást tette, hogy a ministerelnök ur a kérdésnek ilyen modorban, ilyen hangon tárgyalásával, nem emelkedett a tárgy fontosságának magaslatára és t. ház, ez legalább rám nézve, annál inkább meglepő volt, mert hiszen a ministerelnök ur nyilatkozata egy ünnepélyes pillanatban történt, midőn saját pártjának bizalmára apellált és én akkor azt hittem, hogy érdekében állana az, hogy szakszerűleg igazolja közigazgatási politikáját a múltban és szakszerűleg indokolja terveit a jövőre nézve, hogy az ő szellemi fennsöbbségét saját pártja előtt ezen téren kétségtelenné tegye. (Igaz! Ugy van! a baloldalon?) De ezt a ministerelnök ur nem tette, és ha nem találta magát kötelezve saját pártja irányában arra, hogy kimutassa, hogy ezen a téren megállapodott nézetei vannak, hogy tökéletesen tisztában van a közigazgatás feladatai iránt, azon én részemről nem csodálkozom. A kormányt támogató párt kétségkívül a legkedvezőbb dispositiókat hozza a ministerelnök ur elé és igy nagyon természetesnek találom, hogy ezt ő szükségesnek nem tartotta. De bocsánatot, kérek a ministerelnök úrtól, azt hiszem, hogy saját pártján kivül, itt van még a parlament, itt van az ország, mely fel van jogosítva követelni Magyarország ministerelnökétől, hogy azon ressortra vonatkozólag, melyet képvisel, megállapodott nézetei legyenek, hogy nyilatkozatai a szakszerűség jellegével bírjanak. És azt hiszem, hogy ez oly kötelesség, melylyel a ministerelnök ur tartozik a parlamentnek és az egész országnak, de tartozik különösen az általa elfoglalt állás méltóságának. (Elénk helyeslés balfelöl,) A ministerelnök ur a következőket mondotta múltkori beszédében. „Én a magam részéről elismerem, hogy az administratio terén sok javítni való van, bár tagadom annak oly rósz voltát, minőnek önök állították. Hogy tisztviselői qualificatio kell, hogy közigazgatási bíróságok kellének, hogy a rendőrséget újra kell szervezni, azt kimondottam s ismételem most is." Ennyi a ministerelnök ur beszédében a positivum. Lássuk már most közelebbről, mily arányban áll a ministerelnök ur ezen kijelentése és a jövőre vonatkozó terve a tényleg fennforgó gyakorlati szükséghez." T. ház! A helyes közigazgatási szervezetnek egyik alapja kétségtelenül az, hogy a közigazgatási területek czélszerűen alakíttassanak és hogy a hivatalok székhelyei czélszerűen állapíttassanak meg. Tudjuk, hogy a kormány e tekintetben kísérleteket tett, a megyéknek úgynevezett kikerekítése által. Azonban hogy ez milyen tökélet-