Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

225. országos ülés márczins 15. 1880109 súlyt a közigazgatási politikára, mint a törvénykezési politikára. Méltóztassanak megfigyelni, vájjon nem furcsa dolog-e az, hogy az 1871: XVIII. t. ez. még csak azt sem mondja ki, hogy az alispánnak tudni kell a maga nevét aláírni. A múltkor kicsibe múlt, hogy egy nagyon közönséges ember nem jutott be az alispáni székbe, a ki becsületes, jó ember ugyan, de egyáltalában nem tanult ember. (Felkiáltások: Hol f /) Minek mondjam meg? Elég az hozzá, hogy e dolgot igy hagyni nem lehet. Nekünk tennünk kell valamit s fájdalommal tapasztalom, hogy a belügyminister ur e tekintetben nem tesz gyorsan és még kilátásba sem helyezi, hogy tenni akar. Én azt gondolom, t. ház, hogy a jó belügyi politika abban találja fő indokát, hogy a közigazgatást fejleszszük és a megyei életet valódivá és reálissá tegyük. Most az alispán nem egyéb, mint a minister urak pósta-expeditora. A szolgabíró nem egyéb, mint az alispán posta-expeditora. Mert ez is csak továbbít a nélkül, hogy a végrehajtásra felügyelne. A végrehajtó pedig a községben a kisbíró. (Derültség.) így állván a dolog, azt hiszem, hogy ezen házban, melynek szerencsés vagyok tagja lenni, nincs senki, a ki ne óhajtaná, hogy a jó közigazgatás létrejöjjön és a mai közigazgatás megjavittassék. Mai viszonyok köztt, midőn a közös ügyek lidéreznyomásként nehezednek a nemzet közéletére, nem vagyok barátja annak, hogy a teljes centralisatió behozassák, mert ez nem volna egyéb, mint felülről lefelé a hatalom szavával kormányozni. Éu tehát addig, mig függetlenségünket vissza nem nyerjük, nem óhajtom a centralisatiót, mert a felülről lefelé való paranesolással eléggé el vagyunk látva és néha szerencse, hogy annak bizonyos tekintetben érvény nem szereztetik. De ha választás utján történik is,a rendezés,minek úgy kell történie, mig Bécscsel szemben ügyeink el nemkülöníttetnek. Méltóztassék azt a törvényt erős pánczélokkal körülövezni és a törvénynek szigorúan, a szó legnemesebb értelmében érvényt szerezni, mert bármi jó törvényt hoz a ház, addig, mig annak végrehajtására erőt és hatalmat nem ad, az nem ér semmit, az papirra irótt malaszt, melynek hasznát nem veszi senki. bajairól és ezek orvoslására czélzó módok és eszközökről részletesen beszélni. Én ugyan őszinte örömmel láttam azt a jelenséget, hogy a közigazgatási reform kérdése dominálta a költségvetési általános vitát; nekem jól esett látnom, hogy ez a kérdés előtérben áll, hogy komoly férfiak komolyan gondolkodnak felette, hogy közigazgatásunk bajait mikép lehetne orvosolni. Örömmel láttam azt, hogy bármicsoda szempontból tárgyalták is a t. képviselő urak ezt a kérdést, egy tekintetben mindnyájan egyetértettünk és ez az volt, hogy közigazgatásunk mai állapota valóban tarthatatlan. De t. ház, hogyha talán hiba volt az, hogy a költségvetés általános tárgyalásánál nagyon sokat beszéltünk közigazgatásról, ugy nekem e tekintetben ezen hibában nagyon csekély részem volt. Én ugyanis, akkor nem tartottam egy úgynevezett közigazgatási beszédet, hanem csupán egész általánosságban és miden részletezés mellőzésével jelöltem ki a jövő közigazgatási politikának irányát és szellemét és inkább csak azt a hatást és azt a viszont akartam kimutatni, melyben e kérdés az egyes politikai tényezők irányában van és inkább csak arra akartam szorítkozni, hogy kimutassam azt az érzékeny kárt, melyet a közigazgatási reform mellőzése minden egyes politikai factornak okoz. De, t. ház, a helyett, hogy én a tartózkodásomért elismerésben részesültem volna, ellenkezőleg szemrehányásokat kellett hallanom több képviselőtársam részéről és leginkább olyanok részérő], a kik különben e tekintetben elvtársaim. így pl. Tibád Antal képviselőtársam azt vetette szememre, hogy én nem mondtam egyebet általános frasisoknál; Dárday Sándor képviselő ur pláne annyira ment, hogy azt mondotta, hogy én comprommittáltam a közigazgatást. De megvallom, a legkülönösebben jártam Kautz Gyula t. képviselő úrral. Midőn beszélni kezdett és beszédében a közigazgatásról szólt én neki azt a szemrehányást készültem tenni, hogy ideolog, h§gy theoreticus és csak könyvekből ismeri a közigazgatást, mert tudtommal, — habár kétségtelen az, hogy irodalmunkat igen jeles munkákkal gazdagította, — mégis a közigazgatás terén gyakorlatilag nem működött. De legnagyobb meglepetésemre ő megelőzött, ő nevezett ideolognak, theoreticusnak engem és ő mondta azt, hogy könyvekből ismerem a közigazgatást és hogy Steinnak és Gneisztnak munkáiból akarom Magyarország számára a közigazgatást megteremteni. Ezt ő, az egyetemi tanár, a theoreticus vetette szememre nekem, a ki tudvalevőleg 7 évig voltam egy megyének alispánja és mint mondják, nem éppen gyakorlatiatlan alispánja. Ebből azt következtetem, hogy miután beIly szellemből kiindulva, én a költségvetést nem fogadom el. {Helyeslés a szélsőbalon.) Grümwald Béla: T. ház! (Mozgás. Halljuk.') A költségvetés felett folytatott általános vitában meglehetősen anticipáltuk a közigazgatási reform kérdését és ha az ember még ma is közigazgatásról akar beszélni, valóban nem igen kellemes helyzetben van a t. házzal szemben, pedig kétségtelen, hogy épp a belügyminister költségvetése | tárgyalásánál van illő helyén, a közigazgatás |