Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-225
225, országos ülés máreislus 15. 1880. 107 a kiadatás kéretett. A t. ház annak idején ki is adta az illető sikkasztót és daczára annak, hogy I a szegedi, már akkor kinevezett királyi törvényszék olykép intézkedett, hogy ez a sikkasztás végül gonosztettének jutalmát elvegye, egy nap mégis azt tapasztaltuk, hogy ilyforma indokok mellett „jóllehet igazolva van azon ténykörülmény, hogy Eder István jogügyi tanácsos Lévayárváknak ingatlanait eladta; igazolva van azon körülmény, hogy a befolyt pénzek az árváknak ki nem szolgáltattak, tekintettel azonban azon másik körülményre, hogy ezen összeget nejének, Csemegi Karolinának kölcsön adta, ezen ténye vagyonbeli felelősséget vonhat ugyan maga után, de a büntethető cselekmény tárgyi tényálladékát nem állapítja meg, következőképen ezen bűnügyi vizsgálat megszüntetendő." De t. ház, annak a nőnek semmije sincs és a szegény árvák csak ennél az egy esetnél 4— 5000 frtot veszitették el. A szegény árvák folyamodtak a belügyministerhez, hogy ha már azt állította a törvényszék, hogy erről a 4-—5000 írtról kötelezvény van az aktákhoz csatolva, legyen oly kegyes, annak kiadatását rendelje el, mert nem akarja a kötelezvényt kiadatni a törvényszék, hogy legalább a kötvényt megkapván, feltéve, hogy valaha lesz az illetőnek vagyona, jövőre biztonság tekintetében, a kötvény kezeik köztt legyen. A belügyministerium egy év múlva azon leiratot intézte a kérelmezőhöz, hogy neki nem sikerült a törvényszék ide vonatkozó határozatában jelezett kötelezvényt beszerezni és igy a kérelmet nem teljesítheti. Ezután a szegén} 7- árvák folyamodtak az országgyűléshez. Az országgyűlés azt határozta, hogy a belügyminister minél elébb intézze el az ügyet. Mi történt vele? Fél év múlva vissza ment a kérvény azzal, hogy az előbbeni határozatban nyugodjanak meg az árvák, mert a kötvényt megtalálni nem sikerűit. Erre a megkárosodott ismét folyamodott az országgyűléshez. Már ekkor a belügyminister gondolván, hogy jobb lesz az ügytől szabadulni, áttetette az igazságügyministerhez. Azon alkalommal sikerült nekem az igazságot kifejtenem, a gyermeket nevén neveznem és keresztül vittem, hogy az igazságügyminister ur 60 nap alatt tartozik a háznak bejelenteni, hogy miben áll a szegény árvák ügye. Azóta már 3-szor60nap is elmúlt, de hogy mit tett a minister ur, azt ma sem tudom. {Derültség a baloldalon.) De tudok egyet, hogy nincs hét, nincs hónap, a melyben az árvák siralmas leveleket ne küldenének hozzám, hogy tegyek már valamit. Én csak azért hoztam fel ezen dolgokat, mert hivatkozás történt azokra. Én a belügyminister helyzetében másként j járnék el. (Halljuk!) Én eljárnék úgy, hogy bárkivel szemben érvényesítenem a tiszta igazságot. Nem törődném én azzal, hogy az illető egyén, a ki sikkasztást követett el, kinek a sógora, komája, kinek az atyafia, hanem szabad működést engednék az igazságszolgáltatás közegeinek. (Helyeslés, a szélsőbalon.) Méltóztassék csak visszaemlékezni t, ház, mikor engem 1875-ben Csongrád város bizalma e házba küldött, akkor akadtak egyes önző emberek, a kik a szegény ember gyermekének e szerencséjét megirigyelték és iparkodtak holmi pletykák alapján hírnevemen csorbát ejteni és e tekintetben annyira mentek, hogy saját pártom sem akart kebelébe befogadni — és jól tette, — mindaddig, mig a bíróság ki nem mondotta, hogy e dologban ártatlan vagyok. Tehát a mérték legyen egyforma bárkivel szemben és ezen mérték, bárki legyen a másik serpenyőben, ugy nyomassék le, hogy äz igazság csorbát ne szenvedjen. Már hiába, én ilyen iskolának vagyok tanítványa. Meglehet, hogy magamnak sok kellemetlenséget fogok okozni az ilyen dolgok kijelentésével, hiszen már érkeztek is levelek hozzám, a melyek bizonyos dolgok említése miatt nagyon fenyegetnek. De hát én mindezekre semmit sem adok és arra kérem a minister urat, hogy a Thaly ur által is felemlített csongrádi árvaügyeket méltóztassék tisztába hozatni, hiszen azt hirdeti a Tisza-kormány és e kormány pártjának minden tagja, hogy a Tisza-kormány alatt nagy az igazság. Tessék tényekkel igazolni, S le veszem előtte a kalapot s ha igazolva lesz, akkor nem lesz senkinek panaszra oka ellene. Most, t. ház, ha már hozzá szóltam a csongrádi dolgokhoz, engedje meg, hogy a megyei állapotokat is érintsem. Látom, hogy a belügyministeri előirányzatban hat millió néhány százezer frt van a közigazgatási czélokra előirányozva. Magam is mint olyan, a ki — bár nem igen magas regiókban, hanem a népéletnek, a községi jegyzőség mezején — a közigazgatás terén működtem, meglehetősen tudom mérlegelni a közigazgatás előnyeit és hátrányait. Én megvallom, hogy daczára, miszerint őzen oldalon ülök, ha Magyarország állami függetlensége teljesen helyre volna állítva, ha Bécscsel szemben nem lennénk folytonosan ingadozó politikai félelemben, én a t. egyestilt ellenzéknek azon programmját, hogy a magyar állameszme fejlődése szempontjából, a megyének ez idő szerinti tarthatatlan állapotát cassálni kell, elfogadnám. Mert engedelmet kérek, oly állapotokat tapasztalunk a Kárpátoktól le az Adriáig majd minden megyében, hogy a törvényt az ille14*"
