Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-225
225. országos ülés márezins 15. 1880. 101 hol szintén nagymérvű defraudatió történt és működik is valami vizsgáló bizottság. Ilyesek történtek más vidékeken is. Beszéltem több rnegyékbeli képviselőtársammal, kik mind azt mondják, hogy a dolog nem megy egészen a rendjén, náluk sem és mindenfelé adatnak ki árvapénzek oly birtokokra, a melyek már előbbi előjegyzések által túl vannak terhelve, ugy hogy a szegény árvák utoljára is odavesztik vagyonukat. T. ház! Én azt gondolom, ez állapotok olyanok, hogy méltán megvárhatnók azokkal szemben a t. belügyministertöl azt: tárja elő terveit az orvoslásra nézve, hogy az ily tömegesen, az országnak legkülönbözőbb vidékeiről jövő ily hirek, ne okozzanak méltán közbotrányt; melyek is alaposan soha nem czáfoltatnak meg, mert általában meg nem czáfolhatók. Részemről ugyan szakmám szerint tüzetesen nem foglalkozom a belügyi administratio kérdésével, bizván azt nálam ezen ügyekben jártasabbakra, mindazáltal az az eszmém van, hogy árvaszéki elnöknek és ülnököknek senkit nem választanék, vagy neveznék ki, a ki ugy, mint pl. a postamesterek, vagy a pénzíárnokok pénzbeli óvadékot le nem tesznek és pedig tetemes óvadékot. Az mondathátik talán némelyek részéről, hogy ez esetben nem kapnánk az ilyen 1000—1500 frtos állomásokra tisztviselőket. De viszont én mondom, t. ház: annyi hivatalkereső ember van nagy Magyarországon, hogy még akkor is kapunk •eleget; mert vagy van pénzük az illető concurrenseknek, hogy az óvadékot letehessék, vagy nincs. Ha van pénzük, akkor leteszik, mert nem kamacozik az ott sem hiába; leteszik biztos értékpapírokban, melyeknek szelvényeit évenkint kikapják; ha pedig nincs pénzük: majd akad valami sógor, vagy koma, vagy rokon atyafiok, a ki leteszi az óvadékot helyettök. Ha pedig az a rokon fél attól, hogy az illető hivatalvadász nem becsületes ember, tehát az óvadékpénzt majd lefoglalhatják tőle és ezért nem ád neki: hát akkor c#ak örüljünk, mert egy defraudanstól előre megszabadult az árvavagyon! Ha ellenben bizik benne: hát ád néki óvadékot és akkor biztosítva van az árvák pénze. T. ház, én nem tartanám ezen eszmét csak egyszerűen elvetendőnek, mert nem látom be, hogyha a postamester és pénztárnokok tehetnek le óvadékot: miért ne tehessenek le az árvaszéki elnök és ülnökök is, kik szintén tetemes vagyon fölött rendelkeznek. De legyen a dolog bármikép, ez csak odavetett eszme, a t. belügyminister ur van hivatva, hogy a vázolt sajnos állapotokon gyökeresen segítsen. T. ház! A régi Törökországra nézve egy közmondás állott fenn, mely azt tartotta, hogy Törökország az asszonyok purgatoriuma és a lovak paradicsoma. Fájdalom, ha a mi belügyi állapotaink ugy folynak, mint eddig, attól tartok, ezt a közmondást Magyarországra fogják alkalmazni, ugy hogy Magyarország a becsületes emberek purgatoriuma és a szédelgők és defraudansoknak paradicsoma, — Ezek után midőn felszólalásom egyes részeire a t. belügyminister ur felvilágosító válaszát kérném, bezárom szavaimat. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ha most már szót kérek a t. háztól, teszem ezt főleg azért, mert az előttem szólott képviselő ur beszédére azonnal válaszolni okvetetlenül szükségesnek tartom s ha a belügyi kormányzat körébe tartozó más kérdésekről netalán behatóbb nyilatkozatot tenni még szükségessé lesz, erre azt hiszem, meg fogom lelni az alkalmat később. Most előzetesen annyit mindenesetre meg kívánok jegyezni a t. képviselő urnák, — mielőtt többi kérdéseire felelnék s felelnék főleg arra, a mit beszédje végén elmondott, — hogy árvaszéki elnököt és ülnököt én sem cautio mellett, sem a nélkül nem nevezek ki, mert ezek választatnak. Thaly Kálmán: Tudom. Tisza Kálmán ministerelnök: De egyébiránt a cautio letétele a pénzkezelőkre nézve divatozik mindenütt a világon, az árvaszék tagjai pedig pénzt nem kezelnek. Harmadszor a sikkasztás ellen a cautio biztosítékot nem nyújt sem nálunk, sem másutt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) mert az 5—600 ezer, 1 milliót kezelő egyének cautiója egy pár ezer frt s a cautio rendeltetése egészen más és nem a sikkasztás elleni óvszer (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt csak mellékesen megjegyezve, szabad legyen a t. képviselő urnák fölvetettt négy kérdésére refiectálui a nélkül, hogy a mellesleg elmondottakra kitérnék. (Halljuk!) Az egyik az Ada-Kaléhre vonatkozó kérdés. En, t. ház, erre nézve nem mondottam és nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy a bekebelezés, ha történni fog, természetesen törvény által fog történni; de Ada-Káléh helyzete ma még nemzetközileg nem lévén e tekintetben tisztázva; ott még nem történvén más, mint a török felség belenyugvásával és az ő érdekében való elfoglaltatása azon kis szigetnek; ma még az országba bekebeleztetése iránt törvényjavaslatot nem ígérhetek. Ada-Káléhnak a helyzete ma még nemzetközileg nem megoldott kérdés, tehát nem lehet bekebeleztetéséről ma még a magyar törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszteni. (Helyeslés jobbfelöL) A képviselő ur második kérdése a levéltárt illeti. Igen köszönöm a t. képviselő urnák ez irányban mondott elismerő szavait; a mi pedig a többit illeti, legyen meggyőződve róla, hogy valamint eddig, ugy ezentúl is azon leszek, hogy jogilag és a dolog természeténél fogva a magyar speciális levéltárat illető minden irat, itt helyez-