Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-208

20«. országos ülés február 2*. 1880. 89 kivül, akár azon belül ? Ha hiszik, akkor irigylem az önök illusióit. Én készen vagyok arra, hogy fejcsóválva fogadják szavaimat s talán azon kérdést intézik hozzám, vájjon komolyan meggondoltam-e, a mit most mondani akarok. Engedjék meg, hogy kivételesen egy hasonlattal éljek, bár nem szeretem politikai beszédekben a hasonlatokat, mert ott a tényeknek és számoknak van helye. De mégis vagyok bátor e hasonlatot előadni, mert hosszas theoreticus explicatióktól kiméi meg bennünket. Képzeljünk egy aristocrata családot, melynek vagyona hitbizományilag biztosítva van s képzeljük, hogy ezen család különben is olyan, mely minden nemes és szép mellett rajong. Vegyük fel, hogy ezen család ifjabb tagjai igy szólanának a többiekhez: A kor új eszméket hoz magával, ne álljunk azoknak ellent, barátkozzunk meg a kor szellemével és tegyük azt, mit az kivan; áldozzuk fel kiváltságainkat, vagyonunkat a haza oltárára s küzdjünk meg az élettel saját erőnkből, akkor fogunk csak igazán boldogok és dicsők lenni. Uraim mit hisznek önök, mi lesz e családból 20 — 25 év múlva? A kik ismerik a létért való küzdelmet, igen jól tudják, hogy a megélhetés faktorainak hirtelen változása mindig válságos: ezek tehát tudni fogják azt is, hogy ezen család tagjai nem ismervén az új viszonyokat, nem lesznek képesek azokba magukat beletalálni. Csak kevés tudja közülük magát beletalálni azokba, mig a többség, azou bizonyos typust nyújtja, melyben megvannak a jó, nemes és lovagias tulajdonságok, de mely typus folytonos financiális derutban van s tisztességes kenyérkeresetre nem képes. Önök talán azt fogják mondani, ilyen család nincs. De igenis sok van. Ez a család — Magyarország. Tiltakozom az ellen, hogy önök ezen hasonlatot csak az egyik osztályra alkalmazottnak véljék. Illik az az egész nemzetre. Az előtt a polgárnak keresete biztosítva volt a czéhek, grémiumok, az egész közgazdasági rendszer által. A parasztember biztosítva volt a földnek végtelen feldarabolása ellen és az uzsora, valamint zúgprókáíorok által való kiszivattyúzás ellen. Az igaz, hogy állapota nem volt emberhez méltó, de a földesúrnak érdekében állott jobbágyait, kik munkaerejét képezték, ép egészségben tartani. Igaz, hogy az 1848-ki változások leginkább a parasztosztálynak váltak előnyére és ezért azt tapasztaljuk, hogy ott, a hol megőrizték a földmívelők ősi erényeiket, ezen osztálynál tapasztalható aránylag a legnagyobb politikai bátorság. De tudjuk azt is, hogy ezen osztályban országszerte elharapódzott az elszegényedés. Azelőtt ezen tejben, mézben úszó, saját zsírjában megfuladt nemzet extensiv gazdaságot folytatott, a EÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. mely az exportot elbírja, raa kivitelünk húszszorta nagyobb mint volt és idegesen aggódunk, hogy ezen egyetlen forrását nemzeti vagyonosodásunknak megtarthassuk, — bár minden oda utal bennünket, hogy végre gazdaságunk intensiv legyen, a mihez nélkülözhetlen szükség, hogy nyers terményeinknek otthon szerezzen piaczot és hogy a nyerstermények benn dolgoztassanak fel. Nem tagadom t. ház, ho<jy a középosztályra nehezedett leginkább a változások súlya. Mikor ezen szót kiejtem, a középosztály decompositiója, olyasmit mondok, a mi önök előtt nagyon is ismeretes. —• Ez azonban korántsem csak a kö zéposztályra nézve baj. Hisz ezen osztály az, mely ezer évig vezette a nemzet sorsát és a mely nagyrészt most is kezében tartja azt. Ez osztály decompositiója az államban olyasféle, mint egy fa, melynek törzse kezd korhadni. E tekintetben pedig, a liberalizmusnak egy iszonyú tévedésével találkozunk; nem elegendő, ha meg vannak a szabadelvű intézmények, minő a szabadelvű választási törvény. Es mindegy,ha oly közönség közeledik a Tálasztási urnához, a melynek nagy része közönynyel nézi a dolognak politikai oldalát és ha ezen közönségben, az eszmék keresztülkasul fűződnek és nagyon is centrifugál irányban ágaznak szét. Egy alkotmányos testnek okvetetlenül szüksége van erős politikai pártokra, a melyek egy politikai gondolatot irnak zászlójukra, a mely mellett áldozni készek és a melyet érvényesíteni is képesek, A hol ez nincsen meg, ott három történhetik. Vagy az, hogy a hatalom uralkodik az alkotmányos formák daczára, vagy az, hogy nem az a párt uralkodik, a melynek nézetei a legüdvosöbbek a hazára nézve, hanem az, a mely a legtöbb összetartást tanúsítja. Ezt tapasztaljuk minden alkotmányos országban, Angliában, a hol 20 ezer családból álló gentry és nobilyti és Belgiumban, a hol a klérus uralkodik. (Kármán közbeszól: jelenleg nem. Szólóhoz fordulva.) A belga viszonyok olyanok, hogy 1—3 szavazattól függ a legtöbb esetben, hogy legalább egy oly liberális pártot alakítsanak, a mely nálunk már mindig ultrámontánnak illenék be. (Derültség.) Erre azt kérdezhetik, hát Magyarországban ? Az 1848. előtti időben, t. ház, rendi alkotmány volt nálunk és a rendek testületileg küldtek követeket. Es mit látunk? Azt talán önök sem fogják tagadni, hogy a 48 előtti országgyűlések a bel- és külügyi kérdésekben sokkal szabadabb elvííek voltak, mint a mostaniak; hiszen szabadelvűségük koronája a 48-iki esztendő. A városok, oly időben, melyben a nemesség minden volt, nem csak kivívták, hanem meg is tudták tartani szabadságukat. Ma a városok bizonyos kivételekkel nem mások, mint vak eszközei a váltakozó kormányoknak. Kivételt képez e tekintetben a fő12